Gyurcsány, a vagyonszerzés tanulékony bűvészinasa 2008-03-17 Magyar Hírlap
Igen súlyos bűncselekmények gyanúja - a 2006-os őszi események idején kormányfőként hozott döntései - miatt akarja most vád alá helyeztetni Magyarország miniszterelnökét a Civil Jogász Bizottság. Gyurcsány Ferencet nyilvánvalóan nem rendíti meg ez a tény, hiszen korábban is több ízben feljelentették már a cégei gazdálkodásával összefüggően elkövetett gazdasági bűncselekmények gyanújával. Az esetek egy része elévült, más része pedig - a nyomozó hatóságok álláspontja szerint - nem állta meg a helyét. Szinte reménytelen feladatra vállalkozunk azzal, ha megkíséreljük olvasóinknak összefoglalni ezeket az eseteket, de úgy gondoljuk, ha valakinek, akkor éppen egy miniszterelnöknek mindenkor vállalnia kell annak felelősségét, hogy szembesítsék a kérdéssel: hogyan szerezte, úgymond, első millióit, s majdan a további százakat.
Torkos Matild
"Mi az hogy?! Nagyon is!" - vágta oda Gyurcsány pár évvel ezelőtt még sportminiszterként a parlamentben, válaszul az ellenzéknek arra a felvetésére, hogy vajon mennyire tisztességesen szerezte tekintélyes vagyonát. Gyurcsány egy parlamenti vizsgálóbizottság jelentése szerint összesen tizenhat cégben volt érdekelt tulajdonosként, harmincháromban társtulajdonosként, és összesen öt társaságnak volt ügyvezetője. Ezek a cégek gyakran kerültek üzleti kapcsolatba az állammal, számtalanszor kaptak állami megrendelést (összesen több mint 490 millió forint értékben), s többször vehettek részt privatizációs tranzakcióban, több esetben állami ingatlanhoz is hozzájuthattak.
Mint villa a vajban
Szilvásy György jelenleg a titkosszolgálatokat felügyelő (korábban a kancelláriát vezető) miniszter, Gyurcsány régi bizalmasa és üzleti partnere, egykori KISZ-es jó barát - aki az 1990-es évek elején helyettes államtitkárként dolgozott a miniszterelnökségen - személyesen is sokat tett Gyurcsány meggazdagodásáért. Neki köszönhetően költözhetett be bérlőként, majd tulajdonosként a MEH egykori bölcsődéjének és óvodájának helyiségeibe a Gyurcsány-féle Altus csoport, miután az egykori KISZ-esek végeztek szervezetük egykori tekintélyes vagyonának széthordásával. Sőt! 1993 szeptemberében Gyurcsányék még a volt KISZ-tulajdonú Ezermester Úttörő és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalatot is megkapták végelszámolásra. Mi több, 1994 januárjában (az MDF-es Boross Péter miniszterelnöksége alatt!) olcsón felvásárolt kárpótlási jegyekkel privatizálhatták a Gép- és Felvonószerelő Vállalat többségi tulajdonát is, hogy azután az önkormányzatokat kiforgassák tulajdoni hányadukból.
Gyurcsány a kilencvenes évek elején leginkább az állami ingatlanok - különösen a balatoni ingatlanok - megszerzésében jeleskedett. A balatonőszödi kormányüdülői komplexumhoz tartozó ingatlan esetében alkalmazta az időközben elhíresült, igen trükkös lízingmódszert.
Egy 3200 négyzetméteres telken álló 300 négyzetméteres villához jutott hozzá úgy, hogy lízingkonstrukcióval az egyik Gyurcsány-érdekeltségű cég megvásárolta az ingatlant, majd szinte azonnal bérbe is adta az államnak. A bérleti díj és a lízingrészlet nagysága - mily véletlen! - szinte fillérre megegyezett. A balatonszemesi (Tompa utcai) ingatlan megszerzése ennél kissé bonyolultabb technikával történt, de még ugyancsak a kilencvenes évek elején.
