grizzlybear

Orbán kikérte magának FN - FigyelőNet Tények és vélemények. Figyelünk a különbségre. 2011. január 19.

A magyar elnökségi program vitában uralkodó indulatok a magyar miniszterelnököt is utolérték. Orbán Viktor heves válaszában kikérte magának, hogy hazájának demokratikus elkötelezettségét megkérdőjelezik, majd védelmébe vette a médiatörvényt. Daniel Cohn Bendit felszólalása pedig babahang a magyar sajtó hangneméhez képest.

A magyar miniszterelnököt is elkapta a strassbourgi parlamentben uralkodó forró hangulat és hasonlóan heves, érzelmekben gazdag válaszban reagált az európai képviselők felszólalásaira. A médiatörvényt gyakorlati példákkal próbálta védeni és a képviselők tájékozatlanságát okolta hibás kritikájukért.

Sapkában válaszolt

Orbán Viktor válaszának elején feltette a képzeletbeli „magyar miniszterelnöki sapkáját”. Mint mondta, meglepődött a felszólaló európai politikusok tárgyi tévedésein, mert a médiatörvény szerint a kiegyensúlyozatlanságot nem lehet szankcionálni és ebben semmiféle pénzbüntetést nem lehet kiszabni. Orbán szerint a jelenlevő képviselőket rútul rászedték és becsapták, ezért nem remélhet méltányosságot és türelmet, már csupán az EB tárgyilagos vizsgálatának eredményét várja.

Babahangú Bendit

Fontosnak tartja, hogy ahogyan az elnöki munkát is csak a teljesítmény alapján ítélik majd meg, próbálják ezt tenni a médiatörvénnyel is. Orbán Viktor szerint Daniel Cohn Bandit ártatlan babahang a magyar újságok hangneméhez képest és megkérdőjelezte, hogyan lehetne elnyomni a vélemények szabadságát az internet korában, hiszen a jelenlegi kormány is egyebek mellett a facebookon keresztül szerezte meg a kétharmados többséget.

Orbán ezután áttért az elmúlt nyolc év kormányzására, amely szerinte Magyarországon a titkosszolgálatokat politikai célból használta fel, és rendőrattakot vezetett békés tömeg ellen. Hozzátette, ma a jogállam megerősítése folyik, míg az elmúlt nyolc év jogállamromboló politikáját a most felszólalók sose kifogásolták.

A magyar kormányfő azt is hozzátette, hogy valóban a képviselőknek nem is a médiatörvény jelenti a problémát, hanem a kétharmados többség. A kormányfő indulatosan kijelentette, nem fogadja el sem a németektől sem senkitől, hogy csupán azért mert a magyarok diktatúrában éltek 40 éven keresztül, most bárki megkérdőjelezze demokratikus elkötelezettségüket.

Viharos kezdet a kifutón

Ezután a magyar miniszterelnök feltette az „uniós elnökségi sapkáját” és néhány szót ejtett bond-market-ről és strukturális reformokról. „Győzzük meg saját kormányainkat, hogy az európai piac megteremtését ne a strukturális reformok megspórolására használják”. Tunéziával kapcsolatban kijelentette, hogy minden demokratikus törekvést és mozgalmat támogatnak, ám ezt nem lehet szembeállítani a keresztényüldözés elleni harc melletti elkötelezettségükkel.

A magyar kormányfő szerint az Európai Parlament tagjain is múlik, hogy viharos lesz-e a kezdet. Bár nem örül neki, de nem tartja természetellenesnek, hogy az elnökségi és az elnöklő ország belpolitikai kérdései keverednek. Nem gondolta, hogy a magyar elnökség csak egy diadalmenet lesz, vagy szépségverseny ahol a modellek csak végigsétálnak a színpadon.

Orbán Viktor a Bildben: "Megszoktam az ellenszelet" 2011.01.16 17:50

"Magyarország miniszterelnöke: Megszoktam az ellenszelet" címmel közöl interjút Orbán Viktorral hétfőn megjelenő számában a Bild, a legnagyobb példányszámú német napilap. Az újság internetes változatában már vasárnap délután (rövidítve) fölkerült interjú készítője, Hans-Jörg Vehlewald emlékeztet arra, hogy az új médiatörvény szigorítja a sajtó, a rádió és az internet állami felügyeletét. A cél - írja az újság a miniszterelnökre hivatkozva - a médiában felbukkanó szélsőjobb- és szélsőbaloldali propaganda, a pornográfia, valamint az antiszemita uszítás elleni harc fokozása.

Az interjúban a magyar miniszterelnök védelmébe veszi a törvényt: "Minden harcot meg kell egyszer vívni. Ha elegendő ok van egy ilyen törvényhez, akkor annak érvényt is kell szerezni!"

Orbán Viktor emlékeztet arra, hogy egy év óta gyakorlatilag nem létezett médiafelügyelet Magyarországon. "A közszolgálati rádió- és tv-adóknak nem volt elnökük. Médiumainkban napirenden volt és van az emberi méltóság megsértése. Nem volt semmiféle szabályozás a gyerekek és kiskorúak erőszaktól és pornográfiától való védelmére vagy az antiszemita uszításra vonatkozóan, főleg az interneten. Az új törvény megoldást jelent erre a problémára."

