Visszaforgatni az idő kerekét 2007.04.29 Magyar-Hon-Lap - www.mkdsz.hu
Honnan tudja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, hogy hány beteg lesz? Nem tudhatja, csak sejtheti az OEP, hogy hány beteg jelentkezik vizsgálatra kezelésre. Ennek ellenére megszabja, hogy havonta hány beteg után fizet. De a betegség nem kér előre engedélyt az OEP-től. Csak jön. Miközben a kormány egy elfogadhatónak látszó biztosítási modellt emleget, ahol persze az elfogadhatóság nem helyeslést jelent, csak annyit, hogy nem lesz azonnali tragédia az SZDSZ ámokfutásából, mert megmarad a nemzeti szolidaritás az egészségbiztosításban, a viharfelhők csak nem távoznak. Az egyik elvi gond a családtagok kizárása a biztosításból. Ami eddig benne volt, hogy kerülhet ki anélkül, hogy díjcsökkenéssel járna az ellátás csökkentése?
Persze lehet a dolgot onnan is nézni, hogy miért fizet ugyanannyit, aki csak saját magát biztosítja, mint az aki egy házastársat és két gyermeket? A történet hosszú, mert azt is fel lehet vetni, hogy amikor a házaspár második tagja állásba ment, miért fizetett annyit, mintha a házastársa után nem lett volna biztosítva? De ez már a múlt, nem lehet visszaforgatni az idő kerekét.
Mégis sajnálom, hogy most a kormány nem élt egy valódi reformlépés lehetőségével. A házaspár kérdést kár volt feszegetnie, kevés embert érint. A gyermekekkel kapcsolatban azonban tehetett volna valami okosat. Abból lehetne kiindulni, hogy a gyermeket nevelő szülő egyben jövendő járulékfizetőt nevel, tehát befektet a köz javára. Ezért a gyermek után nem kell többletjárulékot fizetni. Ez szerencsére így is van. Ám a biztosítónak ez azért jelenleg többletkiadás, s ezt az állam a gyermeket nevelő szülők helyett a költségvetésből megfizeti. Ekkor elmozdultunk volna a jelenlegi bérterhet jelentő, azaz járulékra alapozott egészségbiztosításból, egy vegyes rendszer felé. Ennek szükségességét versenyképességi szempontok és a demográfiai helyzet is alátámasztja.
Önmagában helyes, hogy a hibás adminisztrációt a kormány rendbe akarja tenni. Április elsejétől indult az az akció, hogy orvosnál járva ellenőrizni kell: fizetik-e az illető után a járulékot. Sorozatban kiderül, hogy fizetni fizetik, de ennek nyoma nincs. Így potyautas minősítést kaptak már a tűzoltók, rendőrök, stb. Ki fog derülni, hogy potyautas a vártnál sokkal kevesebb van, de rossz adminisztrátorral el vagyunk látva.
A baj tehát, amit most szóváteszek, hogy a biztosítás családi jellegét megszüntették, még a gyermekek járulékmentességét sem azon az alapon fogadták el, hogy gondviselője fizeti a járulékot, hanem azt jelentették ki, hogy jogosult egészségügyi szolgáltatásra a Magyar Köztársaság területén élő valamennyi kiskorú személy, amennyiben lakóhelye Magyarországon van. Pusztán lakóhelyre hivatkozva nem lehet biztosítási jogviszonyhoz jutni, ehhez biztosítási díj fizetésre van szükség. Ha nem a gondviselő jogán, akkor milyen alapon? Valami hiányzik a logikából, s ezt oldhatta volna meg a fent említett költségvetési szerepvállalás. Ennek egyébként nem kellett volna nagyon nagy tételnek lennie, hiszen a legegészségesebb korosztályok egyikéről, a 0-18 évesekről van szó.
A másik baj a már emlegetett volumenkorlát. Ez azt jelenti, hogy a biztosító előírja, hogy egy adott intézmény havonta mit teljesíthet. Pontosabban vizsgálhat, gyógyíthat, amennyit akar, de a biztosító csak egy adott szintig fizet. Eredmény: nő a várólista, pedig orvos van, műszer van, csak pénz nincs. Mit talál ki az élelmes elme? A volumen korlát felett is végzünk vizsgálatot, annak, aki megfizeti. Jól jár az intézmény, mert pénzhez jut. Jól jár a biztosító, mert nem fizet ki egy csomó vizsgálatot. Jól jár a gazdag, mert hamarabb gyógyul. Jól jár a szegény, mert rövidül a várólista. Mindenki jól jár, de ugye érted, érzed, hogy valami nincs rendjén? A szegény és gazdag között elfogadhatatlan különbség tétetett. Mindezt egy magát szociáldemokratának valló kormányzás alatt! Nem a biztosító szabja meg, hogy hány beteg lehet, hanem az élet. Ha nem így van, akár a halál kopogtat.
Ha igaz, hogy a kormány elkezdett értelmesebben gondolkodni az egészségbiztosításról, mint eddig, (bár ez egy kicsit optimista megközelítés) akkor még az sem kizárt, hogy a volumenkorlát is elfelejtődik. Érveljünk és bizakodjunk. Érveljünk, mert azért tudták mindezt megtenni, mert kevesen értik, mi is történik. Bizakodjunk, mert ha sokan megértik, amit a kormány művel, kevesen fogják támogatni.
Surján László
