grizzlybear

Fel is út, le is út     Ablonczy Bálint, reflektor@hetivalasz.hu 8. évfolyam 11. szám, 2008.03.13
Miért kell Gyurcsánynak kétszer sorba állnia a nyaklevesért?

Az egészségbiztosítás privatizációjáról szóló törvény visszavonására szólítja fel a Fidesz a kormányt. Az ellenzék a vizitdíjat, napidíjat eltörlő referendum után a reform újabb zászlóshajójának elsüllyesztésére készül. A béna kacsává vált Gyurcsány Ferenc most már csak azért marad a helyén, mert (még) nincs pártbeli kihívója.
"Papírforma eredmény született" - próbálta menteni a menthetetlent a népszavazásra utalva Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető az Országgyűlés hétfői ülésnapján. Erről azonban kétségei támadhattak a megfigyelőnek: a nagyobbik kormánypárt képviselői sápadtan hallgatták Gyurcsány Ferencet, amint eszmetörténeti kiselőadásában az Alkotmánybíróság, a sajtó, az ellenzék, az igennel szavazók felelősségét boncolgatta. A kábaságnak érthető okai voltak - Lendvai állításával ellentétben a szocialisták nem számítottak ekkora vereségre.

A rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy ennyien vegyenek részt népszavazáson (a jogosultak 50,49 százaléka). Még országgyűlési voksoláson sem esett meg, hogy ennyi választópolgár nyilvánítson azonos véleményt (a kórházi napidíj eltörlését a megjelentek 84 százaléka, 3,38 millió állampolgár, a vizitdíj megszüntetését a megjelentek 82 százaléka, 3,32 millió választó támogatta, s a tandíj ellen is szinte ugyanennyien voksoltak). Hétfőn tehát már csak kármentésről lehetett szó - az Országgyűlésnek a népszavazás döntései szerint kell cselekednie.

A csata kedden folytatódott; ekkor kezdte meg a parlament a kormány és a Fidesz díjpótló javaslatának tárgyalását - miközben a jobboldal már az egészségbiztosítási törvényt is "kóstolgatja". Az ellenzéki párt az idei évre kommunikációs költségek átcsoportosításával pótolná a tervezett bevételeket, jövőre pedig a Szerencsejáték Zrt. 42 milliárd forintnyi, játékadóból származó befizetését költené egészségügyi, oktatási célokra. A kormány hasonló indítványa azonban nem rendelkezik a forrásokról. Gyurcsány Ferenc vasárnap úgy fogalmazott: "a kormánynak nem áll szándékában" mással pótolni az eltörölt díjakat.

Sorállás a nyaklevesért

A döntés politikai szempontból nem ésszerű, hiszen a választók elutasították az egészségügyi "reform" két emblematikus intézkedését, a kórházi napidíjat és a vizitdíjat. A kormányzati dacoskodás könnyen megbosszulhatja magát a harmadik zászlóshajóról, a több-biztosítós, -pénztáras modell ügyében kezdeményezett népszavazáson. Az Albert házaspár kezdeményezésére már összegyűlt 300 ezer aláírás, vagyis kézzelfogható közelségbe került az újabb referendum. Az pedig nem sok jóval kecsegteti a kormánypártokat: az egészségbiztosítás privatizációja a felmérések szerint még a vizitdíjnál és a kórházi napidíjnál is elutasítottabb.

Bár a Fidesz támogatásáról biztosította Alberték kezdeményezést, a párt vezetői óvakodtak a háromigenes népszavazás sikerén felbuzdulva újabb harcba hívni híveiket. A tartózkodásnak politikai okai vannak: az újabb "hadüzenet" a referendum ütésétől tántorgó kormánypártok sorainak gyors összezárásához vezetett volna. A Fidesz ugyanakkor nem rejtette véka alá, hogy bár nem sürget azonnal újabb népszavazást, a célkeresztbe az egészségbiztosítási törvény került. "A többség döntött, új irányt és változást akar (...) Más egészségügyi rendszert akar, mint amilyet jelenleg a kormány rá próbál erőltetni" - mondta Orbán Viktor az eredmények megismerése után.

"Miért kell kétszer sorba állni a nyaklevesért?" - utalt másnap a Fidesz elnöke a kormány számára várhatóan ismét vesszőfutássá váló újabb népszavazási kampányra. A másfajta egészségügy irányába tett első lépésként az ellenzéki párt felszólította a kabinetet: vonja vissza az egészségügyi törvényt. Úgy tudjuk, a következő lépés a Fidesz alternatív koncepciójának bemutatása lehet.

Az "új egészségügyi rendszer" néhány eleme már megtalálható a párt Erős Magyarország címet viselő programjában. "Célunk, hogy a fekvőbeteg-ellátásban az önkormányzati tulajdon legyen meghatározó, de egyre hangsúlyosabb szerepet kapjanak a non-profit alapon működő szervezetek is" - fogalmaz a dokumentum, amely támogatja ugyan a kiegészítő biztosítások bevezetését, de ellenzi az üzleti érdekeltség megjelenését az alapellátásban. A szöveget gúnyos kacaj fogadta a piac mindenhatóságára esküvő kormány háza tájáról. Az elgondolás azonban nem merő Európa-ellenes fantazmagória. Svájcban például júniusban - történetesen az ottani szocialisták kezdeményezésére - tartanak népszavazást arról, hogy a polgárok akarják-e tovább liberalizálni az egészségügyi rendszert.