Orbán Viktor elszánta magát arra, hogy az Európai Parlament előtt is tovább vívja a harcot a médiatörvényért. "Vállalom a harcot, akkor is, ha magyarországi és európai ellenfeleim éppen kampányt indítanak. Már a kommunista rezsim alatti ellenzéki (időszak) óta megszoktam az ellenszelet!" - idézte a kormányfő szavait a Bild.

Mint kifejtette, a médiatörvényben "egyetlen olyan szabályozás sincsen, amely így nem szerepelne más EU-államok törvényeiben". Más megállapításra az Európai Bizottság vizsgálata sem fog jutni, "amelyet természetesen el fogunk fogadni" - így a miniszterelnök, aki mindazonáltal "nem fog elfogadni Magyarországra vonatkozó különleges előírásokat, semmiféle diszkriminációt. Nem hagyjuk, hogy nálunk megtiltsanak olyan előírásokat, amelyeket más EU-államok is alkalmaznak az ottani médiára vonatkozóan".

A magyar kormányfő, aki szerdán száll szembe az Európai Parlamentben tartandó bemutatkozó beszéde alkalmával várható bírálatokkal, visszautasítja azt a vádat, miszerint az általa létrehozott médiahatóság kizárólag a kormánypárt tagjaiból áll.

"A médiahatóság kormányzati szerv, a médiatanácsba viszont a parlament delegál tagokat. Ott pedig a pártom kétharmados többséggel rendelkezik" - hangoztatta Orbán. Szerinte "helytelen volna a tagokat a pártok közötti erőviszonyok alapján delegálni. Higgye el: ha így történt volna, a felzúdulás akkor sem volna kisebb".

A magyar kormányfő szerint az sem szokatlan dolog, hogy egy pártbéli hívét kilenc évre nevezte ki a a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság élére. "A számvevőszék elnökét 12 évre választják, az alkotmánybírákat és a főügyészt kilenc évre, éppen azért, hogy függetlenek legyenek a parlamenti ciklusoktól" - hangoztatta Orbán a Bildnek adott interjúban.

Fordul a szél médiaügyben 2011.01.12 06:00
Brüsszeli meghallgatás: az európai liberálisok kirekesztették a magyar kormányt

Miközben a nemzetközi sajtó részéről egyre kedvezőbb vélemények jelennek meg a magyar médiatörvény kapcsán, az Európai Parlament (EP) liberális frakciója „jóvoltából” a politikai boszorkányüldözés teljesedik ki. A liberálisok tegnap Brüsszelben úgynevezett közmeghallgatást szerveztek a témában, ám példátlan módon nem engedték, hogy a magyar kormány kifejtse véleményét. Az EP magyar néppárti frakciója szerint ezzel felfedték a hazánk ellen indított politikai támadássorozat valós természetét.

Kedden a nemrégiben elfogadott magyar médiatörvényt feszítették keresztre két helyszínen is Brüsszelben. Délelőtt 10 órakor a La Monnaie-ben, a királyi operaházban annak igazgatója, Peter de Caluwe és Fischer Ádám, a budapesti opera volt zenei igazgatója tartott sajtókonferenciát. Ezen ismertették, milyen „vészjósló” a magyarországi agresszió, a kisebbségek marginalizálása és általában az intolerancia. Az Európai Parlament épületének Antall Józsefről elnevezett szárnyában pedig Guy Verhofstadt volt belga kormányfő, liberális európai parlamenter rendezésében a magyar szavazók által halálra ítélt párt, az SZDSZ egykori vezető alakjai, Konrád György, Haraszti Miklós, valamint Majtényi László volt adatbiztos beszélt azokról az „óriási veszélyekről”, amelyeket a magyarországi fejlemények hordoznak magukban nemcsak Magyarország, de Európa számára is. A két eseményt összekötötte, hogy azok két főszónoka hangsúlyozta, jó magyarokként fejtik ki bírálatukat, míg azokat elválasztotta az első esemény rendkívül gyér látogatottsága, szemben a liberális meghallgatással, amelyen a tágas teremben állóhely is alig maradt. Az operaházi meghallgatáson Fischer Ádám – akinek testvére, Fischer Iván az első Orbán-kormány idején fejtette ki Hollandiában, hogy egy olyan, gyűlölettel, rasszizmussal és korrupcióval teli ország, mint Magyarország, nem érdemli meg azt a remek Fesztivál Zenekart, amelynek élén egyébként Tarlós István főpolgármestersége alatt is folytatja munkáját – drámai hangon, visszhangozva az őt felvezető Peter de Caluwét, az operaház menedzserét, azzal kezdte tájékoztatóját, hogy nemcsak Magyarország, de Európa is veszélyben van – olvasható a Magyar Nemzet szerdai számában, melyből további részleteket is megtudhat.

