Magánnyugdíj: ez volt a legaljasabb trükk
Michnai Attila - nezopont_online@hetivalasz.hu 2010.11.29. - 21:08
Értsük már meg, most csupán a Hornék által csalárdul szétprivatizált felosztó-kirovó nyugdíjalap-rész kerül vissza egy zseniális kormányzati dobással jog szerinti helyére, a közösbe.
A magyar nyugdíjrendszer úgynevezett "második pillérének" felállítása az elmúlt évszázad talán legravaszabbjának gondolt, ám lényegét tekintve annál primitívebb, szoclib eszmegyökérzetű kormányzati körök elkövette pénzügyi húzása volt.
Annak alapjait ugyanis egyszerűen a főpillér, a fő teherhordó, a felosztó-kirovó rendszer fundamentumából, azaz annak bevételeiből kanyarították ki (ha ugyan van még egyáltalán valaki, aki noha valóban akarná, mégsem érti e történet velejét). Szóval a dolog pont olyan, aktuális példát idézve, mintha a Margit híd felújításakor úgy húztak volna alá újabb lábat, hogy annak anyagát valamely meglévő pillérből szedik el. Csak éppen sokkal rosszabb.
A "második pillér", a magánnyugdíj rendszerének tőkéjét ugyanis bizonyos korosztályok javára, ugyanakkor persze mások kárára egyetlen, a mostaninál sokkal önkényesebbnek minősíthető tollvonással, szimplán és minden ellenszolgáltatást mellőzve magánosították. Egészen konkrétan, az 1997-ben indított rendszerrel az akkor negyven évnél fiatalabbak javára károsították meg az ennél idősebbeket. És ez akkor is tény, ha ez utóbbiak, hála a profi, és akkor még egyértelmű túlerőben lévő baloldali kormányzati kommunikációnak, a nyájban legelő, jellemzően gyapjuk nyírása, tejük, bárányaik felfalása okán tartott jószágok mintájára tűrték egy szó nélkül az égbekiáltó méltánytalanságot.
Mert azidőben a nyilvánvalóan a nemzetközi pénzügyi körök nyomására felállítandó magánnyugdíjpénztári pillér elé tornyosuló hazai nehézségeket különösebben magas intelligenciamutató nélkül is bárki, akár még valamely korabeli kormányzati tényező is egyetlen pillantással és könnyedén felmérhette. Azt ugyanis senki sem gondolhatta - sem akkor, sem azóta bármikor is - komolyan, hogy majd a rendszerváltásba belerokkant, azt épphogy csak nagy nehezen, olcsó, a kormányzat által is támogatott trükkökkel (lásd a minimálbéresek másfélmilliós táborát, az EKHO-t, EVA-t) túlélt népesség az IMF és társai által megfogalmazott szigorú intelem nyomán magába száll, és elkezd öngondoskodni. Merthogy ugye neki éppen nem is volt miből.
És akkor jött a nagy ötlet, a szocialista típusú, miszerint az idők során változó nagyságú, a dolgozótól levont rész zömét privatizáljuk, nevezzük ki második pillérnek, irányítsuk azt baráti pénzügyi körök hálójába, elvégre az érdekelt pénztártagok nyilván nem fognak e nekik semmibe sem kerülő gyarapodás ellen tiltakozni. A többiek pedig úgysem értenek majd az egészből semmit (amely feltételezés a mostani kormány színrelépéséig lényegében igaznak is bizonyult, sőt!).
Most pedig, hogy a kormányváltással elérkezett végre lebukásuk pillanata, az ősi, még a körúti hatos villamoson tökélyre vitt zsebes technikával éppen a tettes kiabál leghangosabban tolvajt, hogy majd az első adandó alkalommal kámforrá válhasson tömött zsebekkel.
A történetben egyedül a "felmegyek a biztoshoz Brüsszelbe" figura jelenti a nóvumot, hogy e rend nyomán majd akár az egyszeri bankrabló is oda futhasson, ha rablott vagyonát magánszámlájáról a köz netán vissza találná venni.