A szemesi villa korábban a Kartográfiai Vállalat tulajdonában volt, amelyet a jogutód állami cég, a Tervező, Tanácsadó és Információs (TTI) Rt. privatizációja során csippentettek ki a társaság vagyoni köréből. A privatizációt az Állami Vagyonügynökség nevében a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft., illetve a cég nevében eljáró Gyurcsány Ferenc vezényelte. A szemesi villa 1992 januárjában még tízmillió forintnyi vagyonértéket képviselt a cég vagyonmérlegében, júliusban viszont már csak ötmilliót.
Az ingatlant úgy játszották át Gyurcsányéknak, hogy azt tanítani lehetne. Az ingatlantulajdonos cég belépett tulajdonosként a Gyurcsány-érdekeltségű Aldo Kft.-be, és egy füst alatt immár 2,4 millió forint értéken apportálta a cégbe a szemesi ingatlant. Majd egy idő múlva eladta üzletrészét, és ingatlanvagyonát hátrahagyva kiszállt a cégből. Ugyanez az Aldo Kft. játszott szerepet a belvárosi Szalay utca 4. szám alatti, korábban a Miniszterelnöki Hivatal tulajdonában lévő ingatlan privatizációs ügyében is. Erre 1994-ben ugyancsak tízéves bérleti szerződést kötött az állammal Gyurcsány Ferenc cége, az Aldo Kft. A hajdan 11 millió forint befektetéssel magánosított ingatlan mintegy 140 millió forintos bevételhez juttatta a céget az állammal kötött, igen kedvező kontraktus jóvoltából. Ilyen a "jó" üzlet!
Barátok és jó emberek
Az Aldo 1994-ben először itt is a lízingmódszert dobta be, majd 1995-ben 11 millió forintért megvette az ingatlant. Az ingatlan társasházzá alakulásának ügyét a MEH-en belül ismét a mindenkor megbízható barátnak bizonyuló Szilvásy György intézte, az alapító okiratot pedig Kiss Elemér ügyvéd (pályafutása során szintén volt többször is kancelláriaminiszter!) szerkesztette. Szilvásy mellett Kiss Elemért is tekinthetjük Gyurcsány jó emberének, mivel különböző szerepkörökben ő is sűrűn szerepelt Gyurcsány-cégekben. Szilvásy pedig éppen a miniszterelnöki hivatali ingatlanátjátszás után üzletrészt is szerzett az Aldo Kft.-ben, amelynek felügyelőbizottságában ott ült Gyurcsány anyósa, Apró Piroska.
Az Altus Rt. első szerzeménye a Hungalu Rt.-től - az ÁPV Rt. engedélyével - 1995 októberében vásárolt Balassagyarmati Fémipari Kft. kilencvenszázalékos üzletrésze volt. A Hungalu Rt. vezérigazgatója ez idő tájt Szabó Pál későbbi ÁPV-s vezető volt (jelenleg a Magyar Posta Rt. élén "kezeli" a nemzeti vagyont, az üzleti titok félhomályában adogatva el a posta értékes ingatlanvagyonát), az állami vagyonkezelő jóváhagyó határozatát pedig az a Kocsis István vezérigazgató-helyettes írta alá, aki korábban a Paksi Atomerőmű Rt. élén, majd legutóbb az MVM-nél vezérigazgatóskodott (ebből a székből éppen a minap állították fel, igaz, csak május elsejei hatállyal).
