Mindhalálig egészségpénztár Mellár Tamás, uzlet@hetivalasz.hu 8. évfolyam 8. szám, 2008.02.21 hetivalasz
A papírforma szerint zajlott minden: a kormánykoalíció másodszor is megszavazta az egészségbiztosítási törvényt. Közben megy a ködösítés, a tények újraértelmezése.
George Orwell, amikor 1984 című könyvében a diktatúra új nyelvéről beszélt, valami ilyesmit képzelt el: minden az ellenkezőjét jelentse, mint addig. Lendvai Ildikó szerint az új rendszer egybiztosítós lesz, mert csak az OEP az egyedüli biztosító, és a magánbefektetők által alapított részvénytársaságok a pénztárak. Logikus: az OEP összegyűjti a befizetéseket és továbbítja a vegyes társaságoknak, vagyis pénztári feladatot lát el. Nevezzük ezért biztosítónak.
Cserébe viszont a zrt.-ket, amelyekkel az állampolgárok szerződéseket kötnek és amelyek döntenek arról, milyen szolgáltatást kitől kaphatnak a kliensek, s e tevékenységükből hasznot várnak, nem szabad biztosítóknak nevezni. Rájuk a legtalálóbb a pénztár kifejezés.
Az egészségbiztosítási rendszer reformja felvetett egy egyszerű kérdést, amit közgazdászok gyorsan meg tudnak válaszolni - hiszen a "mainstream" közgazdaságtan alaposan kutatta ezt a témát, és egyetértés alakult ki a legfontosabb következtetések ügyében. Nevezetesen: a piaci működés ott kívánatos és ott lehet számítani a hatékonyságnövekedésre, ahol (1) nagyszámú szereplő, eladó és vevő lép a piacra, (2) ahol a piaci szereplők jól informáltak a szerződések tárgyát illetően, (3) ahol nincsenek jelentős külső gazdasági hatások, vagyis az egyéni és társadalmi határköltség, illetve határhaszon nem tér el jelentősen. Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, komoly piaci hibákra lehet számítani, melyeket az állami szabályozásnak kell enyhítenie. Az új egészségbiztosítási rendszerben viszont egyik kritérium sem áll fenn. Tehát nem célszerű a piacosítás, még közgazdasági szempontból sem - nem is beszélve az etikai megfontolásokról.
A törvénytervezet abból indul ki (helyesen), hogy legalább ötszázezer tagot kell számlálnia minden biztosítási pénztárnak, mert különben nem érvényesül a kockázati közösség. Összesen 22 pénztár felállítását tervezik, a suttogópropaganda azonban ennél is kevesebbet említ, mindössze 6-8 biztosítót képzel hosszabb távra. Ez a kisszámú szereplő nem fog ádáz versenyt indítani, hanem szép csendben megegyezik egymással. Már csak azért sem fognak vetélkedni, mert kezdetben területi alapon szerveződnek, s így a saját területük kizárólagos szereplői lesznek. De az egészségügyi szolgáltatók sem fognak versenyezni a biztosítók kegyeiért, mert a törvény indulásként azt rögzíti, hogy a biztosítók a területen lévő szolgáltatókkal kötelesek lesznek együttműködési szerződést kötni.
Ha nem lenne ilyen szerződési kényszer, akkor sem volna célszerű olyan szolgáltatókat bevonni, amelyek távol esnek a biztosítottak lakóhelyétől. Értelmetlen azt feltételezni, hogy egy budapesti biztosító a zalai falvakban keres ügyfeleket és a nyíregyházi kórházzal köt szerződést. (A betegek informáltsága pedig mindig sokkal kisebb mind a gyógyítások módjáról, mind azokról a szolgáltatásokról, amelyek neki járnának, s egyre kevesebben lesznek képesek beszerezni a szükséges információkat. A közgazdaságtan ilyen esetekben sem javasolja a piaci megoldást, mert a kevésbé informált ember kiszolgáltatottá válik.)
Mit lehetne tehát tenni? Talán meg kellene próbálni, hogy egy területi egységen az állampolgárok hozzanak létre zártkörű részvénytársaságot. Összegyűjtik a 12 ezer forintos fejpénzeket, és pályáznak a magánpénztári posztra. Semmi sem zárja ki, hogy egy ötszázezer tagból álló részvénytársaság pályázzon, ha az összes feltételt teljesíti. E lépéssel könnyen kizárható a konkurencia, mert hiába lesz a magánbefektetőnek sok pénze, ha nem lesz ügyfele.
A törvény értelmében a magánbiztosító pénztár még ha akarna sem fektethetne egészségügyi szolgáltatásba, tehát nincs szükség további tőkebevonásra. A fejkvótából biztosított 5,5 százalék pedig elég lehet a működés feltételeinek kiépítésére, hiszen ez önmagában 3-4 milliárd forint.
Burány Sándor Kispesten levizsgázott 2008-02-23 02:16 Pindroch Tamás Magyar Hírlap
Úgy tűnik, az MSZP vezetői nincsenek tisztában azzal, milyen egészségügyi biztosítási rendszert szavaztak meg. Egy kispesti testületi ülésen készült hangfelvétel szerint Burány Sándor, a párt budapesti elnöke, országgyűlési képviselő, államtitkár aki megszavazta az új szabályozást teljes hozzá nem értéséről adott tanúbizonyságot.
Fogalma sincs, hogy mit szavazott meg
"Nem kötelezettség, mindenki eldöntheti, be akar-e lépni egy pénztárba vagy marad a mostani rendszerben. Akinek nincs bizalma egy pénztárban vagy nincs ismerete arról, hogy a különböző ajánlatok között eligazodjon, vagy egyszerűen csak nem érdekli, közömbös, az maradhat a mostani rendszerben, nem kötelező neki valami mást választani. Ezek az elemek biztosítják a garanciát " így fogalmazott Burány Sándor szocialista országgyűlési képviselő, az MSZP budapesti elnöke, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára egy héttel azután, hogy február 11-én megszavazta az egészségügyi biztosítókról szóló törvényt. A politikus a fentieket egy kispesti testületi ülésen, vendégként fejtette ki.
Burány Sándor képviselő szavai egyértelműen bizonyítják, hogy fogalma sincs arról, mit is szavazott meg. Pedig a voksolás előtt a helyi ellenzék nyílt levelet juttatott el hozzá a törvény veszélyeire figyelmeztetve, illetve arra kérve, ne szavazza meg. Sőt, kispesti civilszervezetek beszélgetésre invitálták a kerületi honatyát, hogy figyelmeztessék a szabályozás fonákságaira. Burány Sándor azonban nem ért rá, így nem vett részt a fórumon, és nem válaszolt a nyílt levélre sem.
Szavai arról tanúskodnak: jobban járt volna, ha hallgat a választókra. Az új szabályozás szerint ugyanis nem marad meg a Burány Sándor által vizionált "mostani rendszer", így nem is lehet azt választani. Az MSZP-s politikus által támogatott törvény alapján 2009. január 31-ig mindenkit automatikusan besorolnak a lakóhelyéhez rendelt pénztárba. Február 15-től egy hónapig az állampolgár választhat a pénztárak között. Ez lesz a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnál már megismert kampányidőszak az egymással versengő pénztárak között.
Tarnai Richárd, a Fidesz kispesti frakcióvezetője szerint Burány Sándor vagy nem tudta, mire szavaz, vagy pontosan tisztában volt a következményekkel, és hazudott a választóinak.