Ezektől?! Álláspont 2011-01-12
Bővebben a mai Magyar Hírlapban

Kedves kollégánk, Balavány György, a Magyar Nemzet korábbi kiemelkedő publicistája, a Mindennapi.hu névre hallgató új ökumenikus keresztény közéleti internetes magazin főszerkesztője bocsánatot kért Bolgár Györgytől. És nemcsak Bolgártól, hanem másoktól is. A teljesség igénye nélkül ide is írom a nevüket, talán nem senyved el a papír: Popper Pétertől, Eörsi Istvántól, Heller Ágnestől, Kenedi Jánostól, Tamás Gáspár Miklóstól, Gábor Györgytől, Bakáts Tibortól, Gyurcsány Ferenctől, Dobrev Klárától, Horn Gyulától, Havas Szófiától és Orosz Józseftől.

Ezektől. Bocsánatot kért, mert – mint hétfői vezércikkében írja – „lehetetlen, hogy ennyi gyűlölködés, rágalmazás, gyanúsítgatás, ennyi maró és gyilkos cinizmus maradjon a közbeszédben”. Kollégánk „elhűlve” látja, hogy „ma már úgynevezett keresztények is micsoda kirekesztő, becsmérlő módon képesek támadni mindenkire”. „Villámgyors reflex a másként vélekedő leminősítése, kompetenciájának kétségbe vonása – ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni” – sajnálkozik Balavány, aki nem képes jó lelkiismerettel folytatni a munkáját, míg be nem ismeri: az elmúlt években publicistaként maga is sokat rontott a helyzeten. „Ezért most nyilvánosan bocsánatot kérek mindazoktól – élőktől és holtaktól egyaránt –, akik tevékenységét úgy kritizáltam, hogy egyúttal kipellengéreztem, szándékosan megaláztam őket.”

A reakció nem maradt el, Bolgár György az ATV Újságíróklubjában a pornóregénye óta arcán ragadt kaján mosollyal konferálta fel Mészárosnak, Avarnak és Désinek az önvallomást, rögtön hozzátéve, hogy „nem feltétlenül jó ez a névsor, de kiindulásnak elfogadható”. Úgyhogy kedves Gyuri, Bolgárék további kegyeit keresve folytathatnád a sort. Gyurcsány és Horn mellett elnézést kérhetnél mondjuk Kádártól, Rákositól, Pol Pottól, Kun Bélától, Szamuelytől.

Apropó, Kun és Szamuely. Most került a kezünkbe Pethő Sándor egy korai cikke, amelyben Kun Bélát „valami közbülső lénynek” nevezi, aki „átmenet a demagóg és a patkány között”. Szamuely Tiborról pedig azt írja, hogy „degenerált, vérbajos, a forradalom erkölcsi iszapjában meghempergetett, tökéletlen Quasimodo”. Pethő Sándor, akinek erkölcsi tartását és szellemi termését jobb- és baloldalon egyaránt szokás elismerni, nem gondolta úgy, hogy ha nemzetárulókról, hazugokról, tolvajokról és alávaló gazemberektől van szó, kizárólag píszí, azaz politikailag korrekt stílusban fogalmazhatna. Különösen, hogy ez az idétlen és mélységesen álszent terminus akkoriban még nem is létezett.

Persze lehet jajongani a hasonlaton, de lássuk be: nincs sok különbség Kun Béla és Gyurcsány Ferenc között. Gyuri, te, aki tavaly büszkén átvetted a Pethő Sándor leszármazottai által alapított Szellemi honvédelemért díjat, nem tagadhatod meg a küldetésedet. Neked a díjátadón elhangzott méltatás szerint sikerült megértened, hogy mit jelentenek ma Pethő eszméi, hogy miként kell megküzdenünk ma is „két pogány közt egy hazáért”, harcolni azért, hogy „Magyarország a globalizáció és az állandó kettős mérce pergőtüzében is magyar ország maradjon”.

Akkor most nem visszakozhatsz. Nem bújhatsz az álkeresztény önfeladás rejtekébe, nem lehetsz puha és gyáva. Mintha egy falka kiéhezett farkassal próbálnál egyezkedni. Megpróbálhatod megcirógatni a vadakat, de tőből le fogják harapni a karod.

Értem én, nem lehet örökké háborúzni. De nem lehet rögtön és félszegen békejobbot nyújtani azoknak, akik szellemi atyjaikkal hatvan éven át döngölték a földbe az igaz embereket. Különösen ezeknek nem hajolhatsz meg, Gyurcsány Ferenc, Szilvásy György vagy Horn Gyula pribékjeinek, akik egyetlen könnycseppet sem morzsoltak volna el, ha 2006. október 23-án egy eltévedt gumilövedék a te szemed világát is kioltja.

Gyuri, te magad írtad két éve Bolgár Györgyről, hogy a stupiditás öreg óriása. Akkor is kegyes voltál, Bolgár ugyanis a hazugság öreg óriása. Aki – a múlt pénteki Népszava tanúsága szerint – már ott tart, hogy Magyarországot lenullázták, diktatúra van, s amit látunk, tragikus komédia.