Az évente egymilliárd forintnál is több árbevételt termelő Balassagyarmati Fémipari Kft. alumíniumradiátorokat, állványrendszereket, bányatámfákat, reklámkereteket, öntvényeket gyártott. A cég jegyzett tőkéje 1994-ben 287 millió forint volt, 1995-re azonban a várható eredmények alapján már 498 millió forint jegyzett tőkével számoltak. A vételár azonban potom 46 millió forint volt, persze, a vevők nagyvonalúan azt is vállalták, hogy megfizetik a fémipari kft. ötvenmillió forintos adósságát a Hungalu Rt.-nek, majd öt év alatt legalább ötvenmillió forinttal megemelik a cég törzstőkéjét, illetve ezen túlmenően még negyvenmillió forint értékben beruházást is végrehajtanak. (Azt is vállalták, hogy elhárítják a környezetvédelmi károkat.)
Az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága később megállapította, hogy a fémipari kft. a saját tőkéjéhez (tényleges vagyonához) - vagyis 1995-ben 497,6 millió forinthoz - viszonyítva mindössze 9,2 százalékos árfolyamon lelt új gazdára. Az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága jelentésében leszögezte: az értékesítés alacsony árfolyamon valósult meg.
Apró banki szívesség
Gyurcsányék legnagyobb hungalus szakítása a mosonmagyaróvári timföldgyár megszerzése volt. Az egyik legnagyobb magyar alumíniumipari vállalatot, a Magyaróvári Timföld és Műkorund Kft.-t (Motim) 1995-ben vásárolták meg. A Motim Kft. új tulajdonosát, a Gyurcsány által szervezett konzorciumot egyfordulós, nyílt pályázaton sikerült kiválasztania a Szabó Pál vezette (!) Hungalu igazgatóságának. A Motim az értékesítés évében 6,5 milliárd forintos árbevételt ért el, és kétszázmillió forintos nyereséget könyvelt el. A timföldgyár kilencvenszázalékos tulajdonjogának megszerzésére (tíz százalékot a munkavállalóknak tartottak fenn) két pályázó nyújtott be érvényes ajánlatot, és a Hungalu igazgatósága az AltusGPS konzorciumot javasolta az ÁPV Rt.-nek mint a pályázat nyertesét (a GPS Kft. a Motim vezetőiből alakult cég volt).
A privatizációs szerződést 1995. december 21-én írták alá. A műkorundgyár üzleti alapú értékbecslése során 486 millió forintra értékelték le a cég vagyonát. A cég jegyzett tőkéje 1994-ben 1,1 milliárd forint, a saját tőkéje azonban csaknem kétmilliárd forint. A Motim Kft. teljes mérlegadatait és eredménykimutatásait eltitkolták a cég privatizációjáról döntési joggal bíró ÁPV Rt. igazgatósága elől. Az AltusGPS konzorcium a cég kilencvenszázalékos üzletrészéért 705 millió forintot fizetett.
A Motim privatizációjához a szükséges pénzt az állami tulajdonú Magyar Hitelbank nyújtotta - hétszázmillió forint kölcsön formájában. A bank elnöke abban az időben pedig Apró Piroska, Gyurcsány Ferenc anyósa volt.
A Motim háza táján ezután hosszú évekig csend honolt. Csak 2002 végén kerültek be a sajtóba az első hírek, noha a privatizáció óta, a magánosítás után, összesen 1400 embert bocsátottak el a gyárból. Éppen a timföldgyári szakszervezet irányította az üzemre a figyelmet 2002-ben, azzal, hogy tiltakozást jelentett be a tulajdonosi döntés ellen, mert a dolgozók munkaidejét a szociális "jóléti fordulat" jegyében heti 36 óráról negyvenre emelték.
Az Altus szerződésben vállalta, hogy másfél évtizedig hazai forrásból szerzi be a bauxitot. Kellett hát bauxitbánya is. S lett.
A Bakonyi Bauxitbánya Kft. 72 százalékos üzletrészét - egyenlő arányban elosztva egymás között - a Magyar Alumínium Kft., a FAK-TOP Kft., az almásfüzitői Aloxid Kft.-t bérlő konzorcium magyar tagja, a Metalservice Kft., valamint az immár Altus-érdekeltségű Motim Kft. vásárolhatta meg zártkörű pályázaton, 1996-ban.
