Diktatúra, de facto 2007.november 23. www.api01.extra.hu
Mottó : "A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán ..."
( Gróf Széchenyi István )
Magyarországon a diktatúra egy különleges, amolyan lukasenkói ( kevésbé lightos ) változatát látjuk. Mint sok minden más, ez is amolyan magyaros hungaricum - szerintem a civilizáltnak tekinthető világban ( talán az Európai únió összességében még ilyen ) is párját ritkító jelenség. Mégpedig abban, hogy az országvezetés - és itt szándékosan nem csak a milliárdos Gyurcsány Ferenc nevét említem, teljesen elszakadt a mindennapi magyar valóságtól. Teszi ezt nem csak azért, mert az általa okozott válságot számtalan kiváltságai miatt alig ( vagy egyáltalán nem ) érzékeli, ez a tény önmagában még nem feltétlenül okozna szociális farkasvakságot. Azt sem feltételezem, hogy a fizetett tanácsadók folyamatosan egy délibábos patyomkin-világot tárnak vezetőink elé, vagy ők maguk - szűkebb rokonságuktól, ismerőseiktől és barátaiktól ne szembesülnének a lehangoló magyar realizmussal. Okkal feltételezhető tehát, hogy ezek az "urak és hölgyek" minden földi nyomorúságunkat naprakészen ismerik, mi az 'hogy, nagyon is. Csakhogy ...
A legnagyobb baj, hogy nem akarnak tudni róla.
Amiről nem tudnak ( vagy nem akarnak tudni ), az tulajdonképpen nincs is. Márpedig az általuk elkúrt "Új Magyarország" olyan szörnyszülött gnómra sikeredett ( ráadásul az evolúciós "fejlődés" még mindig tart ), amelyik joggal kerüli az igazmondás tükrét. Ha teheti - inkább bele sem néz, talán így próbálja megőrizni egy letűnt korszak illúzióját. Nem vitatom, az ember hajlamos arra, hogy gyáván elmeneküljön a nehézségek elől. Mert valljuk meg, kinek van kedve, türelme ahhoz, hogy megkövesedett álláspontú ( pártállású ) emberekkel folytasson parttalan vitákat, a kölcsönös meggyőzés valós esélye nélkül. A magyar különben is makacs egy "fajta", nem enged a negyvennyolcból. ( A lekopott, a gyurcsányi "reformokban" megfáradt szoci törzsszavazók ezért nem fognak tömegesen soha a Fideszre szavazni ) Mint magánember persze bárki szabadon megválaszthatja aktuális vitapartnerét, Magyarország miniszterelnöke azonban nem. Még akkor sem ha pontosan tudja, hogy már esélye sincs minden magyar vezetőjének lenni. ( Amúgy - különösen a kettős népszavazás óta - sosem volt ... )
Miután valamennyi bizalmi tőke a múlté - Gyurcsány gegcsapatával ellentétben - a vak is láthatja, hogy a "nagy párbeszéd"-re keresztelt országjáró (tor)túrára sincs semmi szükség. ( A vezér "spontán" lóra pattanásáról már nem is beszélve, szerencsére eddig egyetlen önjelölt művészt sem ihletett meg a jeles alkalom ... ) Mert miféle "párbeszéd" az, ahol a békés tüntetőket és helyi érdeklődőket kordonok szorítják ki a közterekről, ahol ( az úniós ajánlásokat magasról leszarva ) rendőrdroidok oszlatnak csak azért, mert a bálványozott vezető betegesen undorodik már a "fasiszták" szagától is. Vajon mi értelme van egy olyan "párbeszédnek", ahol ( az aktuális gyűlés helyszínétől függetlenűl ) a miniszterelnök szinte már név szerint ismeri az őt kérdezgető szervilis nyugdíjasokat, miközben rajtuk kívűl csak a szűkebb helyi maffia kiváltságosai és ( előre lekáderezett ), kellően elvakult talpnyalóik nyernek szabad bebocsájtást ?