Mindannyiunk érdeke, hogy az árkokat betemessék, a nemzeti együttműködés megvalósuljon, ne legyen többé rendes baloldali mérnök meg bélistázott, számkivetett mérnök. Ám hazánk elárulóinak nem nyújthatunk békejobbot soha. Bűnbocsánatról is csak akkor lehet szó, ha már túlestek egy alapos vezeklésen.
Huth Gergely

Lázár: a kormány nem akar háborút a sajtóval 2010.12.23. 09:37

A Fidesz frakcióvezetője kijelentette: ha rosszul alkalmazzák a médiatörvényt, az Országgyűlés változtatni fog rajta.

Nem az a kormány célja, hogy a magyar sajtóval háborúzzon, hiszen az ilyen harcot a konzervatív oldal eddig mindig elveszítette az elmúlt húsz évben - mondta Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője csütörtökön a TV2 Mokka című reggeli műsorában az új médiaszabályozással kapcsolatban.

A frakcióvezető szerint a cél, hogy megpróbáljanak olyan kérdéseket szabályozni, amelyek eddig nem voltak szabályozva, "viszont ha nem működik a dolog, akkor korrekcióra szorul" - fűzte hozzá.

A Magyar Szocialista Párt felelőssége óriási abban, hogy több külföldi lap és politikusok is negatívan szóltak az új médiaszabályozásról - mondta Lázár János. Szerinte az MSZP tudatosan félretájékoztatja a nemzetközi közvéleményt és az európai parlamenti képviselőket. Ez súlyos felelőtlenség, "mert nem könnyű gazdasági helyzetben próbálják lejáratni az országot mondvacsinált indokokkal" - jelentette ki.

A frakcióvezető elmondta, hogy a médiaszabályozás valóban érzékeny kérdés, de a magyar törvényekben csak olyan modellek vannak, amelyek az uniós országokban már honosak és hagyományosak.

A szkepticizmus leginkább a jogalkalmazókkal szemben erős - vélte Lázár János. "Én azt gondolom, annyi bizalomra mindenféleképpen szüksége van a médiahatóságnak, hogy alkalmazni tudja a jogszabályt, és ha rosszul alkalmazza vagy gondok lesznek, akkor a tiltakozás hatására az Országgyűlés meg fogja változtatni ezt a törvényt" - hangsúlyozta.

Ellenségeinkről 2010-12-21 Szerző: Huth Gergely

Jó lenne, ha sikerülne. Ha végre sikerülne bebizonyítani, hogy van élet a nómenklatúrán túl. Hogy nem utópia a nemzet szabadsága egy olyan országban, amely 66 éven át a megszállók hálózatának befolyása alatt élt, és amely most végre esélyt kapott, hogy lerázza magáról a vérszívókat.

Ez a tétje ugyanis a nemzeti kormányzásnak. Valódi demokrata nem hiheti, hogy a mai kormánynévsor az alkalmas emberek kizárólagos listája, de egy valódi demokrata biztos benne: a nómenklatúra nem lehet alternatíva. Amíg a múlt rendszer kegyeltjei fújják a passzátszelet, amíg nincs erős, az árulóktól független ellenzéke a kormánynak, addig nagyon is van okunk félni a restaurációtól. Ahogyan megtörtént 1994-ben, és 2002-ben is.

A nemzeti kormány valódi ellenfele ma nem Mesterházy Attila, Vona Gábor, vagy Schiffer András. Orbán Viktornak még mindig – akármilyen bigott szövegnek tűnik is – Kádár János fiaival kell küzdenie. Ezzel a kontraszelektált, hazug bandával, amely a saját anyját is eladná egy gyurcsányi vállveregetésért meg egy kis részesedésért a sukorói kaszinóvárosból.

A múlt rendszer emberei eddig kivártak. Tavasz óta csöndben figyeltek, próbálgatták, hogy hol a határ. Aztán rájöttek, hogy nem eszik olyan forrón a kását, és immár újra támadnak. Minden fronton, falkaszerűen és kegyetlenül, állandó pergőtűz alatt tartva a kormányrúdnál ülőket. Lopásról, diktatúráról hadoválnak, holott nyolc év után végre működik az ország, lassan megindul a fejlődés, apránként visszafizetjük a balliberálisok által hátrahagyott nyomasztó adósságot, és a közügyeinkről többnyire újra az erkölcs és közjó alapján állva születnek meg a döntések.

Ők az ellenségeink, akiket nem érdekel sem igazság, sem becsület, csak a reváns. Hergelnek és uszítanak, mint például Gréczy Zsolt, Gyurcsány Ferenc bizalmasa a tegnapi Népszavában. „Csikorog az Orbán-kormány gépezete, mintha homokkal táplálnák. Pedig az új magyar ťdiktátorŤ nyilván úgy gondolta: minden le lesz vajazva” – írja Gréczy, aki nemrég Rákosihoz hasonlította a kormányfőt. Ez az új stílus. Azt hiszik, hogy megint lehet majd bőrfejűeket montírozni az államfői poszttal visszaélő Göncz Árpádot okkal kifütyülő magyar emberek helyére. Azt gondolják, hogy ismét ki lehet húzni egy kormányzati ciklust kayaibrahimozással és minidúcsézéssel.

