grizzlybear

Kámforrá lett pénzek Magyar Hírlap 2010-12-02

Pontatlan elszámolások - magán-Nyugdíjpénztári vagyon: mennyi is az annyi?

Nem tudni pontosan, mekkora is a magán-nyugdíjpénztári vagyon, az erről szóló elszámolások ugyanis nem részletesek: az összegyűjtött vagyon nem egy bankszámlán kamatozik, hanem értékpapírokba fektetve "landol" - hívják fel a figyelmet a szakértők, akik szerint a rendelkezésre álló tőke értékének kifejezése csupán becslés.

A mai fiatalok, középkorúak nem tudhatják, mire idősek lesznek, mennyi hozamot realizálhatnak magán-nyugdíjpénztári befizetéseikkel (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Azért nincs rendszeres egyenlegközlés a tagok tulajdonában lévő magán-nyugdíjpénztári vagyonról, mert azok olyan befektetések, amelyek értéke percről percre változik. A vagyonkezelők ugyanis értékpapírokban tartják a pénzt, a portfoliók kiszámítása azonban bonyolult. Így az érintettek - noha igény lenne rá - például havi rendszerességgel nem tudnak információt szerezni arról, hogyan "fialnak" befizetéseik. A témával foglalkozó szakértők – Varga István és Patrubány Anna – lapunknak azt mondták, hogy csak a 19 pénztár által közzétett, a hatóságok által egyébként részletesen nem vizsgált adatok szerint ez év júniusának végén 2841 milliárd forint volt az összesített vagyon. Miután azonban a vagyonkezelők a tagok által befizetett pénzekkel kereskednek, tőzsdéznek, részletes adat nem áll, és nem is állhat rendelkezésre.

Varga István, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) új felügyelőbizottságának tagja megkeresésünkre azt mondta: a jegybank sem tudja követni a vagyonkezelők napi tranzakcióit a piacokon, ezért az MNB is csak becsülni tudja az értéket. A szakember úgy látja, az sem tett jót a gazdaságnak, hogy a pénztárak csak kismértékben vásároltak magyarországi részvényeket. "Kell-e a magyar nyugdíjasnak egy malajziai cég terjeszkedését finanszíroznia?" - fogalmazta meg kérdését Varga István, aki szerint a magyar lakosság megtakarításaira itthon van szükség, hiszen ezekből jöhetnek létre új munkahelyek. Most úgy tűnik, a valóban önkéntes nyugdíjpénztári rendszer fenn marad, ám azt el kell érni, hogy az ide befolyó összegekből leginkább a hazai cégek jussanak forrásokhoz. Hozzáfűzte: az nem járható út, hogy az állampapírokat éppen azok a pénztárak vásárolják fel, amelyek létrejötte miatt keletkező hiányt kell ugyanezekből az állampapírokból finanszírozni. Ráadásul azt is nehezen lehet öngondoskodásnak nevezni, hogy a polgárokat kötelező jelleggel beirányítják a rendszerbe.

Patrubány Anna közgazdász érdeklődésünkre kifejtette: Varga Istvánnal együtt arra a következtetésre jutottak, hogy a 19 pénztár 1998 óta mintegy hatszázmilliárdos vagyonvesztést produkálhatott. A hatszázmilliárdos összeget Patrubány és Varga úgy kalkulálta ki, hogy alapul véve a 2009. év végéig történt befizetéseket, megnézték, a felhalmozott tőke reálértékének megtartásához mennyi pénznek kellene a kasszáknál lennie.

Más szakértői vélekedések szerint a magánnyugdíjpénztárak érdeke, hogy eltérítsék a számokat. A gondot pedig az okozza, hogy a magyarországi pénzügyi hatóságok nem foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel – valószínűleg nyomásra.

Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott megkeresésünkre elmondta, hogy felmérik a magánnyugdíjpénztárak vagyonát. A megbízott szerint is felmerülhet a gyanú, hogy százmilliárdok tűntek el. A rendszeres egyenlegközlés témaköre kapcsán úgy vélekedett, a tagok, akik tulajdonosok is, jogosultak arra, hogy rendszeres időközönként – nem csak évente egyszer – információt kapjanak arról, mi van a kasszában, fialt-e a pénzük.

Meglepő részletek derültek ki az orbáni nyugdíjrendszerről 2010.12.02. - 13:14

Támogatható-e egy terv, amely csökkenti az ország eladósodottságát, ám alkotmányossági aggályokat vet fel? - ez a magánnyugdíjpénztárak megszüntetésével kapcsolatos legfontosabb kérdés. Lapunk számításai szerint hamis a pénztárak állítása, miszerint kár érné tagjaikat. Az alaptörvény azonban ettől még sérülhet.

Sokak lélegzete elállt, amikor Matolcsy György múlt szerdán bejelentette: 2011. január 31-től a magánnyugdíjpénztáraknál maradóknak már nem jár tb-nyugdíj. Csak órákkal később derült ki, hogy a kormány nem visszamenőlegesen kívánja megszüntetni az érintettek társadalombiztosítási nyugdíját.
Az első sokk után a magánpénztárak vezetői bejelentették: a döntés tömegeket hoz hátrányos
helyzetbe.

De tényleg így van ez? Kinek előnyös és kinek hátrányos a kormány javaslata? Valóban alaptörvénybe ütközik az indítvány, ám mégsem semmisítheti meg az Alkotmánybíróság? Nyugdíj- és pénzügyi szakértők, valamint alkotmányjogászok segítségével igyekeztünk választ találni a legfontosabb kérdésekre.

1. Alkotmányellenes lehet-e a szabályozás?

A javaslat Achilles-sarka az, hogy a magánnyugdíjpénztárak mellett kitartók után továbbra is kötelezıvé teszi a munkáltatói járulékfizetést, ám a 24 százalékos közteherért semmit nem ad cserébe. Az Alkotmánybíróság a Bokros-csomag kapcsán már kimondta: nem lehet járulékot szedni úgy, hogy azért ne járna szolgáltatás. A kormány az alkotmányos ellentmondást úgy igyekszik feloldani, hogy a jövıben a 24 százalékot nem járuléknak, hanem "munkáltatói
nyugdíj-hozzájárulásnak" nevezi.
A jogalkotó nyilván úgy gondolja, hogy amit nem járuléknak hívunk, az nem is az. Forrásaink szerint azonban alkotmányossági szempontból a köztehernek nem a neve, hanem a szerepe a döntő. A munkáltatói befizetésért kapjuk tb-nyugdíjunk mintegy 75 százalékát, az új rendszerben viszont attól függene a 24 százalék joghatása, hogy
az illetı magánpénztári tag-e vagy sem. Ez pedig felveti az alkotmányellenesség gyanúját.

