Liberális diktatúra D. Horváth Gábor 2007. október 18. 00:01 Magyar Nemzet
Mind az egészségbiztosítás magánosítása mellett, mind az ellene érvelők nemegyszer külföldi példákat hoznak fel igazuk alátámasztására. Az egészségbiztosítás rendszere azonban már önmagában is meglehetősen bonyolult, az eligazodást az összehasonlítás a különböző országok gyakorlatával pedig még jobban összekuszálhatja. A külföldi példák bemutatása szükséges, de nem elég hatékony a közvélemény meggyőzésére, pedig a tét nagy. Közelebb visz a megoldáshoz, ha keresünk egy közérthetőbb, hazai, a jelenlegi átalakításhoz hasonló, már lezajlott változást.
Ez pedig a személygépkocsik kötelező biztosítási rendszerének a rendszerváltástól kezdődő, gyökeres átalakítása lehet. A példa azért is kapóra jön, mert a gépjárműre kötött kötelező felelősségbiztosítás és az egészségbiztosítás is adó jellegű: mindenkinek fizetni kell. Ma is igaz, hogy egy autó akkor vehet részt a forgalomban, ha tulajdonosa/üzembentartója kötött rá kötelező felelősségbiztosítást. Ez a rendszerváltás előtt a lehető legigazságosabb módszer szerint valósult meg: az üzemanyag ára tartalmazta a díjat, vagyis a benzinnel együtt vásárolta meg a biztosítást az autós. Azaz ha valaki beindította gépjárművének motorját, attól a pillanattól kezdve biztosított volt, egészen addig, amíg részt vett a közúti forgalomban. A rendszer egyszerű, olcsón működtethető és igazságos volt, hiszen aki sokat autózott, vagyis nagyobb veszélyt jelentett, az több biztosítási díjat fizetett. De ebben a rendszerben az is szükségszerűen megvalósult, hogy a forgalom összes résztvevője - kivétel nélkül - biztosítottá vált, hiszen biztosítás nélkül nem tudta elindítani autóját. Az üzemanyag árában kifizetett díj a költségvetésbe került, s az állam az autósok által okozott károkat az akkor még többségében állami tulajdonban lévő Hungária Biztosítón keresztül rendezte. A futószalagon folytatott, korrupt privatizáció a rendszerváltás után elérte a biztosítási piacot is, ami szintén hasonlatossá teszi az akkorit a mai helyzethez. A Hungária Biztosító meglehetősen vitatható körülmények között gazdát cserélt - külföldi tulajdonba került -, de sorra jött hozzánk a többi nagy külföldi biztosítótársaság is. Természetesen egyik sem a - szabadon választhatósága miatt kevés ügyfelű (ma már szintén óriási hasznot hajtó) - casco biztosítási piacra, hanem a mindenki számára kötelező, azaz a nagy ügyfélkörrel bíró felelősségbiztosítási piacra ácsingózott. Hasonlóan máshoz, Magyarországon ez a piac is maga lett a liberális álom. Megszűnt a korábbi, mindenki számára méltányos rendszer. A díj kikerült az üzemanyag árából, és rakétasebességgel növekedni kezdett, amivel egyidejűleg az autósokra nézve igazságtalanságok sora vált a rendszer részévé. A biztosítási díjat például az autó motorjának űrtartalma után határozták meg, azaz egy kevés köbcentis után kevesebbet kell fizetni, mint mondjuk egy Mercedes után. Pedig a Trabant legalább akkora kárt képes okozni, mint az utóbbi, a gyakorlat ráadásul azt mutatja, hogy általában nagyobbat is okoz. S ha megnézzük az autókban keletkezett kár megtérítésének a módját, akkor kiderül, hogy a biztosítók minden eszközzel csökkentik a ráfordításokat, azaz nagyvonalúságról egyáltalán nem beszélhetünk. Ugyanakkor a visszaéléseket sem tudták kiküszöbölni a rendszerből. A korrupció tehát nem szűnt meg, csak módszert váltott. Az autótulajdonosok nyakába szakadó, számukra egyre súlyosabb terhet okozó szabad verseny a biztosítótársaságoknak óriási hasznot hozott. Egymás után építették Budapest legdrágább pontjain a hatalmas, márványból készített irodaházaikat. Emellett külön-külön kiépítették országos hálózatukat is. A biztosítási díj drágulása tehát szükségszerű lett, hiszen attól kezdve a szaporodó magántársaságok vízfejeit is el kellett, el kell tartani. Nem beszélve a biztosítást nem fizetők által okozott károkról, ami miatt egy külön finanszírozást igénylő szövetséget hoztak létre (Magyar Biztosítók Szövetsége), és működtetnek méregdrágán, sőt, még egy másik szervezet is kellett a "benzines időkből" áthúzódó kárügyek kezelésére. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének adatai szerint a biztosítótársaságok a magyar autósok - csak a kötelező - biztosítási díjainak befizetéséből (!) - 2006 végéig 197,9 milliárd forint összegű tartalékot képeztek, azaz körülbelül 1 milliárd dollárt. Az adatokból az is kitűnik, hogy ezt a tartalékot nem behozott tőkéből képezték. Megtakarításaikat pedig nem beruházásokba fektetik, hanem vagy kiviszik az országból, vagy pénzügyi spekulációkkal még jobban eladósítják a magyar államot. És akkor most nézzük az egészségbiztosítást! 2007-ben megint ott tartunk, hogy egy állami feladatként meghatározott, kötelezően fizetendő biztosítási rendszert fognak privatizálni. A tartalom helyett a kommunikációra koncentráló liberális, korrupt Gyurcsány-klientúra és az SZDSZ csóválta kormány olyan, mint a magas vérnyomás. Alattomosan fogja kitekerni az egészségbiztosítás finanszírozását az állam kezéből, csak azért, hogy nyereségérdekelt magánbiztosítókra bízhasson bennünket és családjainkat. A biztosítók által közzétett tíz pontból pedig egyértelműen kiderül, hogy az nyílt szembehelyezkedés az alkotmánnyal, amely deklarálja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a legjobb feltételekkel nyújtott egészségügyi szolgáltatáshoz. Ha pedig a parlament tudatosan vállalva hozza meg az új törvényt az alkotmánnyal szemben, akkor Magyarországon újra nyílt diktatúráról beszélhetünk.