„A kutya ugat, a karaván halad” – intézné el mindezt a divatos kormányzati zsargon, ám nemcsak a nómenklatúra véleményelitje lázít önfeledten. A múlt rendszer kegyeltjei ott kárognak és gáncsoskodnak a minisztériumokban, s továbbra is ott pöffeszkednek a kulcspozíciókban, a legkevésbé sem jó irányba alakítgatva Magyarország sorsát.

Akárcsak Simor András jegybankelnök, aki a monetáris tanács élén tegnap rövid időn belül másodszor „ócsította” a forintot azzal, hogy megfejelte a jegybanki alapkamatot. Mintha növekvő pénzügyi gondjai és fizetési problémái lennének a magyar államnak, holott a mutatóink szerint ennek éppen az ellenkezője igaz. Csupán ez a döntés – az államkötvények után fizetett magasabb kamatok miatt – adómilliárdokat szippant majd ki a költségvetésből. Ezt hívják szabotázsnak, és még jövő márciusig tűrnünk kell, hogy az előző kormány küldöttei játszadozzanak a költségvetés tartalékaival és a nemzeti valutánkkal a monetáris tanácsban.

A valójában ki viszi a vadászpuskát kérdésre kézenfekvő válasz Vágó László rendőrpribék tegnapi bírósági ítélete is. Nevezett úr ugyanis egy ócska felfüggesztettel megúszta, hogy 2006. október 23-án a vadászpuskás osztag vezetőjeként, miután az azonosító nélküli pribéktársai összevissza vertek egy tüntetőt, ő még külön odalépett hozzá és szándékosan eltörte az ujjait. Vágó most röhög a pofánkba, alezredesi rangban elhúzott nyugdíjba, és a zsíros ellátmánya mellé az őrző-védő bizniszben tesz szert némi mellékesre. Egy–null tehát a rendőrterror javára a szavazófülkék forradalmával szemben.

Magyarország túlélése múlik azon, hogy megszabadulunk-e végre a nómenklatúrától. Egyelőre kétesélyes a játszma, Kádár fiai élnek és virulnak, a kormány pedig – látva az iszonyatos támadást – csak kapkod.

Ahelyett, hogy belátnák: a győzelem kulcsa nem a hétfőnkénti alkotmánymódosítás, hanem az erős, tekintélyes, de igazságos kormányzás. Amelyben a nemzeti együttműködés nem azt jelenti, hogy az árulók is a fedélzeten maradhatnak, hanem azt, hogy közfunkcióban, közpénz közelében nem maradhat, aki nem működik együtt a nemzettel.

Öregasszonyok Magyar Hírlap 2010-12-28

Konrád Györgynek 1933 és a nácik hatalomátvétele jut eszébe az új médiatörvényről. Ez pedig magával hozza a szokásos dilemmát: szabad-e az értelmiségi lét ethoszát konkrét politikai okból és konkrét haszonért eláruló, mélységesen és felháborítóan felelőtlen s leginkább unalmasan ostoba hülyék unalmasan ostoba hülyeségeivel foglalkozni?

Nem szabad. De muszáj. Most, még egyszer, utoljára. Legutoljára. Legyen ez az előszava a Kivezetés a politikából című, ezerszer elképzelt műnek.

Először is egy apróság: nézem Konrád György fényképét, és töprengek, vajon honnan ismerős ez az arc? Nem, nem arról van szó, hogy már ezerszer láttam, egy fenét! Konrád arca önmagán túl ismerős. Aztán rájövök: Konrád leginkább Heller Ágnesre hasonlít. Ő meg Kornis Mihályra. Ők valamiért mind öregasszonyosak lesznek az idő múlásával. Csupa boszorkányos öregasszony…

Az antiszemitizmus apologétái itt teszik le majd az első útjelző cölöpöt azoknak, akiknek esetleg nem mindenről ugyanaz jut eszükbe. Itt fogják felhívni a figyelmet arra, hogy az „ők” alatt a zsidókra kell gondolni. Egy frászt. Ők alatt őrájuk kell gondolni. Egy felelőtlen, cinikus, politikai érdekért és konkrét haszonért mindig mindenről ugyanazt mondó, gondoló, állító szellemi körre kell gondolni. Azokra, akiknek negyven éve nem jutott eszükbe semmi új, semmi fontos és hasznos, viszont tudják, hogy az antiszemitizmustól és nácizmustól való folyamatos rettegésből nemcsak remekül meg lehet élni, de ez biztosítja a posztamenst is a semmi újat, fontosat és hasznosat nem gondolók oszlopcsarnokában.
Úgy általában az öregasszonyok arca szép. Széppé szokta faragni az idő. Kivéve azokét, akiknek igazából soha semmi gondjuk nem volt önmagukon kívül. Hát ezért olyan nem szép öregasszonyok ők…

