Rosszabb karácsony, mint egy éve ... forrás: www.api01.extra.hu
Mottó : "A gonosz diadalához nem kell sok csak az, hogy a jók ne tegyenek semmit ..." ( Edmund Burke )
Már csak néhány óra, és a hétköznapok politikai hangzavarát mindenütt felváltja a szenteste ünnepi hangulata. Így van ez rendjén, a szeretet ünnepén ugyanis nincs jobb vagy baloldali családtag csak szeretett hozzátartozó, és a közös együttlét katartikus öröme. Karácsony elmúltával nyilván mindenki egyfajta leltárt készít majd arról, milyen ajándékokat kapott - és ami még ennél is fontosabb, mivel kedveskedett közeli ( vagy távolabbi ) rokonainak.
De ahogy minden családnak, úgy az országnak is létezik egy bazinagy, közös karácsonyfája - mégha képzeletben is, az ünnep közeledtével talán érdemes körülnézni a tűlevelű ágak alatt. Mindjárt szembetűnik a legnagyobb csomag, a miniszterelnök szívből jött ajándéka "kurvaország" bánatos népének. Még a tavalyinál is nagyobb, és bizony egyre jobban fáj. Hívjuk nyugodtan csak "sokadik" Gyurcsány-csomagnak, és fogadjuk tőle szeretettel : ha hinni lehet a 2008-as trendeknek, jövő ilyenkor már 500 milliárddal lesz súlyosabb az aktuális kormányzati ajándék.
No persze, most jobban élünk mint valaha, a nagy kormányos szerint legalább 30,00 %-al lendületesebben dübörgünk mint az "örökátkos Orbán-korszakban" - de biztosan sokkal jobban élünk annál, mint amennyire jövő ilyenkor fogunk. Ezért javaslom, amikor szürcsöljük a bankhitellel megterhelt ünnepi halászlét, zabáljuk az akciós Tesco-beiglit és bambán bámuljuk a részletre villódzó médiamárktos ( "mert hülye akinek nincs" - technikailag már rég elavult ) gagyi plazmatévét - teli hassal és üres lélekkel, ne feledkezzünk meg az örök igazságról, hogy már nem csak az únión kívűl, de a beteg bányabéka segge alatt is van élet.
Alkalomadtán tűnődjünk el azon is, vajon a brutálisan emelkedő jövő évi számlák puszta kifizetése jelenti-e számunkra az álmok beteljesedését, vagy ( büszke úniós polgárhoz méltóan ) ennél azért többre vágyunk a gyurcsányi-jólét mennyei paradicsomában ? Ajándék lónak ne nézd a fogát ... De negatív hangulatkeltés helyett örüljünk inkább a sok "non-plus-ultra" meglepetésnek, és igyekezzünk vigyori ( némelyek vicsori ) képet vágni az ünnepi alkalomhoz. Mert a kormányzati-jézuska idén sem tétlenkedett, így becsüljük meg a kitüntető figyelmességet.
Hiszen kaptunk buzifesztivált ( incl. egy buzi államtitkárt ), új kormányszóvivőket ( komolyan mondom, egyik undorítóbb mint a másik ... ), új rendőrkapitányt és vadonatúj kordonokat az elavult régiek helyett. Ajándékba kaptunk még több rebiszes droidot, hozzá nagelneu schengeni vízágyukat ( Made in Israel ), még erősebb paprikaspray-t és hamisítatlan poszt-kádári tömegoszlatást - rabrábival bezsuppolt ( valódi ) újságírókkal. De szeretett vezérünk megajándékozott bennünket egy hermetikusan körbezárt operával, kiürített és ellenőrzött utcákkal, magányos állami ünnepségekkel, hozzá egy népnélküli demokráciával és a legfrisebb hazugságokkal. De az idei év hozott célirányos vagyonosodási vizsgálatokat, páncélozott ( és méregdrága ) Audikat, fekete szolgálati-esernyőket és negyvenforintos tojást - sok füttyel, "fasiszta" ökölrázással és számtalan "Gyurcsány-takarodj !"-feliratú táblával. ( Az időközben átfestett 2006-os "Igen-Igen" táblakollekció racionális felhasználásával ) A csomagban kaptunk még háromszáz forintos üzemanyagárakat, duplájára emelt gáz és távhőszámlát, kifizethetetlen közüzemi díjakat - ezzel párhuzamosan akkora szociális nyomort, amelybe még a szteroidokkal felpumpált nyári-mikulás méretes bicepszei is alaposan belefeszültek.
