Alternatív Gyurcsány(csomag) 2008.03.25. forrás: api01.extra.hu
Mottó : "Kölcsönt ne végy, ne adj, mert a hitel elveszti önmagát, el a barátot. Viszont, adósság a gazdálkodás hegyét tompítja ..." ( Shakespeare )
Nem kell közgazdasági Nobel-díj ahhoz, hogy ne lett volna előre látható az úgynevezett konergencia-program teljes csődje. Már megalkotásakor teljesen világos volt, hogy tökéletesen alkalmatlan az ország úniós felzárkóztatására - sőt, előre kódolták benne az ország további leszakadását és újabb gazdasági, - és ennek következtében mindinkább elmélyülő társadalmi problémák generálódását. Sokan gondolják ( némileg joggal ), hogy mindezért kizárólag a bennünket kísérleti terepnek tekintő Európai Únió a felelős, de a kép ennél mégiscsak árnyaltabb. A nagy semmibe vezető idióta megszorításokat ugyanis nem Brüsszelben , hanem idehaza agyalták ki - egy kirívóan tehetségtelen és köztörvényes politikai "elit" aktív közreműködésével.
Bebizonyosodott, hogy az uniót csak a számszerűsíthető államháztartási "eredmények" érdeklik, és magasról tesznek a magyarok össznépi nyomorúságára. Rossz értelemben véve szuverén állam vagyunk az európai nemzetek közösségében : a brüsszeli hivatalnokok nem szállnak felesleges közgazdasági vitába egy hazudozó biológiatanárral, egy pályaelhagyó felcserrel vagy egy "trükkök százaival" operáló, piti ócskavaskereskedővel.
Amit ( sokadszor is ) látunk, az a "baloldali" gazdaságpolitika totális csődje. És erről még nem is kizárólag a szabolcsi tulok tehet, egyszerűen a "baloldal" vérében van a dilettáns rombolás. Hatvan éve "reformálják" az országot elbaltázott ötéves tervekkel, új gazdasági mechanizmussal és egyéb elmebeteg őrületekkel - de a vége minden esetben egy és ugyanaz : menetrendszerűen bekövetkező megszorítás és az életszinvonal brutális csökkentése. Így volt ez a nyolcvanas évek végén, a Bokros-csomag idejében és most is. Persze nem véletlen, hogy a társadalom kétvállra fektetése minden esetben az úgynevezett "baloldali" kormányok regnálása idején következik be : a kommunista ( és posztkommunista ) hatalmak sohasem értettek új érték teremtéséhez. A történelem során mindig csak elvenni tudtak, legfeljebb a mások által kínnal-keservvel megtermelt kicsinyke torta felszabdalásában jeleskedtek, miután pofátlanul odatolakodtak a közös asztalhoz. ( "A sikeresekre és a leszakadókra támaszkodik az MSZP" - by Szekeres Imre )
Ebbe a szarkaszemléletbe tökéletesen illeszkedik a mostani "gazdaságpolitika", amely a társadalom teljes kifosztására és az adóbevételek maximalizálására törekszik.
( "Sikerrel", Magyarország a világ második legjobban megadóztatott - vagy inkább túladóztatott országa )
Vám, Apeh és ki'tudja még milyen rendű-rangú ( rákosista-típusú ) kommandók tucatjai vegzálják és büntetik orrba-szájba a védtelen társadalmat, a magánszemélyeket éppúgy mint az értéket és munkahelyeket teremtő ( vajon meddig még ? ) agyonsarcolt vállalkozásokat. Ez lenne a haladó "baloldali progresszió" ?
Ugyan. Ez inkább intézményesített rablás ...