2. Vizsgálhatja-e az Alkotmánybíróság az új szabályokat?

Ez az Alkotmánybíróság döntésén múlik. A nemrég módosított alaptörvény szerint a testület akkor vizsgálhatja a járulékokról (s így a nyugdíjról) szóló törvényeket, ha az indítványozó az emberi méltósághoz való jog sérelmét jelöli meg. Csakhogy a korábbi alkotmánybíróságidöntések alapján a társadalombiztosítással kapcsolatos igények tulajdonjognak minősülnek.
Ám több alkotmányjogász emlékeztet, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartásához főződő alapjogból a tulajdonjog sérelme is levezethető. Ha tehát a bírák vizsgálni akarnák a jogszabályt, megtehetnék. Forrásaink szerint azonban kevés az esélye annak, hogy a testület nyíltan konfrontálódna a kormánnyal.

3. Meg lehetett volna alkotmányosan is szüntetni a pénztárakat?

Az állam, ahogy létrehozta, meg is szüntetheti a magánnyugdíjpénztárakat, ha ezt úgy teszi, hogy a visszaléptetett tagokat nem éri hátrány azokhoz képest, akik mindig is a tisztán társadalombiztosítási nyugdíjrendszerhez tartoztak. Az elmúlt napokban viszont ezzel ellentétes alkotmányértelmezések láttak napvilágot.
Forrásaink szerint tévesen. Előbbi vélemény megfogalmazói úgy tekintenek a pénztárakra, mintha azok magánbefektetési alapok volnának, ahova önként fektetjük fölös forintjainkat. Valójában a magánpénztárakba a kötelező járulékokat fizetjük, és itt nem a megtakarítás a cél, hanem a nyugdíj. Vagyis az egyértelmű államosítás inkább megfelelt volna az Alkotmánynak, mint a tagoknak látszatszabadságot nyújtó javaslat.
Ha ugyanis a jövedelem 24 százaléka forog kockán, az aligha nevezhető szabad döntésnek.

4. Kaptak eddig nyugdíjat a magánpénztártagok, ha elérték a korhatárt?

Soha senkinek egyetlen fillér nyugdíjat sem fizettek a pénztárak. Ha valaki elérte a korhatárt, akkor a számláján összegyőlt pénzt hazavihette. A jelenlegi számla nyugdíjbiztosítássá alakításának költsége a rajta szereplı összeg 15-30 százaléka lenne.

5. Okoz-e a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése anyagi hátrányt az érintetteknek?

A jelenlegi helyzetből kiindulva számoltunk, hiszen nem tudhatjuk, hogy egy majdani
világválság elviszi-e a pénztárak tőkéjét is, vagy bekövetkezik-e egy államcsőd, amely miatt a
tb-nyugdíj is bedől.
Ma kétféle magánnyugdíjpénztár-tag van. Az első csoport pénze az elmúlt tíz évben még az infláció mértékével sem gyarapodott. Ők nyernek az ügyleten, mert befizetéseiket az inflációval feljavítva írják jóvá a tisztán tb-rendszerbe visszatérve. Ez a kör teszi ki a pénztártagok közel felét, az elmúlt tíz évben ugyanis a 18 pénztár 54 befektetési portfóliója közül 24 nem tudott reálhozamot termelni.
A második csoportba tartoznak azok, akik reálhozamot értek el. Nincsenek sokan, mert a minden tagjuk számára hasznot termelő pénztáraknak kevesebb mint ötvenezer ügyfelük van. A hárommillió pénztártagból 2,4 milliónak tíz év alatt egy százaléknál kisebb reálhozama termelődött. Őket sem éri kár, mert az infláción felüli hozamot felvehetik.
Óriási indulatot váltott ki az előbb megígért, majd visszavont adómentesség a hozamokra, amiből azt gondolhatnánk, hogy komoly összegekről folyik a vita.

Pedig egy átlagos hozamú pénztárnál egy 12 éven át havi bruttó félmillió forintot kereső tagnál is néhány ezer forintos adóról van szó, aminek befizetését a tag nemcsak elkerülheti, de adókedvezményt is kaphat, ha az összeget egy önkéntes nyugdíjpénztárnak utalja át.

6. Kevesebb nyugdíjat kapnak-e a tisztán tb-rendszerbe visszatérők?

Eddig a hozamok szempontjából tekintettük át a terveket, most vizsgáljuk meg, van-e olyan kör, amely több nyugdíjat kapna a vegyes rendszerből. Vegyük példaként az "ideális járulékfizetőt", a már említett bruttó 500 ezer forintos jövedelmű személyt, aki ráadásul 40 évig minden hónapban ennyit keresett. Emberünk tisztán társadalombiztosítási nyugdíja ma havi 220 ezer forint lenne. A vegyes rendszerben havi 55 ezer forinttal kapna kevesebbet a
nyugdíjbiztosítótól, magánszámláján pedig átlagos hozammal számolva 5,8 millió forint gyűlt volna össze.

Melyik több tehát: a havi 55 ezer forint többlet vagy az 5,8 millió forint?

Ha alanyunk az 5,8 millió forintból minden hónapban "szintre hozná" a tb-nyugdíját, akkor kilenc év alatt "nullázná
le" a számláját. Csakhogy a 62 éves férfiak még várható élettartama 15, a nőké pedig 20 év.
Tehát ha alanyunk férfi, átlagosan hat évvel, ha nő, akkor 11 évvel "élné túl" a magánnyugdíját; a társadalombiztosítási nyugdíj viszont "életfogytiglan" jár.

7. Ha valaki váltani akar, át kell-e lépnie a tb-pénztárba?

Nem, mert automatikusan átjelentik a tisztán tb-rendszerbe. Annak van tennivalója, aki maradni szeretne a magánpénztárban: neki el kell mennie a nyugdíjfolyósító területi szervéhez. Ám ez csak egyes különleges esetekben jó választás. Például egy gyógyíthatatlan beteg számára, aki a szüleire szeretné hagyni a számláján szereplő összeget.