Mindehhez társult egy roppant barátságos ( mindössze "csak" 7,50 %-os ) reálbércsökkenés, társítva egy alig egyszázalékos gazdasági "növekedés"-sel, amelytől helyből jobban éreztük magunkat : hiszen ( mi idősebbek, legalábbis ... ) nosztalgiával gondolhattunk vissza a hetvenes évek végének megfelelő sivár életszinvonalra. ( Pedig naívan már azt hittük, hogy azt a korszakot egyszer 's mindenkorra magunk mögött hagytuk. Erre tessék ... )
Persze kaptunk új kormányzati negyedet, egyre dráguló metrót és becsődölt önkormányzatokat - tömegesen bezárt kórházakkal, iskolákkal, postahivatalokkal és vasúti szárnyvonalakkal. De ajándékba kaptunk ( többek között ) egy örökké mosolygó vadiúj ( full-generálozott, ám gyárilag hibás ) Sipánkát, egy műbalhézó Karsai elvtársat, egy Gyurcsánytól abszolute független ( "tróger" ) Zuschlagot, egy semmiben soha nem sáros ( vélhetően ) adócsaló pénzügyért, egy irgalmatlanul ostoba Horváth Ágnest ( általa vizit, recept és kórházi napidíjat ), és egy vasúterminátor - gyár és villaépítő - Kóka ( döglött puma ) Jánost, hogy a többi ingyenélő kormánypárti seggfejről már ne is beszéljek. Pedig ők sem tétlenkedtek, közreműködésük nélkül ebben az országban aligha lenne ingatlanadó, ( Bokros óta ismét ) felsőoktatási tandíj, vadonatúj gyűlölettörvény ( amely alapján nagyjából már csak ők gyűlölhetnek bennünket ), az ország végső kiárusítását felgyorsító ( vagy inkább befejező ) szégyenletes vagyon és új egészségbiztosítási törvény, amely bianco-menlevél a társadalombiztosítási közvagyon szervezett széthordásához.
Sajnos a sor még hosszan folytatható, mégsem teszem. Ugyanis az átmeneti kormányfő arról beszélt, hogy 2009-re egy "önbizalmában megerősödött, növekvő gazdaságú, növekvő jövedelmet termelő" országot lát maga előtt, amely már nem a múlt konfliktusaival, hanem a jövő lehetőségeivel van elfoglalva. Szerinte az országnak megjött a önbizalma és azt gondolja, hogy "2009-10-ben ez újra egy bizakodó ország lesz ..." Gyurcsány Ferenc ( "legőszintébb baloldaliként" ) készen áll a "múltat végképp eltörölni", és ennek jegyében alapjáig lebontani a "Kádár-rendszer" utolsó maradványait.
Rossz hír, hogy mindezt részben sikerrel teszi, mert a gyurcsányista Új-Magyarország egyre inkább a Rákosi-korszak utolsó szegmensét idézi. Sajnos az elrabolt éveket, az értelmetlenűl elvesztegetett lehetőségeket ( benne gyermekeink végletekig elzálogosított jövőjét ) a kormány már akkor sem tudná visszaadni, ha azt őszintén akarná. Helyette nagyokat hallgat, rosszabb esetben szociális lózungokkal és primitív hazugságpropagandával nyomja el a becsapott nemzet panaszát és kétségbeesett tiltakozását.
Persze a történelmi identítások farizeus tagadása mindig kétélű fegyver - a közvéleménykutatási adatokra pillantva jól látható, hogy a szocialisták számára sokkal kevesebbet hoz, mint visz.
Karácsonyi ajándéknak persze ez sem utolsó ....
Bayer Zsolt: Néhány kedves szó fideszes barátaimhoz 2007.12.20. 13:46
Ha az egészségügyi törvény kapcsán a kormánypárti képviselőkhöz volt egy-két kedves szavam, itt az idő, hogy a Fidesz-KDNP-képviselőkhöz is szóljak. Szintúgy kedveset - Az ok: a lisszaboni szerződés megszavazása - csont nélkül.
Hadd kezdjem a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb kérdéssel: ki az közületek, akinek a leghalványabb fogalma is van arról, mit szavazott meg? Nos? Miért hallgattok? Miért ez a csönd? Megmondom én, ha nektek kellemetlen: egyikőtöknek sem volt halvány fogalma arról, mit szavaz meg
Nem volt, mert nem is lehetett. Mert a szavazás napján kaptátok meg a négyszáz (400!) oldalas mellékletét annak a szerződésnek. És bele sem pillantottatok, hiszen bele sem pillanthattatok. Így volt, barátaim? Így volt
És akkor muszáj lesz megkérdeznem másodjára, vajon helyes-e, ha egy képviselő olyasmiről szavaz, amiről halvány fogalma sincsen? Nos? Miért hallgattok? Miért ez a csönd? Megmondom én, ha nektek kellemetlen: nem helyes, ha egy képviselő olyasmiről szavaz, amiről nincsen halvány fogalma sem. És amikor azt mondom, nem helyes, kifejezetten megengedő vagyok. Megengedő, szűkszavú és jóságos. Hiszen sokkal többet és sokkal csúnyábbakat kellene igazság szerint mondanom.