Elvtársaink mindig borzasztóan értettek ahhoz, hogy válságmenedzseljék az önmaguk által okozott gazdasági káoszt, amelyről persze mindig, mindenki más tehet - tehetett, csak éppen ők nem. Hol a "kedvezőtlen nemzetközi folyamatok begyűrűzése", mikor az aktuális ellenzék ( korábban belső ellenség ) miatt volt/van szükség "bátor reformokra", amelyek végrehajtására - természetesen és kizárólag - csak ők vannak "hitelesítve". Ilyenkor mindig Hofi Géza elhíresült mondása jut az eszembe, miszerint "a kapitalistáknak most rossz, nálunk meg azért nem jó ..." Kérdés, vajon meddig lehet még a vezetési alkalmatlanságot lelkes tűzoltással elkendőzni, mikor veszik észre az emberek végre, hogy az ismétlődő nadrágszíjmeghúzásokat valójában melyik társulatnak köszönhetik ?
Ebbe a sorba szorosan illeszkedik a gyurcsányi reform-blabla, amely valójában nem reform, hanem kíméletlen pénzbehajtás, a hat éve tartó koncepciótlan kormányzás következtében előállt államcsőd kényszerű elhárítása. Fogalmazhatunk sarkosabban is : az ország most fizeti meg Gyurcsány Ferenc hatalomban maradásának az árát. De még ennél is súlyosabb következmény, hogy a hazugság kormánya nem csak a múltat és a jelent, de már a nemzet jövőjét is tönkretette a rövidtávú politikai túlélés érdekében. Eközben úgy eladósította az országot, mint előtte senki más : már a hitelek kamatainak a törlesztéséhez is újabb hitelekre van/lesz szükség. Miközben a népszavazás következtében "kieső" évi 40 milliárdról folyik a vita ( valójában ez nem kieső összeg, csak vissza kellene adni, amit korábban az oktatásból és az egészségügyből kivontak ), havonta újabb félmilliárd dollárral ( napi 2,8 milliárd Forint - cca. 280 Ft/fő/nap ) növekszik az ország adóssága.
Sajnos belátható időn belül sem lesz jobb, hiszen lassanként nem lesz már mit lerabolni. "Hála nekik", a jövedelem termelésére hivatott aktív gazdaság tragikusan lefagyott, amely logikus következménye a kizárólag megszorításokra épülő neoliberálisra hasonlító, valójában semmilyen gazdaságpolitikának. Pedig csak elvonásokra építve egyetlen országban sem volt még gazdasági fellendülés, eleve értelmetlen dolog ilyesmivel kísérletezni. Márpedig ha belátható időn belül nem lesznek új munkahelyek ( ezáltal kiszélesedő adófizetői tömeg ), menthetetlenűl összeroppan az inaktív társadalmi csoportokat eltartani képtelenné vált teherviselő réteg. A rövidtávú gondolkodás első "eredményei" már jól láthatóak : pedig a középosztály derékbatörése nem pusztán politikai hiba, hanem a nemzet ellen tudatosan, aljas szándékból elkövetett jóvátehetetlen bűn. Népírtás, indirekt eszközökkel.
Gyurcsány jövője másodlagos
A következmények már túlmutatnak Gyurcsány Ferenc személyén vagy privát sorsán. Az idő és lépéskényszerbe került szocialisták állítólag Simor Andrást szemelték ki a gyurcsányi romhalmaz eltakarítására - kérdés, hogy a nyíltan szocialista kötődésű Simor feladja-e kényelmes bankelnöki pozíciójat pusztán azért, hogy eleve bukásra ítélt ( átmeneti ) miniszterelnökként vigye el pártelnöke helyett a balhét. Simor nem buta ember, de kemény feltételei vannak - fájó, jövőbeli programja ránk ( adófizető állampolgárokra ) nézve semmi jóval nem kecsegtet.