8. A magánnyugdíjpénztár felszámolásával a jövıre való takarékoskodás vész el?

Igen lenne a válasz, ha a magánpénztári számlán félretett összegek valóban megtakarításból származnának. A valóság azonban az, hogy az itt lévı 2555 milliárd forint az utolsó fillérig hitelből van. Ez úgy fordulhat elő, hogy a járulékok egy része (jelenleg a bruttó bér nyolc százaléka) az állami nyugdíjbiztosítási alap helyett a magánpénztárak számláira került.
Miutánaz államnak továbbra is fizetnie kell a jelenlegi nyugdíjakat, hiány keletkezett az első pillérben,
ezért az államnak voltaképpen pluszhitelt kellett felvennie az elmúlt 12 évben - mondja lapunknak Németh György nyugdíjszakértő. Vagyis állampapírokat kellett kibocsátania, ami után kamatot fizet. Mindez növeli az államháztartás hiányát és az államadósságot. A kormány szerint azonban az állam jobban teszi, ha a pénzt az államadósság csökkentésére fordítja, mert így évente akár 300-400 milliárd forinttal kisebb lehet az állam kamatterhe. Ám ettől még a rejtett adósság megmarad, amivel a jövı nyugdíjasainak tartozik az állam.

9. Örökölhető lesz-e a magánpénztári tagok tb-nyugdíjba átvitt pénze?

A parlamentnek beterjesztett változat szerint a magánnyugdíjszámlán fekvő összeget már nem lehetne örökölni, ebből özvegyi járadékot kapnának a magánpénztári tagok hozzátartozói a tb-hez való visszatérés után. Ám választaniuk kellene a járadék vagy az özvegyi nyugdíj között.
Vagyis, a jelenlegi helyzettel ellentétben, amikor mindkét pillértől jogosultak "örökösödési elemre", a jövőben csak az egyiket vehetnék igénybe.

10. Ha a magánpénztárak megszőnnek, csökkenni fog az állampapírok iránti kereslet?

Igaz, a kibocsátott államkötvényeket részben a magánkasszák vásárolják fel, de ezzel olyan lyukat tömnek be, amit a saját létükkel okoznak - mondja Varga István szakértő. A magánpénztári tagok tehát olyan befektetéseken érnek el hozamot, ami után az államnak kell kamatot fizetnie. Óvatos becslése szerint tavaly a 465 milliárd forintos magánnyugdíj-befizetés által generált költségvetési hiány pótlásának kamatköltsége már 18 milliárd forintra rúgott. A
pénztártagok által 12 év alatt (2009 végéig) befizetett járulékok összege 2555 milliárd forintot tett ki szám szerűen. Az így keletkező hiány pótlásának költsége a fenti módszer szerint 98 milliárd forint volt, ha az inflációt is figyelembe vesszük, akkor a 12 év alatt kifizetett kamatok 122 milliárd forintnak feleltek meg.

11. Lesznek-e vesztesei az átalakításnak?

Az egyértelmű vesztesek a nyugdíjpénztárak mögött álló bankok, biztosítók és a befektetést intéző társaságok, hiszen alig két és fél hónap alatt át kell adniuk az általuk eddig kezelt több ezermilliárd forintos vagyont.

Magánnyugdíj: ez volt a legaljasabb trükk Michnai Attila - nezopont_online@hetivalasz.hu 2010.11.29. - 21:08

Értsük már meg, most csupán a Hornék által csalárdul szétprivatizált felosztó-kirovó nyugdíjalap-rész kerül vissza egy zseniális kormányzati dobással jog szerinti helyére, a közösbe.
A magyar nyugdíjrendszer úgynevezett "második pillérének" felállítása az elmúlt évszázad talán legravaszabbjának gondolt, ám lényegét tekintve annál primitívebb, szoclib eszmegyökérzetű kormányzati körök elkövette pénzügyi húzása volt. Annak alapjait ugyanis egyszerűen a főpillér, a fő teherhordó, a felosztó-kirovó rendszer fundamentumából, azaz annak bevételeiből kanyarították ki (ha ugyan van még egyáltalán valaki, aki noha valóban akarná, mégsem érti e történet velejét). Szóval a dolog pont olyan, aktuális példát idézve, mintha a Margit híd felújításakor úgy húztak volna alá újabb lábat, hogy annak anyagát valamely meglévő pillérből szedik el. Csak éppen sokkal rosszabb.

A "második pillér", a magánnyugdíj rendszerének tőkéjét ugyanis bizonyos korosztályok javára, ugyanakkor persze mások kárára egyetlen, a mostaninál sokkal önkényesebbnek minősíthető tollvonással, szimplán és minden ellenszolgáltatást mellőzve magánosították. Egészen konkrétan, az 1997-ben indított rendszerrel az akkor negyven évnél fiatalabbak javára károsították meg az ennél idősebbeket. És ez akkor is tény, ha ez utóbbiak, hála a profi, és akkor még egyértelmű túlerőben lévő baloldali kormányzati kommunikációnak, a nyájban legelő, jellemzően gyapjuk nyírása, tejük, bárányaik felfalása okán tartott jószágok mintájára tűrték egy szó nélkül az égbekiáltó méltánytalanságot.

Mert azidőben a nyilvánvalóan a nemzetközi pénzügyi körök nyomására felállítandó magánnyugdíjpénztári pillér elé tornyosuló hazai nehézségeket különösebben magas intelligenciamutató nélkül is bárki, akár még valamely korabeli kormányzati tényező is egyetlen pillantással és könnyedén felmérhette. Azt ugyanis senki sem gondolhatta - sem akkor, sem azóta bármikor is - komolyan, hogy majd a rendszerváltásba belerokkant, azt épphogy csak nagy nehezen, olcsó, a kormányzat által is támogatott trükkökkel (lásd a minimálbéresek másfélmilliós táborát, az EKHO-t, EVA-t) túlélt népesség az IMF és társai által megfogalmazott szigorú intelem nyomán magába száll, és elkezd öngondoskodni. Merthogy ugye neki éppen nem is volt miből.

És akkor jött a nagy ötlet, a szocialista típusú, miszerint az idők során változó nagyságú, a dolgozótól levont rész zömét privatizáljuk, nevezzük ki második pillérnek, irányítsuk azt baráti pénzügyi körök hálójába, elvégre az érdekelt pénztártagok nyilván nem fognak e nekik semmibe sem kerülő gyarapodás ellen tiltakozni. A többiek pedig úgysem értenek majd az egészből semmit (amely feltételezés a mostani kormány színrelépéséig lényegében igaznak is bizonyult, sőt!).

Most pedig, hogy a kormányváltással elérkezett végre lebukásuk pillanata, az ősi, még a körúti hatos villamoson tökélyre vitt zsebes technikával éppen a tettes kiabál leghangosabban tolvajt, hogy majd az első adandó alkalommal kámforrá válhasson tömött zsebekkel.

A történetben egyedül a "felmegyek a biztoshoz Brüsszelbe" figura jelenti a nóvumot, hogy e rend nyomán majd akár az egyszeri bankrabló is oda futhasson, ha rablott vagyonát magánszámlájáról a köz netán vissza találná venni.