Másodszor azt érdemes végiggondolni, vajon Konrád Györgynek miért 1933 és a náci hatalomátvétel jut mindig eszébe? Például a médiatörvényről is, amely mögött természetesen cenzúrát sejt. Miért, amikor 1933-ról és a nácik hatalomátvételéről semmi személyes tapasztalata nem lehet? Ellenben itt élt, egy kelet-közép-európai országban, kommunista diktatúra alatt, méghozzá negyven esztendőn át. Ráadásul – állítólag – ő ennek a kommunista diktatúrának elnyomottja, üldözöttje, cenzúrázott, elhallgattatott írója volt. Csupa-csupa személyes élmény, személyes tapasztalat, megélt történelem, csupa valóság, ráadásul a társadalom többsége számára is ez az eleven, ismert, átélt valóság. Miért mégis a nácizmus? Meg 1933?

Aki erre tudja a választ, nagyjából mindent tud. Pedig semmi bölcsek köve – a válasz siralmasan egyszerű: azért a nácizmus és azért 1933, mert az élő, eleven és velünk együtt lélegző kommunizmust és annak bűneit nem illendő emlegetni ebben a szellemi körben. Ez a szellemi kör utólag (is) elárult mindent, ami igazán fontos, és az ostobák oszlopcsarnokába csak a nem létező nácizmus ostorozásával nyerhet belépőt.

Unalmas, lapos, ezerszer ismételt igazság ez. És mégis mindhiába… Európa csúnyán megöregedett öregasszonyai ezt az egy leckét tanulták meg, de ezt nagyon. S biztosak lehetnek a jelesben, hiszen ők teszik fel a kérdéseket is, és mindig ugyanezt fogják kérdezni. És ők írták át a történelmet is, és ők osztogatják az elismeréseket és díjakat és ösztöndíjakat, és csak idő kérdése, hogy elmúljon az a kicsike rossz érzés bennük, ami a természetes lelkiismeret velejárója. Csak idő kérdése, hogy elhiggyék önmagukat és a maguk teremtette világot. Amelyben nincsen más probléma, csak ők…
Csupa beteg fétis ez a világ. Ma a média feltétlen szabadságában hinni és azt hirdetni semmiben sem különbözik attól, mint amikor valaki használt női alsóneműkben liheg egy sötét, rossz illatú hátsó szoba mélyén. S ez csak egy a fétisek tömkelegéből…
Korlátozás nélküli média, szabad piacgazdaság, az állam lebontása: a végeredmény itt hever a lábunk előtt. És sok-sok csúnyán öreg öregasszony azzal akar életet lehelni ebbe az egész döglődő szörnyetegbe, hogy nácizmussal riogat.

Már csak arra lennék kíváncsi, ha Konrád Györgyöt tényleg elvinnék egyszer, mert tényleg feltámadna 1933, akkor vajon mi jutna eszébe?

Szerencsére ezt nem fogjuk megtudni soha. Így marad nekünk az ismert, unott ostobaság. S a hülyék kórusa. Meg az az élhetetlen, borzalmas világ, amit összehoztak a fétiseikből. És a remény, hogy legalább nekünk eszünkbe jut valami…

Szalonkomcsik 2010-12-27 Szerző: Huth Gergely

Brüsszel kimutatta a foga fehérjét. A karácsonyi készülődés utolsó pillanataiban szinte elsikkadt a hír, hogy az EU kormánya, azaz az Európai Bizottság elutasította hat kelet-európai tagállam, köztük Magyarország indítványát. Kormányunk és a korábban szintén orosz megszállás alatt szenvedő többi ország vezetése azt kérte, hogy az unió ne alkalmazzon kettős mércét, azaz „minden totalitárius bűn megbocsátását, tagadását és lekicsinylését egyformán minősítse bűncselekménynek, függetlenül attól, hogy azt milyen rendszer követte el”.

A múlt hét óta tudjuk, hogy a nyugat-európai politikusok és nekik köszönhetően a brüsszeli adminisztráció szemében egy 1946-ban, azaz békeidőben egy magyar kisváros utcáján találomra begyűjtött, majd marhavagonban valamelyik orosz kényszermunkatáborba hurcolt és ott agyonvert, netán halálra éheztetett ember élete kevesebbet ér, mint egy másik magyar emberé, akit két évvel korábban hasonló módszerrel, de más egyenruhát viselő pribékek gyűjtöttek be és hurcoltak német haláltáborba, zsidó vagy cigány származása miatt.