Megmondom én szívesen, semmilyen. Ez legfeljebb a süketek szánalmas párbeszéde, giccses díszlet egy önimádó diktátor beltejes mesevilágához. Aki ( Morvai Krisztina szavaival élve ) elmebeteg Néró módjára még az ünnepből is a legfontosabb Felséget rekeszti ki, magát az "Istenadta" népet. Eközben páncélba bújt sötét sereg húzza meg ( nem is képletesen, vaskordonnal ), meddig a határ. Idiótán a pofánkba röhög - itt vagyok én, az új Rákosi ( vagy még nála is rosszabb ), felépítem nektek új "népi demokráciát", mert a kiüresített mostani már tényleg semmire nem való. A történelem ritkán hazudtolja meg önmagát, és hát az ember is gyarló. Nem lett ez most sem másként, és az egyre kiteljesedett pártállámi diktatúra automatikusan meghozta egy önhitt pojáca személyiségének kóros deformációját is. Ne áltassuk magunkat, mindez előre látható volt - különösebb pszihiátriai előképzettség nélkül is. Egyszer ( ha ezt a mérhetetlen anyagi és szellemi pusztítást túléltük ) érdemes lesz elemezni a beteges torzulást, ha másért nem is, legalább történelmi tanulságul ( és elrettentő példa gyanánt ) az utókor számára.
Azt mondják, egy demokrácia állapotát leginkább a rendőrség viselkedése jellemzi. Hiszen a mindenkori hatalom részéről óriási a kísértés arra, hogy a rendfenntartó erőszakszervezeteket ne csak a közrend szükséges védelmére, sokkal inkább saját politikai céljaira használja. Sajnos maga a rendőrség, mint a kormány fennhatósága alá tartozó parancsuralmi szervezet - még ha akarna is, láthatóan képtelen ellenállni a rá nehezedő politikai nyomásnak. Szerintem már régóta nem is akar.
Ezt sajnos minden nap tapasztalhatjuk.
Az előző rendszer ( többek között ) éppen a maihoz kísértetiesen hasonlító rendőri felfogás miatt volt olyan, amilyen. Elviselhetetlen. Ezért a "rendszerváltás" után joggal reméltük, hogy a magyar rendőr - ha nem is barát, de ellenség sem lesz többé : minket, becsületes és jogkövető állampolgárokat fog védeni és szolgálni a kommunista állampárt helyett. Hogy mindebben csalódniunk kellett, komoly szerepe van az egymást követő szociálliberális kormányoknak, akik lassan ( de biztosan ) ismét befolyásuk alá gyűrték a rendvédelmi szerveket. Ennek következtében nem is csoda, hogy ismét a régi reflexek működnek, és ennek a tragikus agymosásnak az "eredményét" a rendőrség ( vagy jellemzően inkább pártmilicia ) már nem is tagadhatná. Elveszett a törékeny közbizalom, pedig ez egyik félnek sem jó. Igaz, az "új rend"-hez igazodni sokkal könnyebb, mint érvényt szerezni a törvényeknek és üldözni a bűnt. Mert ha ez utóbbi lenne az elsődleges priorítás, és az erkölcsi zsinórmérce mai rendőreinknél - a valódi ( parlamenti ) bűnözők talán előbb kerülnének rács mögé, mint az ellenük jogosan tüntető, becsapott és kifosztott magyar kisemberek. "Egy bukó rendszerben nincsenek elöljárók, csak utonállók és útban-állók" ( Szálasi Ferenc 1938 ), akiket kenyéradó gazdáikkal együtt söpör el a nép, ha kell. Ezt jó, ha minden primitív, egyenruhás droid a fejébe vési.
A demokrácia nem létezhet nép nélkül, de a népakarat ellenében sem. Magyarországon - bár a regnáló hatalom feszt tagadja, pontosan ilyen exlex állapot következett be a választások óta. Egy legitimítását és társadalmi támogatottágát elveszített, kétségbeesett kisebbség igyekszik megőrizni vezető pozicióit még azon áron is, hogy valamennyi demokratikus eszközt beáldoz a hatalom megtartásáért. Amúgy a rendőr kiváló barométer : ahol minnél erőszakosabban oszlatják, ütik-verik vagy vegzálják az embereket, ott annál kevésbé van demokrácia. A szervek fellépése hiteles mérőeszköz, a világon mindenütt egyformán működik. Ezt tapasztalva - "hála" a posztkommunista élcsapatnak, Magyarországon a demokrácia legfeljebb vegetál, de a napjai mindenképpen meg vannak számlálva. Vagy neki, vagy nekünk ...
Diktatúra, ahol a kisebbség uralkodik és diktál. A definíció pontos.