Szerinte ugyanis az "elkúrt" gazdaságot csak úgy lehetne szanálni, ha a kiadásokat évi 2.000-2.500 milliárd forinttal csökkentené az állam. ( Ez havi 20 ezer Forintos többletelvonást jelentene személyenként és havonta, beleértve az aggastyánokat és csecsemőket is ... ) Szerinte "drágán termelünk, kevesen dolgozunk, alacsony a kutatás-fejlesztés és az innováció hatékonysága, túlméretezett és egyúttal kevéssé hatékonyan működő bürokrácia telepszik a gazdaságra, valamint egy álszent és erkölcstelen pártfinanszírozási rendszer és az ezzel párosuló virágzó korrupció drágítja a közbeszerzéseket és torzítja a gazdasági döntéseket". Ez a körmondat speciel igaz, de a java még csak ezután következik : a nyugdíjrendszer laza (?), a családtámogatási és közoktatási rendszer pedig európai mércével mérve is gáláns ... Szerinte nem lehet megoldás a minimálbér növelése ( régi szociálliberális eposz ), mert az egész iparágakat űzne el Magyarországról. ( Na persze, legyél csak rabszolga a saját országodban hülye magyar ... )
Összegzésként megállapítja : "a magyar lakosság jelentős része, idestova 18 évvel a rendszerváltás után sem érti, mitől lehet sikeres egy ország ( és ezen belül lakói is ) a globális piacgazdaságban. Nem érti vagy nem akarja elfogadni, hogy ez a mai világ a szabadságról, a felelősségvállalásról, a folyamatos változásokhoz való rugalmas alkalmazkodásról szól, nem pedig arról, hogy ha némi stiklizés után az adónkat esetleg befizettük, akkor az államnak kötelessége gondoskodni munkalehetőségünkről, jövedelmünkről és jólétünkről ..."
No persze. Miközben a jövedelmünk nem emelkedhet ( mert elriasztja innen a rablótőkét ), a körülményekhez rugalmasan alkalmazkodva ( korgó gyomorral ) építsünk ( természetesen nekik, kiváltságosaknak ) egy sikeres országot, amelyben az adókkal kiforgatott zsebeinkből még öngondoskodunk is magunkról, hiszen az állam ( a befizetett sarcokért cserébe ) semmit sem kíván biztosítani a számunkra.
( Legfeljebb gumilövedéket, paprikasprayt és kordont )
Simor nyilván büszke magára - lám, milyen okosakat szólt, többmilliós jövedelemmel a zsebében. De mielőtt elkezdené osztani az észt - javaslom konzultáljon azzal a 750.000 nyugdíjassal is ( történelmi szavazóbázis ), akik kevesebb mint havi ötvenezer forintból próbálják meg túlélni a gyurcsányi idiótizmust. ( Ők legalább megérték a nyugdíjat. Simor ugyanis a nyugdíjkorhatárt is szívesen megemelné - aki szerencsés, a munkahelyről egyenesen a temetőbe mehetne. Olcsóbb állam ... )
Egy országból azt formálni, amit a vezetői szeretnének, a nép számára tragédia. A fentiekből is látszik, hogy a személycserék mit sem érnek, ha eközben a recept változatlan : reformok "baloldali" módra, tehát csöbörből-vödörbe. A Simor-nyilatkozat időzítése aligha lehet véletlen, ( szociálisan érzékeny és igazságos ) elvtársaink már javában tesztelik a népet - bizonyosan küszöbön az újabb gyurcsány-csomag. Kormányzás helyett ( tűzoltásként ) ez is valami, és 2010-ig lesz még ennél is lejjebb.
Pedig ami nem megy, azt kár erőltetni ...