Az Európai Bizottság cinikus érvelése szerint „nincsenek meg a feltételei annak, hogy az unióban egységes jogi szabályozást vezessenek be a kommunista rendszerek bűneiről, egyebek között egy szintre helyezve ezeket a náci rezsimek bűneivel”. Azért mondom, hogy cinikus az érvelés, mert mindeközben ugyanebben az unióban megvannak a feltételek a náci bűnöket relativizálók üldözésére. Pedig ezek a „feltételek” sem álltak rendelkezésre az idők kezdete óta. Mi több, késhegyre menő viták folytak arról, hogy nem sérti-e a szólásszabadság alkotmányos jogát egy ilyen regula, vagy nem korlátozza-e indokolatlanul a történészek munkáját. Netán nem válik-e majd automatikusan holokauszttagadóvá, aki mondjuk az áldozatok számát amerikai egyetemi tankönyvekből idézi ahelyett, hogy a Jad Vasem Intézet adataiból indulna ki?

Hétéves vita után, éppen két éve állapodtak meg az EU igazságügy-miniszterei, hogy 2010 végére minden tagállam büntetni fogja a „népirtás vagy az emberiesség elleni bűntett nyilvános helyeslését, tagadását vagy ártalmatlan cselekedetként való beállítását”. Megegyeztek arról is, hogy ugyancsak szankcionálják majd a rasszista gyűlöletre és erőszakra buzdító kijelentéseket. Az ajánlott büntetési tétel egytől három évig terjedő börtön. Magyarország eleget tett a kötelezésnek. Itt az Orbán-kormány döntésének köszönhetően a náci, de a kommunista bűnök tagadása is egyaránt három évvel sújtható. Vannak túlbuzgók is, Ausztriában például húsz év a büntetési tétel, ám kizárólag holokauszttagadóknak. Ahogyan a többi nyugati tagállamban, ahol szintén úgy látják, hogy „népirtást” vagy „emberiesség elleni bűnt” kizárólag a horogkeresztre felesküdtek követhettek el. A vörös csillagot viselő halálosztagok nyilván csak csintalankodtak néhanapján.

A második világháború romjain újjászerveződött nyugati politikai elit képtelen megszabadulni a sok évtizedes rögeszméitől. A brüsszeli politika-plázákban a húszéves titkárnőikkel grasszáló rozzant hájfejek minden bizonnyal ma is párás szemmel emelik le a polcról a diákéveikben rongyosra olvasott Kommunista kiáltványt vagy a hatvannyolcban batikolt vörös csillagos pólót. Az ő bigottságukhoz társul a militáns lobbikörök tevékenysége, amelyek utolsó csepp vérükig küzdenek azért, hogy „A bűn” soha ne legyen egyenrangú a többi bűnnel. Így süpped bele az egész nyugati világ a kollektív történelemhamisítás mocsarába.

Pedig nekünk, magyaroknak elemi érdekünk, hogy végre tiszta víz kerüljön a pohárba. Hogy végre itthon és a világban is evidencia legyen: ezt az országot két, egyformán kegyetlen eszme és diktatúra döntötte romba.

Ebben az országban a nácik és a nyilasok négy-hatszázezer embert pusztítottak el származása vagy politikai tevékenysége miatt. Majd jöttek a kommunisták, akik a történészek adatai szerint már békeidőben az orosz megszállók kezére, málenkij robotra küldtek 600-650 ezer embert. Közülük körülbelül háromszázezren sohasem tértek haza a megsemmisítőtáborokból. Igen, bátran nevezhetjük haláltábornak azt a munkatábort, ahol ötvenszázalékos a halandóság. A háromszázezer magyar egy részét politikai okból (mert a Horthy-érában pap, tisztviselő, katona vagy tanár volt), más részét származási alapon (mert az oroszok helytartóinak „magyarból” is teljesíteniük kellett a keretszámokat, így találomra fogdosták össze az embereket) gyilkolták meg. Csakúgy, mint a náci időkben. És akkor még nem beszéltünk a Rákosi–Kádár-rendszerben Magyarországon kivégzett, agyonvert vagy halálba kergetett tízezrekről.

Aki szerint csak egyféle nagybetűs bűn létezik, az egymillió magyar család tragédiáját tapossa a sárba. Következésképp egy lelketlen, aljas gazember. Még ha brüsszeli szalonkomcsiként olyan nagyon européernek is gondolja magát.

Fejőstehénnek néznek minket a multik Magyar Hírlap 2010-12-08
Magyarországról viszik ki a legtöbb pénzt, és itt szedik be a legtöbb sarcot a beszállítóktól

"Magyarországról megy ki a régióban a legtöbb megtermelt jövedelem, s ez igen sérülékennyé, versenyképtelenné teszi hazánkat" - mondta Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke egy tegnapi rendezvényen.

Tíz év alatt 11 483 milliárd forint folyt ki hazánkból – mondta Parragh László, az MKIK elnöke a GKI Gazdaságkutató tegnapi konferenciáján. Ezt a pénzt a kamatterhek, az árfolyamveszteség, a külföldi cégek profitja, az importkitettség, az energiaköltségek, a kereskedelmi szektor vitte ki az országból. Az MKIK elnöke példaként megjegyezte, a hibás privatizáció miatt – amely monopolhelyzetbe hozott magántársaságokat – a gázért harminc százalékkal fizetünk többet versenytársainknál. A rövid lejáratú hitelek kamatai is jóval magasabbak hazánkban. Ez októberben nálunk 8,2 százalék, Csehországban csak 3,9 százalék volt.

