Seszták Ágnes: Hónaljszag 2008. március 17. 09:07 MNO
Demszky megint ordított a Petőfi-szobornál, mint a sakál, a tavalyi képeket nyugodtan bevághatták volna. Tojás, ordiba, hülye vagy, takarodj. A különböző díjak átadása közben a miniszterelnök a pofavágás minden fázisát elővezette. Volt szende, szenteskedő, vicsorító, jóságos és ájtatos. Már mindenkit kitüntettek, aki lefasisztázta, -rasszistázta, -nacionalistázta, -szarmagyarozta a nemzetet. Kertész Ákos panaszkodott, hogy nem képes hatni azokra, akik nem értenek vele egyet. A Makrától a Népszaváig meredek az út, kikoptak a rajongók. Repa doktor díja nem politikai tett, hanem fenyegetés a szakmának. A hírhedt Gerő András beszari gyávának nevezte a köztársasági elnököt, és bukott miniszterelnöknek minden összetett mondatában Orbán Viktort; nosza, díjat neki! A gyáva beszariságot kiválóan illusztrálta saját magával, amikor a Hír TV az államfőre mondott szavait firtató kérdése elől elmenekült. Friderikusz Sándor, a kopott Danny de Vito nyilván sírt egy sort esti magányában. Már csak erre futja? Néztem a Művészetek Palotájában a Dobrev Gyurcsány párost. Állnak, távol a tömegtől, mint két megfáradt amatőr, akik mindent megpróbáltak kihozni a szerepükből hiába. A Kóka által vizionált Orbán-féle lángba borítás is elmaradt. Mint a másodosztályú akciófilmekben, űrcuccokba öltöztetett rendőrök száz- és százszámra özönlötték el a pesti utcát, néhány tucat kukabúvár és provokátor összefogdosására. Még ez sem sikerül. Vagy nem is akarták, hogy sikerüljön, különben oda a hatalmas felhajtás, a terrorveszély, a csőcselék, a csürhe, a szélsőjobbos veszedelem, a kordon, a vízágyú, az In-Kal Security, a könnygáz.
Idézném a szocialista Lendvai Ildikót, kissé parafrazálva: hány háziorvost lehetne bőkezűen és nagyvonalúan támogatni abból a horribilis összegből, amit a rendőrség játékszereire az utóbbi években kiadtak?
(Magyar Nemzet, 2008. március 17.)