Szoci nagygyűlés az Arénában: Orbán egyelőre nyugodtan aludhat 2010. november 29., hétfő, 11:00

Képzeljük el, amint áprilisban Mesterházy és/vagy Gyurcsány mögött "Munkát, kenyeret!" skandáló, "Hol a pénzünk?" táblákat emelő tömeg vonul a Parlament elé. A panelprolik és az újburzsoák. A vezetők és a megvezetettek. Abszurd? Vicces? Korántsem. Az ellenzéki politika közeli perspektívája, már ahogy a szoci vezetés elképzeli.

Az MSZP szombati nagygyűlését elnézve azt kell mondani, hogy ha a fülkeforradalomnak csak ilyen és ekkorka ellensúlya van, akkor Orbán Viktor egyelőre nyugodtan aludhat. A szocialisták politikai matinéját leginkább azok a vörös lufik szimbolizálták, amelyek a rendezvény végére leeresztettek.

Az Arénában
Fotó: MTI

A műsor láttán nekem végig déja vu érzésem volt. Az első perctől kezdve az volt a benyomásom, hogy a párt agytrösztje elővett egy régi forgatókönyvet, és leporolta. Az idősebbek talán még emlékeznek, hogy a rendszerváltás előtti évtizedekben gyakorta tiltakoztunk a piszok imperialisták üzelmei ellen. Nagygyűléseken, szimpátia-tüntetéseken - kivezényelt tömeggel, népszerű rockzenekarokkal, érzelmekre ható előszónokokkal, majd egy harcias főszónok a pártközpontból vagy a KISZ KB-ból a "tutit" is elmondta, miközben a gyújtó szavak hallatán folyt a tiltakozás, a szolidaritás, az aláírásgyűjtés.Ahogy magunk között mondtuk: adtunk egy pofont a sz@rnak.

Szombaton valami hasonlót láthatott az érdeklődő a Sportarénában is. A szépkorú közönséghez alkalmazkodva elsőként ismert kabaretisták (vajon az adócsalásért jogerősen elítélt Sas József felléptetésével mit akart üzenni az MSZP?) léptek fel, aztán egykori megasztárok énekeltek, majd a videóüzenetek után előbb a nép hangján egy-egy fiatal és öreg szimpatizáns mondta meg az "őszintét", végül jött Mesterházy Attila pártelnök, akit háttéremberei erre az alkalomra modernizáltak, s most laza médiasztárként integette, üvöltözte, gesztikulálta, mozogta végig a "műsorát", miközben többször is felszólította a közönséget jelszavak közös kiabálására, ismételgetésre, sálemelgetésre.

Ha mindezt a választási kampány egyik rendezvényén történik, az ember gyorsan napirendre tér a scripted reality-ként tálalt showműsor felett. Ezúttal azonban az ellenzék legfőbb ereje azért lépett a nyilvánosság elé, hogy az ország súlyos helyzetében, annak – úgymond – tönkretétele ürügyén, a jogállam és az alkotmányos rend, valamint a magán-nyugdíjpénztárak védelmében megszólítsa, felvilágosítsa, harcba hívja az embereket, tiltakozzon és üzenjen a kormánynak.

A közönség
Fotó: MTI

Ebből a szempontból nézve azonban az MSZP showműsorának szinte egyetlen hiteles, spontán pillanata sem volt. Mert mit láthatott-hallhatott az érdeklődő? Láthatta, hogy a rendezvényen megjelent Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök, az előző nyolc év jelképes figurája, valamint az első sorokban Mesterházy Attila környezetében ott ül az MSZP-frakció és a választásokon levitézlett régi gárda számos tagja, akik ma már sokkal inkább távol tartják, semmint vonzzák az Orbánnal szembefordulókat. A jogállam csorbulásáról, lopásról, elszegényedésről, munkanélküliségről szónokolni ilyen környezetben aligha meggyőző, bár a közönség aligha a magyar rögvalóság megismerésére vágyva töltötte meg az arénát. Ezt a közönséget ugyanis hetek óta szervezett, helybe szállított döntő többségben 50 felettiek alkották, a még mozgósítható rajongótábor tagjai, akiket nevezhetünk szimpatizánsoknak, bértapsolóknak, akárminek, a lényeg, hogy szinte valamennyien egy előre megírt forgatókönyv statisztáiként voltak jelen az Arénában.

Ahogy Mesterházy Attila is a show csúcspontjaként adta elő beszédét, ami a "parasztvakításnak" és az önbecsapásnak egyfajta elegye volt. Mert mit is tudhattunk meg ebből a beszédből? Gyakorlatilag csak olyat, amit már eddig is tudtunk. A pártelnök lendületesen felsorolta a FIDESZ-KDNP kormány „bűneit”, majd a hallgatóságnak - a jövőben - megígért mindent (pl. amint lehetőségük lesz rá, kárpótolják a magán-nyugdíjpénztári tagokat), de a jelenbe visszatérve ki kellett jelentenie, hogy mivel momentán a jogállami, parlamenti keretek között nincs jogorvoslati lehetőség, ezért egyelőre marad a tiltakozás - "minden eszközzel, minél hangosabban, minél erősebben. Tiltakozás szóban, írásban, az utcán, kis és nagy közösségekben." "Nem engedünk '48, '56 és '89 értékeiből." - kiáltotta bátran, de nem hasadt meg mögötte a drapéria, s kacaj sem hallatszott.

A lendületből azonban még ennél is többre futotta, mert a szónok azt is bejelentette, hogy "a baloldal él és készen áll a cselekvésre". Szerinte ez a baloldal olyan erős közösség, amely nem fél kiállni a jogaiért, a szabadságáért, a magyar demokráciáért! Beszéde végén Mesterházy meg is fenyegette a hatalmon lévőket: "Innen üzenjük a kormánynak, ha nem változtat arrogáns stílusán és politikáján, tavasszal az utcára fogunk menni és tízezrekkel együtt fogjuk harsogni: elég volt!" (Megjegyzés: Ennél a mondatnál a közönség szintén felbátorodott, és skandálni kezdte: "Orbán takarodj!".)