Parragh László kitért azokra a szektorokra is, amelyeket a válságadó sújt. Ezekben az ágazatokban eddig is igen jelentős volt a jövedelmezőség, néhány év alatt megtérült a külföldiek befektetett tőkéje. Az energiaszektorban 2003–2008 között 107 százalékos volt a jövedelmezőség. Ugyanebben az időszakban a pénzügyi szféra 155 százalékos jövedelmezőséget könyvelhetett el.

Az MKIK elnöke felhívta a figyelmet arra is, hogy hazánkban a multinacionális cégek nyolcvan jogcímen szednek pénzt a beszállítóktól. Ezen belül a polcpénz (fizetni kell a kereskedelemben, hogy az áru kikerüljön a polcokra) mintegy 15 százalék. Ugyanez a szlovákoknál három, a franciáknál négy százalék. Ezek a cégek ráadásul a szakmunkásokat jelentős részben árufeltöltőként alkalmazzák hazánkban, így nem kell nekik annyit fizetni, amennyi a szakképzettek garantált minimálbére. Simor András jegybankelnök az eseményen egyebek között hangsúlyozta, hogy a magas külső nettó adósságállományunk, a magas államadósság és a lakossági devizahitelek jelentős szintje miatt sebezhetőségünk hosszú ideig, további egy évtizedig megmarad. Egy kérdésre azt mondta: ma még nem tudni, hogy mi lesz az átalakuló Költségvetési Tanács feladata (a testület egyik tagja a jegybankelnök lesz). Tekintettel azonban arra, hogy a szervezet megszüntetett titkársága eddig sokkal alaposabb elemzést végzett, mint a jegybank, valószínűleg szükség lesz a Magyar Nemzeti Bank kapacitásainak bővítésére.

Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke pedig azt hangsúlyozta, hogy a bankadónak beláthatatlan következményei vannak a magyar gazdaságra nézve. Szólt arról is, hogy hazánk „nehéz helyzetbe hozhatja” a Moody’s hitelminősítőt, ha végrehajtja a strukturális átalakításokat. Ebben az esetben két fokozattal feljebb kellene minősítenie bennünket.
src>

Gallóné titkaiból Magyar Hírlap

Lasszóval fogják a kormány ellen tüntető pedagógusokat

Felháborítónak tartja a pedagógus-szakszervezet több tisztségviselője, hogy éppen az elnökük, Galló Istvánné buzdítja őket a szombati kormányellenes demonstrációra és a magánnyugdíjpénztárak melletti kiállásra, aki maga is egy nyugdíjpénztár vezető tisztségviselője. Az elnök asszonyt 2009. december 17-én választotta be az MKB Nyugdíjpénztár közgyűlése az igazgatóságba, a Pedagógus Nyugdíjpénztár pedig 2000-ben olvadt be az MKB-ba. A tüntetésre szerda délutánig csupán nyolcszázan jelentkeztek. "A tagság nem érti, miért kell most az utcára menni, amikor az oktatási kormányzat nemrég állt elő a pedagógus - életpálya-modellel, amelyre régóta vártunk" - mondta Hende István, az országos vezetőség Vas megyei tagja.

"Amikor a balliberális kormányzat eltörölte a 13. havi bért, nem kellett utcára vonulnunk. Akkor sem, amikor negyvenmilliárd forintot elvontak tőlünk. Akkor is megértőnek kellett lennünk, amikor a kötelező óraszámot tizennyolcról huszonkettőre emelték" - mondta Hende. "Főként vidékiek jelentkeztek a tüntetésre - említette Jurcsó Istvánné, a PSZ Budapesti Szakoktatási Szervezetének titkára -, ami azzal is magyarázható, hogy a kredencből előkerült a pénz a buszra. Miskolcról kétszázan is jönnek. A tüntetés után el lehet menni egy plázába bevásárolni. Nem értünk mindenben egyet a kormánnyal, de nem vagyunk felháborodva azon, hogy az óriási összegű végkielégítéseket vissza kell fizetni."

Emlékezetes, hogy 2008 - ban mintegy tízezer pedagógus tüntetett a minisztérium előtt a balliberális kormányzat intézkedései miatt - tette hozzá Hende István, igaz azt Pécsi Ágnes, a PSZ azóta leváltott alelnöke szervezte. "A liberális ámokfutás és a természettudományos tárgyak összevonása ugyanis elemi felháborodást váltott ki a szakma berkein belül is. Annak viszont nyilvánvalóan nincs értelme, hogy Gallóné igazgatósági tagságának megmaradásáért tiltakozzunk" - mondta az érdekvédő.

A Liga Szakszervezetek, a Munkástanácsok és a rendvédelmi dolgozók bejelentették, hogy a szombati demonstráción átsüt az, hogy MSZP - hez kötődő szakszervezetek nem a munkavállalók, hanem főként a nyugdíjpénztárak miatt tüntetnek.