A némaság ára      2008. február 29. 00:01   Erdősi Csaba  Magyar Nemzet
 
Még a kormánykoalíciót barátian bíráló elemzők, balliberális politológusok is rendre megemlítik azt, hogy a második Gyurcsány-kormány teljesítményének leggyengébb láncszeme a kommunikáció. És valóban igaz, hogy ez a kormány a normális társadalmi párbeszédre alkalmatlan, hiába hangoztatják ennek ellenkezőjét. Hasztalan ölnek bele a tájékoztatásba kormányzati reklámok formájában milliárdokat közpénzből, mindez teljesen fölösleges. A miniszterelnök ugyanis – fogadkozásai ellenére – továbbra is csak az átláthatatlan manipulációban érdekelt, s nem abban, hogy a társadalom megismerje a kormány cselekvésének célját, mozgatórugóit.

A kormányzati munka előkészítéséről és a döntések előtti konzultációról legutóbb hétfőn, a parlamentben hallottunk szép gondolatokat tőle, hogy aztán se szó, se beszéd elrepüljön Moszkvába, aláírni a Déli Áramlat névre keresztelt gázvezetékről szóló orosz– magyar kormányközi megállapodást. Előrebocsátjuk: önmagában semmi baj az orosz gázzal, a szaga sem zavar minket jobban, mint mondjuk az azerié, és megértjük az orosz gázvezeték-építési terveket is. Azt sem gondoljuk, hogy ettől ne készülhetne el az unió által szorgalmazott Nabucco gázvezeték – egyes vélemények szerint emiatt még erőre is kaphatnak az építők –, s tudunk arról, hogy hazánk elemi érdeke gázbeszerzési útvonalaink színesítése, a nemzetközi gázkereskedelemben való részvétel. Makacsul hisszük azonban, hogy egy demokráciában ilyen horderejű döntés meghozatala előtt illik – sőt kötelező – minden részletet megismertetni a közvéleménnyel.

A kormányfő olyan megállapodást hitelesített ugyanis tegnap aláírásával, amely hosszú időre meghatározza a magyar energiastratégia mozgásterét, hatása kormányciklusok sokaságán keresztül érezhető lesz majd. Egyáltalán nem biztos, hogy a Déli Áramlatba való becsatlakozással Magyarország rosszul járt. De az sem, hogy jól. Mivel azonban semmi sincs a kezünkben, ami miatt bármelyikben is biztosak lehetnénk, a kormány eddigi döntéseinek ismeretében jogosnak érzünk minden ezzel kapcsolatos aggodalmat. Azt, hogy a kommunikációra való képtelensége mögött általánosságban mi húzódik meg, arra az erre hivatottak majd később nyilván megtalálják a választ. Ám az energetikában eddig már annyi, az emberek pénztárcáját érintő baklövést követett el a kormány az elmúlt hat évben, hogy jogosan tarthatnak tőle a kormánypárti politikusok: hiába mondanak éppen igazat, úgysem hisz már nekik senki.

S így van ez a hazai pályán is. Az áprilisi gázáremelésről ugyan már február elején döntöttek, ám a népszavazás miatt nem akarták, hogy március 9-e előtt ez a nyilvánosság előtt kiderüljön. A folyamat akképp zajlott, hogy előbb elfogadták az energiahivatal 13,5 százalékos áremelési javaslatát azzal, hogy a változás április elseje helyett április 15-én lépjen életbe. Majd amikor kiderült, hogy a halasztással csak a nyilvánosságra hozatalt igyekeztek áttolni a március 9-i népszavazás utáni időre, gyorsan visszatértek az április elsejéhez, lecsökkentve a tarifaemelés mértékét 5,8 százalékra. A hihetetlen kapkodás és a legminimálisabb tájékoztatás hiánya miatt e döntések megmagyarázhatatlanok, s előre borítékolható, hogy ezek után szakmailag szintén nehezen védhetővé válhatnak. Gyurcsány Ferencnek végre tudomásul kellene vennie, hogy Magyarországon demokrácia van, aminek meg kellene felelni. Még akkor is, ha az emberek hiteles tájékoztatása nélkül neki egyszerűbb a kormányzás.