grizzlybear

Az "egészségügy reformja" kapcsán sokak felfigyeltek a kormánynak a potyautasokra vonatkozó megjegyzésére. A gondolkodásra nem hajlamos szolgalelkű sajtó ezt a figyelmet a potyautasok, tehát azok elleni hangulatkeltésre használta, akik nem fizetnek járadékot. A reformnak csúfolt ámokfutás olyan elemeit lövi ki a biztosítási rendszernek, amelyben eddig közmegegyezés volt.
Nem tagadom, lehetnek a rendszerben potyautasok. Olyanok is, akiknek a kiszűrését és a biztosítási rendszerbe való belépését valóban ki kell kényszeríteni. Kikényszeríteni? Miért? Mert kötelező. Az állami egészségügyi rendszerről a társadalombiztosításira való áttérés - bármit locsog időnként Gyurcsány Ferenc az Antall kormány alatt történt meg. Akkoriban nagyon figyeltünk arra, hogy önhibáján kívül senki ne essen ki a rendszerből. Ezt a szemléletet megőrizte a Horn kormány is, érdemes elolvasni, hogy kiket tekint az 1997. évi LXXX. sz törvény egészségügyi szolgáltatásra jogosulnak. A biztosítottak felsorolása után részletesen felsorolja a jogalkotó azokat, akik járulék fizetés nélkül jogosultak az ellátásra. A különleges eseteket nem számítva ide olyanok tartoznak, akik vagy már fizettek, vagy majd fognak fizetni járulékot. A rendszer alighanem teljes, azaz minden embert lefed, hacsak maga-magát nem helyezi a törvényen kívülre. Ha ezeket az embereket megtalálják, és mondjuk a 16. § (1) bekezdésének n) pontja alapján érnék el, hogy biztosítottak legyenek, akkor sokban javulna a közbiztonság.

Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak

16.§(1) Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - a biztosítottakon túl - az, aki
a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben, baleseti járadékban,
b) saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban,
c) öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban, egészségkárosodási járadékban részesül,
d) nemzeti gondozási díjban (pótlékban), hadigondozotti ellátásban,
e) bányászati keresetkiegészítésben,
f) gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban,
g) Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban,
h) rendszeres szociális segélyben, időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban, munkanélküliek jövedelempótló támogatásában
részesül, továbbá
i) középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár,
j) sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesít,
k) az 5. § (1)-(2) bekezdése alapján biztosítottnak minősülő, valamint az a)-j) pontokban említett személyek eltartott hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], akinek jövedelme havonta nem haladja meg a tárgyév első napján érvényes minimálbér 30%-át,
l) a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező kiskorú magyar állampolgár,
m) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18-24 éves fiatal felnőtt,
n) fogvatartott,
o) a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezései szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosító igazolvánnyal rendelkezik, hajléktalan és szociális rászorultságát a tartózkodási helye szerint illetékes települési önkormányzat polgármestere megállapította,
p) egészségbiztosítási ellátások megszerzése végett megállapodást kötő személy és eltartott hozzátartozója,
r) a 39. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett és eltartott hozzátartozója.

(2) A nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó külföldi állampolgár az egyezményben foglaltak szerint jogosult egészségügyi ellátásra.

Ha pénzhiány miatt a fenti kört szűkíteni kényszerülünk, azt akár még el is lehetnek fogadni, bár az egészségbiztosító bevételeinek növelésére talán nem ez a legjobb módszer. De potyautasnak mondani például a hozzátartozókat, akiknek eddig - lásd a k) pontot - valaki után (házastárs, szülő jogosan járt az ellátás, felháborító.
Itt most elsősorban a családtagokra gondolok. Ha valaki házastársát vagy felnőtt gyermekét eltartja, felfogásom szerint terhet vesz le az államról. Az állam ugyanis nem nézheti tétlenül, hogy polgárai ellátás nélkül legyenek, s a szociális törvények keretei között gondoskodnia kell róluk. A családi kötelék szintén ellátási kötelezettséget jelent, de méltányos, hogy ha a család tehermentesíti az államot, azaz a közösség egészét, akkor kapjon is valamit a közösségtől. Ilyen a családfenntartó által fizetett társadalombiztosítási járulék terhére a családtagoknak adott egészségügyi ellátás.
A baloldali kormányok családszemléletével gyakorta van baj. Már a Horn kormány alatt hozott törvény szűkítette a lehetőségeket. Az általam előterjesztett társadalombiztosítási törvénymódosítás 1992-ben több saját jövedelmet engedélyezett az eltartottaknak, mint a fenti k) pont. Idézek:

15.§(1) A biztosítottat betegségi és anyasági ellátásként egészségügyi szolgáltatás, táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj és anyasági segély illeti meg. A biztosított halála esetén temetési segély jár.
(2) A biztosított eltartott hozzátartozója egészségügyi szolgáltatásra és anyasági segélyre jogosult. Az eltartott hozzátartozó halála esetén temetési segély jár.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásánál eltartott hozzátartozónak kell tekinteni a biztosított kiskorú gyermekét, valamint azt a háztartásában élő közeli hozzátartozóját [Ptk. 685. § b) pont], akinek havi jövedelme a naptári év első napján érvényes minimális bér összegét nem haladja meg."

Mi tehát a minimálbérig engedtük tehermentesen a hozzátartozók jövedelmét, öt évvel később ezt a minimálbér 30 százalékára csökkentették, s most már 0 forint jövedelem mellett is biztosítási díjat követelnek. Gyurcsányék annyi pénzt eltapsoltak, hogy már ezt a réteget is nyúzni fogják. Ha ugyan a szocialista képviselőknek nem jön meg az esze.
Ha a biztosítási rendszerben a jövedelem egy bizonyos százalékával kell hozzájárulnunk az egészségügyi ellátáshoz, akkor a jövedelemnélküliek bevonása a rendszerbe a biztosítási elv ellen hat. Különösen elfogadhatatlan ez egy olyan kormánytól, amely a fix összegű hozzájárulás felszámolását hirdette meg.

Ha a mai Magyarországon tömegével élnének olyanok, akik unatkozással és pletykálással verik el az idejűket, míg férjük megkeresi a havi megélhetéshez szükséges pár rongyos milliót, még érteném a háztartásbeliek megsarcolását. Ám itt olyan tételtévesztés van, mint Mikola István szinglik elleni kirohanása. Az egyedül élő nő hazánkban nem az élet élvezeteit habzsolja önzőn, hanem igényes valaki, aki nem talált még magához illő társat. Az a háztartásbeli, aki ma otthon él, nem henye úriasszony, vagy (úriember, mert ez a változati is létezik), hanem szülő, aki népes családja gondozásával, nevelésével foglalkozva a legtöbbet adja a jövő Magyarországának: a gyermekeit.
Ha pedig a potyautasok zöme eddig nem volt potyautas, mert jogszerűen, és mint láttuk a társadalmi igazságosságnak megfelelően nem fizetett, de most fizetni kényszerül, akkor a járulék szintjét le kellene vinni valamennyivel, hiszen ha több a teherviselő, kisebb lehet a teher. Ez azonban nem tenne jóvá egy amúgy hibás lépést.

A háztartásbeliek megsarcolása sem a várható bevétellel nem indokolható, sem a társadalmi igazságosságnak nem felel meg. Mi lehet a gondolat mögött?