A bátorság azonban csak eddig tartott, mert olyan lényegtelen apróságról már nem esett szó, hogy ha most nagy a baj, akkor miért csak tavasszal mennek utcára a szocik? Mire várnak? Mi lesz addig? Szénszünet? Edzőtábor? Sültgalambvárás? Mire számít a párt a következő 4 - 5 hónapban? Kormányzati bűnbánatra, kollektív Fidesz-gyónásra a parlamentben? Matolcsy hamut szór a fejére? Vagy netán arról van szó, hogy jelenleg a párt és vezérkara nem mer az utcára menni, félve, hogy nevetségessé válik, és bebizonyosodik, hogy az egykori elvtársak, az internacionálét éneklő burzsoák mögött nincs proli bázis, érdemi társadalmi erő? Igaz, elég érdekes vízió az is, amint Mesterházy és Gyurcsány vezeti a demonstráló munkanélkülivé vált embereket, az elbocsátott közalkalmazottakat, a bedőlt hiteleseket, a mindenüket felélt panelprolikat, a far-háton tengődő nyugdíjasokat, a tönkrement vállalkozókat.

Mesterházy a beszédében mindezek ellenére igen sokszor emlegette az ő baloldalát, s most már tényleg jó volna tudni, hogy a szocialista pártelit értelmezésében mit takar, kiket takar ez a fogalom? A látottak-hallottak alapján ugyanis okkal vetődik fel a kérdés: kiknek a pártja ez az MSZP? Kik a vezetői, s mi a céljuk az ellenzéki szereppel – a hatalom visszaszerzésén kívül? Kiknek a nevében beszél a pártelnök vagy Gyurcsány? Mi a párt válságkezelő stratégiája, melyek a kormányzati intézkedésekkel szembeni alternatívák? Ezekről ugyanis konkrétumokat a rendezvényen nem sokat hallottunk.

Ami viszont nagyon határozottan megmutatkozott:

- A nagygyűlés ismét demonstrálta, hogy az MSZP-ben a hatalmi harc még nem dőlt el, s a párt vezetése erősen megosztott. Bár Gyurcsány nem kapott szerepet, de megjelenésével hatásvadászón részben ellopta a show-t, s a közönség látványosan ünnepelte is (jobban, mint a pártelnököt). Mesterházy viszont beszédében leszögezte: egységes MSZP-t fog teremteni, s ennek módját is elárulta: "A közös célokért együtt kell harcolnunk. Nincs mellébeszélés, de kibeszélés sem".

- Az MSZP képtelen szakítani a múltjával. Mesterházy ugyan bejelentette, hogy a megújult (!) MSZP hiteles és következetes baloldali politikát fog folytatni, de ennek a megújulásnak, s az ezzel összekapcsolható új baloldali politikának egyelőre semmi érdemi nyoma.

- Az MSZP tábora elöregedett, nincs fiatalokból álló bázisa.Az elmúlt hónapok tapasztalatai megerősítik, hogy a párt mozgósítható tömegét nagy többségben továbbra is az idősek alkotják, akikből az elmúlt hónapokban afféle utazó törzsközönséget szerveztek - akciós kedvezményekkel.

- Az MSZP-nek nem sikerült maga mellé állítania érdekvédelmi és civil szervezeteket, a párttal nem közösködik más ellenzéki erő. Bár Mesterházy kijelentette, hogy "Sokan vagyunk itt a csarnokban, sokan odakint és még többen, akik otthonról figyelik, mi történik ma itt ezen a novemberi szombaton.", a sportcsarnokban maradtak üres helyek, a parkoló viszont teljesen üres volt. A kivetítők előtt csak néhányan lézengtek, holott Szanyi Tibor 25-én a Facebookon bejelentette, hogy várják az embereket az aréna elé demonstrálni, s kivetítőn követhető lesz az esemény. A szervezett közönségen kívül azonban nem jöttek érdeklődők, pedig a magán-nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos bejelentés sokaknál az utolsó csepp volt a pohárban.

- Az MSZP mellett nem áll ki az értelmiség. Bár a párttal ma is sokan szimpatizálnak, de a nézőtéren ennek ellenére alig lehetett felfedezni közismert arcokat, média személyiségeket, a kulturális, tudományos élet szereplőit, ami arra utal, hogy az MSZP vezetésével közös nyilvános megjelenést már sokan kompromittálónak, esetleg kockázatosnak ítélik meg.

- Az MSZP jelenlegi retorikája nemcsak az elitnek, de a széles tömegeknek sem kínál vonzó azonosulási lehetőséget. A jelek szerint az MSZP vezetése nem látja be, hogy az előző nyolc (húsz) év után ezzel az élgárdával és társadalmi szemlélettel nem lehet még válságos társadalmi helyzetben sem alternatívaként megjelenni. A pártelit levitézlett tagjainak rég meg kellett volna kapniuk az obsitot, s nyugállományba kellett volna küldeni azokat, akiknek a neve összekapcsolható az előző kormányzati ciklusokkal. Amíg ezek a régi elvtársak (a kormánypárti propaganda szerint milliárdosok, csalók, tolvajok stb.) vezetik a pártot, addig az nemcsak hiteltelen, de béna kacsa marad, hiszen a múltjukat felemlegetve - érdemi viták helyett - ab start, visszakézből hülyére lehet pofozni őket (Lásd Harrach Péter reakcióját Mesterházy beszédére: "Tolvajok kiáltanak tolvajt, féltik a zsákmányt!").

Az MSZP nagygyűlése nem is keltett nyugtalanságot a kormányzati oldalon. Sem a beszéd, sem a felvonultatott közönség. Színjátéknak vették az egészet. Végeredményét tekintve az is volt. Kérdés: vajon mit akart ezzel a nagygyűléssel a szocialista pártelit?

-- Felkínálták magukat az elégedetlen tömegeknek, a Fideszből kiábránduló választóknak? Aligha. (A választók nagyon nagy többsége nyolc év országlás után az MSZP-t elutasítja, továbbra sem tekintik alternatívának a szocialistákat).

-- Erőt akartak demonstrálni? Aligha. (A közvélemény-kutatások szerint az MSZP egyelőre nem növelte érdemben a támogatottságát.)

-- Ellenzéki összefogást akartak létrehívni? Aligha (A szocikkal más pártok nem közösködnek, de az MSZP is kirekesztő módon szervezte meg a rendezvényét.)

Na, de akkor mégis miért vattáztak tele tízezer emberrel az Arénát? Marad a következtetés, hogy a hatalmát és tekintélyét vesztett pártelit lihegni kezd az Orbán-kormány nyakába. Ahogy Gyurcsány már megígérte, a jövőben a Fidesz fegyvereit fordítják a kormányzó pártkoalíció ellen. Vagyis az egyre súlyosabb válság közepette folytatódik a pártháborúskodás. Tegnap te Nekem, ma én Neked! Miközben Orbán féktelenül és ellensúlytalanul uralkodik az emberek akaratából, az MSZP destruktív módon igyekszik majd legalább megnehezíteni a kormányzását.

