A médiaállapotok okán...... 2007.01.21. Bella Árpád (fusz.hu)
Tegnap magyar állampolgárok ezrei demonstráltak a regnáló hatalom ellen szerte az utakon az országban és a fővárosban, ahol a miniszterelnök házához is "ellátogatott" több mint ezrötszáz tüntető. Az MTI ennyit ír, tehát ez azt jelenti, hogy valószínűleg ennél jóval többen voltak ott.
A legforgalmasabb főútvonalakat is ellepték a demonstrálók, akik továbbra is a nemzet nyakán élősködők távozását szeretnék a megmozdulással elérni, illetve mind nyomatékosabban felhívni a nemzet ma még alvó részének figyelmét arra, hogy ez az állapot, nem csupán tarthatatlan, de törvénytelen is, hiszen a kormányzat mára már szinte minden írott és íratlan társadalmi szerződést felrúgott.
Ma még mindig nagyon sok honfitársunk nem érti, vagy érdektelenségből nem akarja tudomásul venni, hogy mind a kormány, mind az egész parlament működése törvénytelen. A törvénytelenséget pedig orvosolni kell mihamarabb, különben káosz és zűrzavar lesz úrrá az országon, melynek elkerülésa mindannyiunk jól felfogott érdeke.
A hatalom azonban úgy tesz, minta minden a legnagyobb rendben menne, minek igazolására fölhasználja lakájmédiáját. Nem csoda tehát, ha az átlagpolgárhoz a valóságos súlyú hírek töredéke jut csupán el. Jól látható, hogy az információközlés terén a nemzeti érzelmű, ugyanakkor pártsemleges újságíróknak csupán az internet marad, bár a közelmúltban a Napkelte Össztűz című műsorában a Népszabadság újságírója ezeket a honlapokat is nemes egyszerűen leantiszemitázta, lefasisztázta leszélsőjobboldalizta. Tudjuk miért, hiszen hitelesek itt csupán ők lehetnek.
Tény azonban az, hogy a nemzeti újságírók kilencven százaléka szívből és nem pénzből dolgozik. Tény, hogy nincsenek mögöttük multik, zsíros tollú vállalkozók, gazdag bankárok, és ezek az újságírók nem is médiasztárok. Illetve nem abban az értelemben azok, amilyenben a sztárság fogalmát a liberális oldal kezeli. A nemzeti oldal sztárjait a közönségük avatta azzá, vagyis igazi nemzeti sztárújságíróvá, kiknek gondolatait naponta szívesen olvassa a "szélsőjobboldali, antiszemita, rasszista, fasiszta, árpádsávos zászlót magának valló nemzeti csőcselék". Ön is az, tisztelt Olvasóm, ha ezeket a sorokat olvassa! Ha azonban nem szándékosan teszi, akkor eltévedt, ez nem az Ön oldala, bár akár tanulságosak is lehetnek ezek a gondolatok az Ön számára.
Ne beszéljünk tehát úgy médiaegyensúlyról, hogy a legnagyobb tömegek számára elérhető médiumok szociálliberális érdekeltségűek és ne beszéljünk szabad sajtóról, ha a szabad sajtót korlátok közt lehet csupán művelni, s ez a "művelés" is szinte csak az internetre szorítkozhat. Láthattuk azonban azt is, hogy a hatalom így is mindent megtesz ezeknek a honlapoknak az megszüntetéséért. Vannak azonban előrelátó szerkesztők, akik számítva a hatalom erkölcstelen támadásaira már külföldi szerverekre telepítik honlapjukat. A hatalom ilyenkor tehetetlen, tehát a megfélemlítés eszközéhez nyúl. Behatol a főszerkesztő lakásába, lefoglalja a számítógépét és igyekszik a működését ellehetetleníteni.
Tegnap tömegek tüntettek az országban a hatalom ellen. Tömegek, kiknek hangja messzire eljutott. Ezt a hangot nem a kereskedelmi és közszolgálati médiumok juttatták messzire súlyának megfelelően, hanem azok a polgárok, akik vállalva a kockázatot, a veszélyt, a megtorlást, 2007. január 20-án kimentek az utakra, hogy kinyilvánítsák véleményüket, melyhez törvény adta joguk van. Mindannyian bátor magyarok Ők, és valóban demokraták. Demokraták, mert nem félnek. Nem is szabad félni, mert félni valójuk nem nekik van.