Mert az a helyzet, drága barátaim, hogy valószínűleg tényleg nagyon fontos dolog az atlanti integráció. No nem azért, mert ez önmagában érték, vagy önmagában jelent bármit is nem, barátaim. Csakis és kizárólag a kényszer miatt. Tudjátok, ha a mentőcsónak már két hete hánykolódik a tengeren, és nincsen semmi más, csak tokaszalonna, akkor a legmegrögzöttebb vegetáriánus is hamar meggondolja magát. Ilyesmi minekünk az atlanti integráció. Ez a mi kis mentőcsónakunk. Nincsen hová kiugrani belőle. Lesz ez még máshogyan is, persze, emlékezzetek szavamra, úgy húsz év múlva már egyáltalán nem lesz Európai Unió, de lesz helyette sok-sok egymással versengő, nacionalista nemzetállam, és akkor majd egyáltalán nem lesz mindegy, ki milyen lelki és anyagi állapotban kezdi az új, az igazi "versenyt". De tény: addig - vagyis most - fontos ez az atlanti integráció. Viszont az sehol sincsen lefektetve, hogy ameddig ebben az egy csónakban ülünk, nekünk kell pucolni folyton a cipőket. A mindenki cipőjét.
De ti most, drága barátaim, amikor olvasatlanul, ostobán és kikötések nélkül megszavaztátok a lisszaboni szerződés ratifikálását, bizony szépen megleheltétek és átsikáltátok a mindenki cipőjét. Feriét is. Fénylik is, mint a Salamon töke. Brávó!
S hogy mit is kellett volna tenni helyette?
Ez sem olyan bonyolult ám!
Elmondom a legegyszerűbbet. Fel kellett volna állni valakinek, és nagyjából a következőket elmondani a parlamentben:
Tisztelt Képviselő Társaim, Tisztelt Kormány, Tisztelt Európai Unió!
Mi, a magyar polgári oldal képviselői tisztában vagyunk az atlanti integráció jelentőségével és fontosságával. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy a magyar nemzeti integráció éppen olyan fontos kérdés, és legalább annyira lényeges probléma, amelynek megoldása nem tűr halasztást. Nem tűr halasztást, ugyanis csak az a nemzet viheti sikerre az atlanti integrációt, csak az a nemzet lehet teljes értékű és hasznos tagja az Európai Uniónak, amely nemzet sikerrel megoldotta saját nemzeti integrációját. Tisztában vagyunk azzal is, hogy Európa számos nemzete nem értheti ezt a problémát, ugyanis a huszadik század bennünket szabdalt szét a legkegyetlenebbül, és Magyarországot, a magyar nemzeti közösséget csonkolta leginkább. Az Európai Unióban ismert és alkalmazott megoldás az állampolgárság letelepedéshez és az adott államban éléshez nem kötött megadása. Ez a magától értetődő lehetőség és jog, amely egyezik erkölcsi felfogásunkkal éppúgy, mint az unió gyakorlatával, különösen fontos a mi számunkra, három okból is. Az első ok mint mondtam az, hogy az unión belül mi vagyunk a legszétszórtabb, leginkább megcsonkított, legnagyobb nemzeti kisebbséggel rendelkező nemzet. A második ok, hogy Schengen éppen az unió határain kívül rekedt, és uniós tagságról még a távoli jövőben sem reménykedhető magyar nemzeti kisebbséget sújtja leginkább, és ezt a tényt nem hagyhatjuk és nem is hagyjuk figyelmen kívül. A harmadik ok pedig az, hogy a világon páratlanul és egyedülálló módon nekünk van csak olyan kormányunk, amely három évvel ezelőtt saját nemzete ellen kampányolt, s ezzel alig-alig gyógyuló sebet ejtett a Magyarország határain kívül élő magyarok lelkén.
Tisztelt Képviselő Társaim, Tisztelt Kormány, Tisztelt Európai Unió!
A magyar polgári ellenzék kidolgozta és ezennel benyújtja a parlamentnek a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló törvénytervezetet. A törvénytervezet mindössze nyolc paragrafusból áll, nagyjából egy óra alatt megtárgyalható.
Amennyiben a parlament a törvényt elfogadja, úgy a polgári ellenzék haladéktalanul hozzájárul a lisszaboni szerződés ratifikálásához. Ellenkező esetben nem áll módunkban a ratifikálást megszavazni, mert amint mondtam , meggyőződésünk, hogy az atlanti integráció elképzelhetetlen a magyar nemzeti integráció nélkül, másrészt azért, mert a lisszaboni szerződést és annak négyszáz oldalas mellékletét ma kaptuk meg, és azt sem tudjuk, mi van benne. Felelős képviselőkként pedig nem áll módunkban olyasmiről szavazni, amelynek tartalmát nem ismerjük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps az ellenzéki, rémült kuss a kormánypárti oldalon
)
Nos, drága barátaim, ennyit kellett volna elmondani. Ehelyett ti megszavaztátok, anélkül, hogy a legcsekélyebb fogalmatok lett volna arról, mit is szavaztok meg. Nem lesz ez így jó.
És akkor ismét finom voltam. Hogy ne mondjam, úriember
De azért a fene egyen meg benneteket
Bayer Zsolt, Magyar Hírlap.hu
Inkább: pofátlanság