Csakhogy jelenlegi állapotában ez a párt képtelen magához édesgetni a jobboldaltól elszakadó kiábrándultakat, csalódottakat. Az MSZP szombati nagygyűlése ebből a szempontból nagyon tanulságos volt. Ha valakinek eddig kétsége lett volna, hogy Magyarország komoly bajban van, akkor most meggyőződhetett róla, hogy az egyre többet bírált kormány ellenében az ellenzék fő ereje egyelőre nem képes választható alternatívát felmutatni az embereknek. Húsz év elfuserált politikájának baloldali örökösei nem képesek kilépni a bűvös körből. Az emberek viszont a politikusi választékkal nem tudnak mit kezdeni. Sokak számára se Gyurcsány, se Mesterházy, se Vona, se Schiffer neve nem vonzó. S alighanem hamarosan csatolható lesz a névsorhoz Orbán neve is. Ez a tagadás, közömbösség, elkeseredés, tanácstalanság most sokak álláspontja, közérzete. S a jövőben alighanem még többen lesznek azok a "belgák", akik nem tudják, hova álljanak.

Bár ígéretek, fenyegetések, lózungok bőven vannak minden párt raktárán, ám az ország sorsával kapcsolatos konstruktív megoldásokra továbbra se számítsunk. A harc folytatódik a politikai elitek között. A cél hatalom megtartása, illetve megszerzése, miközben az ország egyre kiszámíthatatlanabbul sodródik egyelőre ismeretlen sorsa felé.

Nehéz elhinni, de tényleg csak a csodában bízhatunk, vagy a lassan ismét kétosztatúvá szűkülő politikai mezőből megnyílik végre egy harmadik út is? Reménykedjünk!

A kormány megvédi a nyugdíjasokat 2010-11-29 Szerző: MTI/MH
Kósa Lajos: Mi komolyan vesszük a demokráciát és az alkotmányosságot

Magyarországon mindenkinek joga van demonstrálni

Az emberek döntő többsége támogatja az Orbán-kormány intézkedéseit - reagált Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke az MSZP szombati, budapesti nagygyűlésén elhangzottakra. Kósa emlékeztetett rá, hogy az Orbán-kormány a bankoktól, az energiaszektor szereplőitől, a multinacionális kereskedelmi láncoktól kért szolidaritást, hogy orvosolni lehessen az ország csődhelyzetét, amelyet a szocialisták "katasztrófapolitikája" idézett elő.

A nyugdíjvédelmi intézkedéseket azért kellett meghozni Kósa Lajos szerint, mert "a szocialisták által beüzemelt, kényszerből működtetett nyugdíjpénztárak veszélyeztették az állami nyugdíj kifizetését". Arra kényszerítették az államot, hogy óriási összegekkel pótolja a hiányzó nyugdíjjárulékot azért, hogy ki lehessen fizetni a nyugdíjakat.

"Mi megvédjük a nyugdíjakat, ráadásul azt mondjuk a nyugdíjpénztári tagoknak, hogy ha akarnak, átléphetnek az állami alapba, de maradhatnak a magánalapban is" - mondta a politikus.

Arról, hogy Mesterházy Attila MSZP-elnök utcai demonstrációkat helyezett kilátásba, Kósa megjegyezte: Magyarországon mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy utcai demonstráción nyilvánítson véleményt békés, rendezett körülmények között. "Mi ezt tudomásul fogjuk venni, más kérdés, van-e értelme" - közölte. Az viszont nem fordulhat elő, ami annak idején, hogy a békés demonstrálókat a rendőrség szétverje, mert - mint mondta - "mi tényleg komolyan vesszük a demokráciát és az alkotmányosságot".

Na, ez egy hatalmas cikk!!! Lényegre rátapintás a javából!!!!!!!!!!!
Kötelező őrület Létrehozás ideje: 2010-11-23 Magyar Hírlap

A szókapcsolat kettős jelentéstartalma nem a véletlen műve. Egyrészt össznépi hisztéria uralkodik, ami a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás körül szokott kialakulni így, novemberben, másrészt – a jelek szerint – őrültnek lenni kötelező a mi kis magyar tébolydánkban. Mert miről is van szó? A néhány millió magyar autós több mint 100 milliárd forintot fizet be a kötelező felelősségbiztosítási rendszerbe, de a megtérítendő kár általában nem haladja meg az 50 milliárd forintot. Mindez éves viszonylatban értendő. A maradék, „jelentéktelen” 50 milliárdból nagyjából 20 milliárd megy el a rendszer üzemeltetésére, és kb. 30 milliárdnyi a profit, amelyet a derék jó üzemeltetők pedánsan ki is visznek az országból.

Kinek jó ez? Mármint a pofonegyszerű tranzakción hatalmasat kaszáló multikon kívül? Ha a magyar autó­sok felfognák végre, hogy egységes nemzeti kockázatközösségbe tömörülve akár nonprofit alapon is üzemeltethetnék ezt a közösen összedobott pénzhegyet – hiszen végül is egymás között fizetgetjük ki azt –, akkor mindnyájuk zsebében maradhatna az az összeg, amelyet ma ezen a szivattyún keresztül kivisznek az országból. S miközben csillogó szemmel jobbnál jobb ajánlatokra vadászunk ilyenkor, és úgy érezzük, kiváló üzletet kötöttünk, szóval nyertünk, nem árt tudni, hogy valójában mindnyájan vesztettünk! Ugyanis az ilyenkor novemberben felszikrázó őrület összes költségét – reklám, informatika stb. – természetesen mind-mind mi fizetjük, hiszen kíméletlenül ránk terhelik az utolsó fillérig. És még az sem szúr szemet, hogy van olyan cég, amelyik csak harmadannyit kér ugyanazért a teljesítményért. Ez csak azt jelentheti, hogy a tényleges önköltség legalább négyszeresét szivattyúzzák ki tőlünk. Mi pedig vidáman és önmagunkra büszkén fizetjük a több száz százalékos hasznot. „It’s a good business today” – mármint a minket kifosztóknak! Valamit azért megsejthettek mindebből, mert, kétségtelen, mostanában kegyesen engedtek valamicskét ezekből az extraprofitot fia­ló árakból.