A biztosítótársaságok nagy nyomást gyakorolnak a döntéshozókra, hogy elérjék a szabad orvos- és kórházválasztás megszüntetését, a kötelező egészségügyi alapbiztosítás felszámolását. Ez azonban nem nyerte el a svájciak tetszését. "A biztosítási díjak a többbiztosítós rendszerben függetlenek a biztosítottak jövedelmétől. Ez ellentmond a társadalmi szolidaritás elvének" - jelentette ki a Heti Válasznak Stéphane Rossini, a liberalizáció ellen küzdő Svájci Szocialista Párt alelnöke. Az alpesi országban a felmérések szerint a többség várhatóan a magántőke további térnyerése ellen fog szavazni. (Klikk! A teljes interjú itt olvasható.)

Az új többség összecementezése

Magyarországon még nem tartunk itt. A politikai lövészárok két oldalán egyelőre a nyereség és a veszteség felmérésével vannak elfoglalva a parancsnokok. A részvétel még a Fidesz politikusait is meglepte: úgy tudjuk, a referendum előtt egy Fidesz-elnökségi ülésen tartott tippelésen a leginkább derűlátó Orbán Viktor is csak 47 százalékra számított. A népszavazáson tehát mintha kialakult volna az az új többség, amelyről a volt miniszterelnök régóta beszél, s amelynek létezéséről egyes párttársai sem feltétlenül voltak meggyőződve. A Fidesz első számú politikai feladata most az, hogy magához kösse a politikájával összhangba került, ám a lelkes támogatástól még messze álló igennel szavazókat. Ehhez pedig nem alkalmas stratégia az "ultimátumos" politizálás.

Az elmúlt időszakban a nyitott, higgadtan érvelő döntéshozóként mutatkozó Orbán Viktor kerülte a megosztó retorikát, sőt a ruházkodásban is váltott. A "népközeli" szöszös zakók helyett előkerültek az államférfiús sötét öltönyök; stábja még arra is figyelt, hogy a politikus a népszavazás másnapján a baloldal törzsközönsége által nézett ATV reggeli műsorában csevegjen a valahai kormányszóvivő-jelölttel, Demcsák Zsuzsával. Az "új többséges" politika folytatódhat március 15-én, a párt nagygyűlésén is. Itt Orbán megkezdi "régiek" (eddigi Fidesz-szavazók) és "újak" (népszavazási támogatók legalább egy része) verbális összecementezését. Ilyen környezetben pedig a kormányfő lemondatásának sulykolása nem járható út - ez a Fidesz-stratégia 2006 őszén egyszer már csődöt mondott.

Jön a pártértekezlet!

"Összetettnek" látják helyzetüket a szocialisták. A kiindulópontban nincs vita: nagy vereséget szenvedtek. Úgy tudjuk, a pártvezetés 35-42 százalék körüli részvételre számított, s többen még abban is bizakodtak, hogy legalább a tandíj kérdésében nem lesz érvényes döntés. A valódi részvétel és az igenek aránya egyaránt sokkolta a szocialistákat, s az különösen, hogy nem volt mivel vigasztalniuk magukat. A falvak, kisvárosok éppúgy ellenük szavaztak, mint a megyeszékhelyek és a fővárosi kerületek, de még a leghűségesebb bázisokon is annyi volt a legtöbb, hogy az igenek "mindössze" kétharmaddal, és nem többel nyertek.

A szocialistákat nemcsak a választási kudarc keserítette el, hanem koalíciós partnerük viselkedése is. Az MSZP-SZDSZ viszonyról sokat elárul, ahogy a koalíciós egyeztetésért felelős liberális államtitkár, Horn Gábor vasárnap este kocsmai nyelvre fordította le a végeredményt, és Kóka János pártelnök egyetértő göcögésétől kísérve megjegyzéseket tett a tévében látható szocialista politikusokra.

Gyurcsány Ferenc sorsa tehát immár egy rossz hangulatú, ésszerűtlen lépésekre is hajlamos párt kezében van. A politikai lehetőségek pedig beszűkültek. Míg korábban a kormányfő egyegy rémisztgetéssel (terrorveszély), osztogatási ígérettel (ötéves adócsökkentési terv, nyugdíjemelés), nagyszabású bejelentéssel (száz lépés, 48 pont, új tulajdonosi program) vagy kormányátalakítással magához tudta ragadni a kezdeményezést, erre most kevesebb lehetősége van. A miniszterelnök gyengülését mutatja, hogy míg 2006 őszén bizalmi szavazást nyert az Országgyűlésben, s pártja 2007. februári tisztújító kongresszusán a titkos voksolás előtt bejelenthette, csak 75 százalékos támogatás esetén vállalja az elnöki posztot, most nincs lehetősége ilyen erőfitogtatásra.

A február végén elindított belső pártszavazás együgyű kérdései (ki ne akarna segély helyett munkát adni, vagy több esélyt teremteni a gyerekeknek?) már nem alkalmasak arra, hogy valódi támogatást szerezzenek a megroggyant miniszterelnöknek. Március 29-én ráadásul országos pártértekezlet lesz "az aktuális politikai helyzet értékelése és az MSZP előtt álló új időszak tennivalóinak, az új politika tartalmának megvitatására".

A fő kérdés az, hogy a politikai helyzet értékelése végződhet-e miniszterelnök-váltással. Az MSZP-t ismerők abban megegyeznek, hogy ha a népszavazásnak lesznek politikai következményei, azok a következő másfél hét kulisszaharcai során alakulnak ki. Mivel azonban Gyurcsány Ferenccel szemben egyelőre nincs életképes alternatíva, az a legvalószínűbb, hogy a meggyengült pártot és a meggyengült miniszterelnököt összekötő köteléket egyelőre nem vágják el. Ez még akkor is így van, ha a borúlátóbb szocialisták már egyszámjegyű közvélemény-kutatási adatokat jósolnak.