Medgyessy Péter nem véletlenül lett az MSZP miniszterelnök-jelöltje 2001 őszén. Választási kampánya hátterében Gyurcsány Ferenc, azaz Apró Piroska és családja állt. Állítólag már Medgyessy kiválasztását a kormányfői tisztségre Gyurcsány nyomására sikerült elérni a szocialista párt vezetőségében.
Gyurcsány és Apró Piroska különben már korábban jó kapcsolatot ápolt az SZDSZ gazdasági holdudvarával. A Gyurcsány-cégbirodalom egyik értékes darabját, a Perfekt Rt.-t éppen Medgyessy pénzügyminisztersége idején privatizálta a Gyurcsány Ferenc-Virág Attila páros. Virág Attila egy időben szinte mindent tudott az SZDSZ pénzügyeiről, jól ismerte az SZDSZ botrányos székházprojektjének részleteit is. A Perfekt Rt. az SZDSZ-es vezetés alatt álló zuglói önkormányzat költségvetésének auditora volt, amikor elképesztően alacsony áron adták el az SZDSZ-es pártcégnek a kerület egyik értékes, Gizella utcai villáját székház céljára. A Perfekt értékelte fel a Mérleg utcai volt SZDSZ-székházat is, mielőtt apportálták a párt cégébe, amelynek jogutódja azután Zugló önkormányzatától potom áron szerezte meg a Gizinek becézett pártközpontot. (Virág Attila az SZDSZ által delegált tagja volt az ÁPV Rt. igazgatóságának akkor, amikor az állami vagyonkezelő szervezet külső tanácsadót alkalmazott az önkormányzatoknak járó törvényes jussról való törvénytelen alkudozáshoz.) Gyurcsány Ferenc és Virág Attila közös vállalkozásainak sora jelzi, hogy gazdaságilag is összenőtt az, ami a politikai közéletben összetartozik.
Elévülés, elámulás
Gyurcsány elhíresült trükkös ügyei közül mégis a kicsinyes csalás gyanújába keveredett Nomentana, Fittelina cégek ügyei viszik el a pálmát, talán azért, mert a családi ház csillárjának és öntözőberendezésének lízingje már nemcsak súrolta, hanem át is lépte a (hiába, máshogy nem nevezhetjük!) pofátlanság határát.
A nyomozó hatóság feljelentésre több Gyurcsány-cégnél is vizsgálódott bűncselekmény gyanújával. A Nomentana Kft. esetében például a közokirat-hamisítás lehetősége vetődött volna fel, de a bűncselekmény büntethetősége 2005. december 20-án elévült.
A Szalay utca ügyében a különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelés bűntettének gyanúját állapították meg. Az ügyészség szerint az állami Közlöny- és Lapkiadó Kft. ellenszolgáltatás nélkül gazdagította az Altus Rt.-t, mivel a csaknem százmillió forint értékű beruházás úgy került a cég tulajdonába, hogy azért semmilyen ellenértéket nem számítottak be. Az ügyészség szerint a kormányfő cége törvénysértés útján, az állam kárára gazdagodott a több tízmilliós beruházással, ezért az állami vagyon értékének visszaszerzésére polgári pert indított. Csakhogy később a semmisség miatt indított per a Gyurcsány-kormány idején egy állami vállalat és a Gyurcsány-érdekeltségű cég alperesek ellen egyszerűen elhalt. Az ügyészség előbb szüneteltette a pert, majd feladta az egészet.
Igaz, ebben az ügyben is felvetődött a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette elkövetésének gyanúja, csakhogy az ügyészség szerint a cselekmény büntethetősége 2003-ban (igen sajnálatosan) elévült.
Enyhén szólva, mindezek ismeretében meglepő lenne tehát, ha Gyurcsány Ferenc éppen a 2006-os őszi eseményekben játszott szerepe miatt akadna fenn a bűnüldözők hálóján.