Ráadásul ez csak egy jelentéktelen kis szelete (ön)kifosztásunknak. Hogy csak egyet emeljünk ki a sok közül, ma Magyarországon közel négyezermilliárd forint van állandóan látra szóló (bármikor azonnal hozzáférhető) betétekben. Már az is elgondolkodtató: kinek, hogyan és miért is jutott eszébe az a perverz, önpusztító ötlet, hogy a hazánk területén ideig­lenesen állomásozó globális bankok (ma már csak ilyen van! Ki tudja, miért…) egyáltalán számlát vezethessenek. A banknak az a dolga, hogy hitelt nyújtson! Ja, hogy abban esetleg kockázat is van, és sokkal egyszerűbb abszolút kockázatmentesen, gátlástalan cinizmussal az egekbe emelt költségekért számlát vezetgetni… Ráadásul úgy, hogy közben ingyen használják a pénzünket? Hát persze, ez így van, de amint a régi vicc hőse mondja, ez az „ögyes” megoldás kb. százmil­liárdot húz ki a zsebünkből.

Egységes kincstári számlavezetési rendszer segítségével ez a százmilliárd itt maradna az országban. És legalább egy tucatnyi hasonló trükk létezik az egész nagy pénzhatalmi „hidraulikában”. Csak arra volna szükség, hogy a magyar állam végre elszánja magát. Elszánja magát arra, hogy kíméletlen őszinteséggel feltárja ezt a kétségtelenül bonyolult, de egyáltalán nem átláthatatlan szivattyúrendszert. Egy ilyen átvilágítás akár azzal az eredménnyel is járhatna, hogy az adósságaink fejében évente kiszívott kamatoknak – vagyis messze több mint ezermilliárd forintnak – megfelelő összeget kotorhatnánk így össze. Látszólag ennek semmi akadálya nincs, ám az a tény, hogy történni nemigen történik semmi, azt látszik igazolni, hogy mégiscsak van ilyen akadály. Logikailag ez aligha lehet más, mint a magyar pénzügyi, banki, biztosítási szektort a kezükben tartó globális tőkestruktúrák érthető ellenérdekeltsége.

Ám a teljes cselekvésképtelenségnek és bénult kifosztottságunknak ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele. Legalább ilyen fontos az is, hogy a pénzügyi apparátus ezt az egész kérdést mint nem létezőt kezelje. Hogy úgy vélje, minden a legnagyobb rendben van. Ami természetes is, hiszen ő tartja fenn ezt a rendet, így a kérdés, hogy rend van-e, úgy merül fel, hogy ő rendet tart-e. Amire az evidens válasz, hogy igen, ő rendet tart, így minden a legnagyobb rendben van. Nos, ez is egy lehetséges megoldás, csak nem biztos, hogy az ilyen szerkezetű válaszok elégségesek lehetnek az ország helyzetének javításához.

Akárhogyan is kerülgetjük, Magyarország végzetesen kiszolgáltatott állapotban van. Miközben a miniszterelnök heroikus küzdelmet folytat azért, hogy különadók segítségével az országból évente kiszivattyúzott profitnak legfeljebb az egytizedét visszatartsa, elég tragikomikus, hogy senki sem vizsgálja a fenti pénzáramokat. Hogy egyszerű pénzügytechnikai újraszabályozással évente akár az összes nagy konfliktust kiváltó extraadó kétszeresét is visszaszívhatnánk. Ráadásul mindezt úgy, hogy sem az itt állomásozó pénzhatalmi szereplőknek, sem a globális térből őket támogatóknak egy szavuk sem lehetne, hiszen egy szuverén ország technikai­lag úgy szabályozza a saját pénzügyi rendszerét, ahogy neki tetszik.

Szóval nem cselekedni ebben a helyzetben több mint bűn: hiba! Reméljük, már nem sokáig.

Csalás gyanúja az őszödi villaszerzésben Létrehozás ideje: 2010-11-29 Szerző: Bán Károly

Banánköztársaság. Ifjabb Apró Antal üzlettársa volt a balatonőszödi üdülőt megvásárló vevő
Csalás gyanúja miatt pénteken feljelentéskiegészítést tett Léhmann György Gyurcsány Ferenc cégének őszödi ingatlanszerzése kapcsán. Az államot képviselő, az ingatlant elidegenítő Miniszterelnöki Hivatalnak ugyanis nem volt joga pénzügyi lízingtevékenységre – állítja. A feljelentést elbírálásra a legfőbb ügyész a Fővárosi Főügyészségre tette át. A siófoki ügyvéd szerint – mint azt a Ciprusra vándorolt a Gyurcsány-üdülő című cikkünkben (MH, 2010. 11. 18.) megírtuk – az adásvétel jó erkölcsbe ütközött, mivel „még egy banánköztársaságban sem lehetséges, hogy az állam a tulajdonát egy hivatalban lévő miniszterelnöknek adja el”. A volt kormányüdülőt – amelyet a tulajdoni lap szerint 2004. december 6-án szerzett meg Gyurcsány cége az államtól – 2010. július 9-én egy illatszer-nagykereskedés, a Babylux Kft. vásárolta meg, majd gyorsan túl is adott rajta.

A második vevő egy budajenői vállalkozás, a Gadaron Immo Kft. volt, amelynek tulajdonosa egy ciprusi postafiókcég, a Gadaron Limited. A budajenői céget Temesfői Zsolt, a GlobeNet Zrt. vezérigazgatója jegyzi. Temesfői nem ismeretlen az Apró családban sem, amit jelez, hogy az általa vezérigazgatott Regainvest Ingatlanhasznosító Zrt.-ben felügyelőbizottsági tag volt Gyurcsány anyósának testvére, ifj. Apró Antal.

A „kölnikereskedőnek” nem kellett a muzeális értékű villa, amely az átkosban még Horn Gyula és Marjai József miniszterelnök-helyettes kedvelt lakosztálya volt, s amelyet 1993-ban a Kaposvári Építőipari Szövetkezet és a Ganda Kft. 40-50 millió forintból újított fel és bútorozott be, mielőtt Gyurcsány cégének tízéves lízingbe adták volna. Önmagában is abszurd, hogy a horrorisztikus összegekért kiglancolt villát a Szilvásy György által felkért értékbecslő 19,1 millió forintra becsülte fel, holott a négylakásos villaépülethez 900 négyszögöles vízparti telek is társult.

Gyurcsány cége, az Aldo Kft. 1994. január 16-án kötött lízingszerződést az ingatlanra, amelynek második pontja szerint a tízéves futamidő végén a maradványérték átutalásával a tulajdonjog átszáll a vevőre – írta lapunknak Kiss Elemér ügyvéd (a Medgyessy-kormány kancelláriaminisztere – a szerk.) Gyurcsány Ferenc megbízásából és helyreigazítási kérelemként. „A maradványérték átutalása 2003. december 12-én megtörtént, így a tulajdonjog megszerzésére ezzel a nappal került sor” – áll az ügyvéd levelében.

