A múltat eltörölni 2008.április 03. Heti Válasz
A nagy kormányválság mindent befed
Kormányválság vagy színes, szélesvásznú magyar mozi? Az élet vagy Gyurcsány Ferenc és Kóka a rendező? Ki tudja? A meseszövés kétségtelenül izgalmas. Hol a miniszterelnök inti mértéktartásra az SZDSZ-t, hol a kisebbik koalíciós párt elnöke tanítja móresre a kormányfőt. Nyíltan. Ország-világ előtt. Ami belefér.
Pörölyözés. Semmi elhajlás. Bele a másik arcába. A közönség izgatott. A Fidesz némi értetlenséggel és nem kis megelégedéssel szemléli a verbálisan mind durvább adok-kapokot.
A feszültség nőttön nő. Már a piacok is bemozdulnak, a tőzsde meginog, a forint gyengül, a kamatok feljebb kúsznak. Szinte észre sem vesszük. Nincs rá figyelem. Azt leköti, hogy amott a szabad demokraták - egy hónap fenntartással(!) - bejelentik kormányzati pozícióik feladását. A reformok megtagadásával vádolt miniszterelnök távozását egyértelműen nem követelik, és értésre adják: kívülről hajlandóak támogatni a kormányt. Logikus, hiszen egy igazi kormányválságból előrehozott választás következnék, s abba mindkét fél belebukna. A szabad demokraták talán örökre. Csoda-e, ha nem ezért hadakoznak?
Akkor ugyan miért? Valóban a reformokért? Nem zárható ki. De akad itt más is.
A csalássorozatba belepistult SZDSZ immár új szerepben tűnhet fel. Már nem az elnökválasztás fantomlistája miatt magyarázkodó, védekezésbe szorult alakulat, hanem igazi szabadcsapat. A reformzászlóval fel, magasba! Az egész világ odanézzen! A kókisták visszaverik a Fodor-szárny támadását, s ellenlábasuk alól kihúzzák a minisztériumi hátteret. Az illegitim elnök azt a látszatot kelti, hogy számukra nem a bársonyszékek és a zsíros üzletek jelentik a koalíciót, hanem a megújulás. A haza üdve, amelyért szinte csak egyedül aggódnak már.
Hogy pártjuk hat éve kormányoz? Hogy az általuk irányított, pannon pumaként megénekelt gazdaság rogyadozik? Hogy az ugyancsak magukra húzott egészségügyi tárca ki sem látszik a botrányokból? Most nem lehet érdekes. Nem a múltat, a jövőt kell félteni.
És a miniszterelnöknek is kézre esik a botrány. Végelgyengülőben is erőt mutat fel. Odavág a vidéki szocialista körökben szívből utált koalíciós partnernek. Mert vele nem lehet kukoricázni. Horn Gábor beszólásáért is megfizet a nagyképű szadeszeseknek. Mit is írt Tóth Károly a körlevelében? Nem azt, hogy ha megszabadulnak az SZDSZ-től, tizenöt százalékot emelkedik a párt népszerűsége? Dehogynem. Hát pro forma megszabadulnak. Gyurcsány Ferenc búcsút mondhat a politikusi népszerűtlenségi listát utcahosszal vezető miniszterének, Horváth Ágnesnek.
Ráadásul a szabad demokraták elleni küzdelemben összezárja lassan, de biztosan szétszéledő pártját. S immár a kutyát sem érdekelheti, hogy magáncége miért emelhet ki néhány százmillió forintot az állami Magyar Villamos Művek kasszájából.
A nagy kormányválság mindent befed. Mint a semmiből jött homokvihar. A néző csak törölgeti a szemét, ha egyáltalán oda mer nézni. Ki törődik most a tegnappal?
Botrányok helyett bátor szembefeszülés. Új kezdet. Új kormánnyal, új programmal, új, nagyszabású tervekkel. Külső szabad demokrata támogatással. Mindannyiszor súlyos különalkukkal. Nem másért, a hazáért, a köztársaságért!
A jövő elkezdődött. Csak épp a lényegen nem változtattak semmit. Miért nem szakítanak egyértelműen és véglegesen?