Simon János: Rászámolni Gyurcsányra 2008. március 28. 08:36 MNO
Nincsenek illúzióink, Gyurcsány nem fog pusztán az ellenzék követelésére lemondani, de az ellenzéknek akkor is kötelessége lenne erre felszólítani, mert neki a népakaratot kell képviselnie. A kormányfő kapott három jobbhorgot, amitől a padlóra került, itt az ideje, hogy rászámoljanak, K. O.-val leléptessék. Valakinek az övéi közül le kellene onnan húznia, mert magától nem fog távozni a küzdőtérről, mert arra már képtelen. Ott öntudatlanul támolyog és addig kéne levezetni, amíg nem csinál véglegesen helyrehozhatatlan károkat. Önámítás lenne a Fidesz részéről azt hinni, hogy most egy politikai kiegyezéssel 2010-ig egyben tudja tartani az összes igennek szavazót. A következő - számára sikeres - választásig ugyanis nem ez az út vezet. Most két út áll az ellenzék előtt. Ha az elsőt választja, akkor kitartóan követeli Gyurcsány mielőbbi távozását, és következetesen harcol az előre hozott választásokért, segítve a baloldalon belüli eróziót. Ha a másodikat választja, azzal a céllal, hogy - a lengyel példához hasonlóan - ráégesse Gyurcsányt a saját pártjára, megvárva, míg azt is magával rántja a történelem süllyesztőjébe. Ez utóbbi egy hosszabb és felettébb kétes kimenetelű folyamat lenne. A szavazópolgárok elvárásai és az ország érdekei most az első változat, a kormányfő mielőbbi távozás mellett kiáltanak. Kétségtelen, mindkét út nehéz, egyik sem biztos, egyik sem garantálja a sikert, de következetesnek kell lennünk.
Gyurcsány hallgat, de cége tízmilliókat spórolhatott Dudás Gergely 2008. március 28. Index.hu (részlet a cikkből..)
Szakértők durva becslése szerint nagyságrendjét tekintve Gyurcsány Ferenc egy éves jövedelme körül mozoghat az az összeg, amit a Motim, a miniszterelnök érdekeltségébe tartozó cég az MVM-től kapott olcsóbb áramon spórolhat. Néhány tízmillió forintról lehet szó, a vásárolt árammennyiség függvényében. A cégek novemberben a Miniszterelnöki Hivatal akkori államtitkárával, a februártól már a Külügyminisztériumban dolgozó Gilyán Györggyel is egyeztettek.
A Motimnál elérhető megtakarítás összege azért is érdekes, mert a néhány tizmillió forintosra becsülhető áramszámla megtakarítás a milliárdos forgalmú cégnek bár nyilván nem elhanyagolható, ugyanakkor aligha jelent elviselhetetlen pluszkiadást. Erre utal legalábbis, hogy a cég, ahogy Gyurcsány Ferenc az Altus Zrt.-n keresztül tulajdonolt másik ipari befektetése, a Béta-Roll, nyereséges. A miniszterelnök adózott jövedelme az Altuson keresztül döntően a két említett cég eredményéből származik. Az MTI számításai szerint Gyurcsány Ferenc nettó osztalékjövedelme 2007-ben 82,5 millió forint volt. A korábbi évek vagyonbevallásai szerint az Altus Rt. 2006-ban 84 millió, 2005-ben 87,6 millió osztalékot fizetett neki.
A Fidesz is kérdez
A Fidesz felszólítja Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy haladéktalanul számoljon be arról, hogy az érdekeltségi körébe tartozó Motim Zrt. milyen körülmények között juthatott a hivatalosnál olcsóbban áramhoz. Erről Fónagy János, az ellenzéki párt szakpolitikusa beszélt pénteki budapesti sajtótájékoztatóján. Hangsúlyozta: miközben 2002 óta 56 százalékkal emelkedett az áram fogyasztói ára, vagyis az emberek és a kisvállalkozások egyre többet fizetnek, néhány nagyvállalat, köztük a Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó Motim "sumák módon" mindenkinél kevesebbet fizet. Megjegyezte: a miniszterelnök cégei kapcsán az irányítási jogok gyakorlásáról mondott le, de a tulajdonról nem, így a keletkezett profitból minden évben jelentős összegekkel részesül. Fónagy szerint az eljárás, ahogy a cégek az MVM-el szerződtek, a versenysemlegesség és az egyenlő elbánás elvét akkor is sértené, ha közöttük lenne ott a Motim.