Léhmann György (Fotó: Burger Zsolt)Csakhogy a tulajdoni lapon nem ez áll. Az áll, hogy az ingatlan 2004. december 6-ig a magyar állam tulajdonában volt, s csak ezen a napon jegyezték be az Aldo Kft.-t új tulajdonosként. „A hatályos jogszabályok szerint a tulajdonjog az ingatlan-nyilvantartásban a tulajdoni lapra történő bejegyzéssel keletkezik – mondta lapunknak Léhmann György. – Márpedig ez az jelenti, hogy Gyurcsány Ferenc az őszödi üdülőt már miniszterelnökként vette meg, s ez mindenképp jó erkölcsbe ütközik.” Van más baj is a siófoki ügyvéd szerint, aki úgy véli, felmerül a csalás gyanúja is a lízingszerződés kapcsán. A Gyurcsány által tulajdonolt cég ugyanis bizonyítottan a Gyurcsány miniszterelnökségének ideje alatt aláírt okirat alapján a magyar államnak és a Minisztertanácsnak (aktuálisan Miniszterelnöki Hivatal – a szerk.) egyidejű jogvesztése folytán szerzett tulajdonjogot az őszödi üdülőben.

A feljelentő szerint azonban a gondokat az is tetézi, hogy az államot képviselő Miniszterelnöki Hivatal a hatályos jogszabályok szerint csak úgynevezett operatív lízingszerződést köthetett, és pénzügyi lízingre nem volt joga. Az előbbi esetben a tulajdonjog visszaszáll a bérbeadóra (esetünkben az államra), s csak a pénzügyi lízing esetén léphet fel vevőként a bérbevevő. Ezt abból is tudni, hogy a magyar állam (sem annak kezelői) nem szerepeltek és nem is szerepelnek a pénzügyi lízingtevékenységet engedélyező Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete hivatalos listáján.

A szerződés ezért Léhmann szerint felveti a csalás gyanúját, s azt is, hogy a szerződés jog szerint létre sem jött.

Figyeltek Torkos Matild 2010.11.27 00:01

Miközben úgy tűnik, örökre homály fedi a pártállami diktatúra besúgóinak és tartótisztjeinek kilétét, szinte szappanoperába illően bukkannak fel a hálózati időket idéző megfigyelésekről, adatgyűjtésekről, lehallgatásokról szóló hírek.

A rendszerváltás óta leleplezett titkosszolgálati módszerekkel történő megfigyelések száma is jelzi, hogy az "ősi mesterség" nem halt ki, sőt virágkorát éli a mai Magyarországon. A Horn-érában a fideszes képviselők - köztük Pokorni Zoltán - megfigyelése, a Kapolyi-Finder- és az UD-ügy után itt az újabb fejezet a botránykrónikához: Budai Gyula mellett Pintér Sándorról is kiderült, hogy aprólékos titkos figyelem övezte az elmúlt években. Már csak legyintünk az újabb skandalumra. Sőt, mintha már természetes is lenne, hogy aki a frontvonalba küzdi fel magát, a poloskákhoz is hozzá kell szoknia.

Most éppen a szinte pályakezdő Vitézy Dávidról derült ki, hogy "kiérdemelte" a megkülönböztetett figyelmet, pusztán amiatt, hogy a BKV felügyelőbizottságának tagjaként úgy viselkedett, ahogy az egy ellenőrző testület tagjától elvárható. Kutakodott, meg akarta érteni, hogy a számára érthetetlen döntéseknek mi a magyarázata. És amikor híre ment a BKV háza táján, hogy romlatlan, vagyis megvesztegethetetlen az ellenzéki delegált, a zavarosban halászóknak elemi érdekük volt - ha már egyszer képtelenek megállítani a "faltörő kost" -, hogy legalább azt tudják, éppen mire készül. És emellett, ahogy az egy maffia módra szervezett bűnözői csoporttól elvárható, megpróbáltak a fiatalember zsarolására, avagy lejáratására, vagyis végső soron a kiiktatására alkalmas információkat összegyűjteni.

Mi más célja lehetett a Vitézyvel szembeni adatgyűjtésnek? Mint kiderült, 2007 - ben kezdték el megfigyelni őt, miután a BKV felügyelőbizottságában vizsgálatot kezdeményezett a számára gyanúsnak tűnő ügyekben. Lakóhelyét és telefonhívásait vonták vizsgálat alá. Eközben szocialista politikusok próbálták gyanúba keverni, lejáratni őt. Ki tudja, vajon a kukkolók által összegyűjtött információmorzsákból nem szemezgettek-e egy keveset médiakampányukhoz? Tény, hogy azokat a büntetőeljárásokat, amelyek a BKV pénzvagyonának elsíbolása miatt indultak, mind megelőzték a Vitézy Dávid által kezdeményezett felügyelőbizottsági vizsgálatok. A gyanús ügyeket szinte kivétel nélkül Vitézy tárta fel - miközben magánnyomozók loholtak a nyomában.

Vitézy támadásáról nem tudnak leszokni a szocialisták. Most éppen fiatal korát és a szakmai alkalmatlanságát szajkózzák. Nyilván tartanak tőle. Jó okuk van rá, hiszen ő került a Budapesti Közlekedési Központ élére. Ami nem évült el eddig a gyanús ügyek közül, az már - jó esély van rá - nem is fog.

A másik megfigyelt, Budai Gyula is amiatt került célkeresztbe, hogy lázasan kutakodott az előző kormányzati érában történt állami korrupciógyanús ügyekben.

Míg Vitézy "a várost korábban irányító pénzügyi és politikai körök" - nek tulajdonítja megfigyelését, addig Budai az ellene folyt adatgyűjtés megrendelőjét Szilvásy György volt titokminiszter környezetében keresné.

Lehet, hogy igazuk van, de nem kellene kizárni azt a lehetőséget sem, hogy csupán tőkeerős vállalkozások állnak a megfigyelésük hátterében.

Talán egyedül Pintér Sándort nem zavarja ebben az országban, ha figyelik. Őt "lehallgathatják, követhetik és akár meg is figyelhetik", ha törvényesen teszik. Ő "nyitott életet" él, mint mondja.

Egészséges hozzáállás. Ha az ember politikai pályára lép, vagy állami posztot vállal, élje úgy mindennapi életét, mintha egy valóságshow szereplője lenne egy üvegfalú házban. És akkor figyelhetik, követhetik, lehallgathatják, kutakodhatnak a magánéletében is, nem fognak találni semmit.