Sarokba szorított patkány forrás: api01.extra.hu 2007.június 13.
Mottó : "Én demokrata vagyok, egy tisztességes párt tisztességes vezetője ..."( Gyurcsány Ferenc, Az Este 2007.06.11 )
Ennek nagyon nem lesz jó vége. Az átmeneti miniszterelnök ugyanis úgy gondolja, hogy a "radikális ellenzék" antiszemita és nem demokrata. Megismétlem : antiszemita és nem demokrata. Azt már csak én folytatom, hogy ha a parlamenti ellenzékre igazak lennének ezek a képtelen állítások, akkor az őket támogató ( legyünk csak mértékletesek és kellően szerények ) közel fele ország is fasiszta csőcselék, beleértve tizenkilencéves unokahúgomat, vagy a nyolcvanéves Gizi nénit a második szomszédból.
Persze nem vitatom, hogy Gyurcsány Ferenc "magánszemélynek" jogában áll a véleményét szabadon megfogalmazni, de kormányfőként ilyen minősítéseket aligha engedhetne meg magának valaki, aki tizenötmillió magyar miniszterelnökének hazudja magát.
Az ország egyik felét ugyanis nem lehet büntetlenül csőcseléknek nevezni, lefasisztázni és ( ha nem demokrata, hát mi más is lenne ) diktatórikus politizálással megvádolni. Ja, és hogy el ne felejtsem : mindennek tetejébe nyafogós gyávák is vagyunk, a haladás kerékkötői és az ország ellenségei.
Gyurcsány ezzel ismét abba a rothadó mocsárba lépett, amelyben egykor gyászos emlékű elődjei is dagonyáztak : ötmillió "fasisztával" tényleg nehéz lesz kihúzni az országot - az államcsőddel felérő, egyre jobban elhúzódó pénzügyi válságból ...
Bátran előre, Gyurcsány-csápoló vörös had !
Azért kíváncsi lennék arra, a fentiek után a "nemzet bölcse" miként képzeli el a közös szarlapátolást, hiszen retorikája egyre bőségesebben táplálkozik a szolidarítás és összefogás szükségességéből. Ha a gyurcsányi idiótizmusnak véletlenül nem elszenvedője, hanem csak kívűlálló szemlélője lehetnék - bizony megnézném, miként tudja Gyurcsány újabb hazug kommunikációval fellelkesíteni egyre fogyatkozó rajongótáborát az "új egyensúly" megteremtésére. Azonban mielőtt ( a végső ) harcba hívná kitartó elvtársait - intenzív agymosás helyett - talán azt is elmagyarázhatná nekik, vajon öt évnyi folyamatos kormányzást követően miért olyan elviselhetetlenül rossz a "régi", és miért van mindenáron szükség egy "új Magyarország" meggründolására ? ( Persze ha a 2002-es évet tekintjük kiindulási alapnak, tényleg nagy kuplerájt csináltak ebből az "nyűves" országból ... )
Előre hát a munka frontján, húzzanak csak bele és csinálják meg - lehetőleg nélkülünk, bátran kihagyhatják a jobboldalt a mocskos kulimunkából. "Kurva ország" böszme népe ugyanis ők maguk, a "radikális csürhének" aligha van köze a könnyelműen eltapsolt milliárdokhoz.
A szocialisták melldöngető lelkesedését látva nincs is kétségem, hogy erre a projektre is találnak még elegendő elmebeteget szerte az országban, akik fentartások nélkül követik "nemzetépítő" reformútján a hibbant kormányost. Nagy szerencse, hogy szombaton a Syma-csarnok traverzei egész jól bírták a verbális gyűrődést, és ennek köszönhetően mára nem lettünk szegényebbek néhány közveszélyes idiótával.
Minden nagyon szép, minden nagyon jó ...
Amúgy teljesen felesleges az üres mellébeszélés, és a kormányzati dilettantizmus további népszerűsítése : sajnos az őszínte beismerés helyett továbbra is elvtelen szarfényezés ömlik a baráti médiából. Miközben az élet minden területén ( de különösen az egészségügyben és az oktatásban ) kíméletlen padláslesöprés zajlik, győzelmi jelentések zengik a "megreformált rendszer" méltányosságát és igazságosságát. Mindezt látjuk, tudjuk, értjük - és kényszerűen megszenvedjük.
Ellenben az őszintén fáj, hogy mindamellett még hülyének is néznek bennünket. Ez ellen azonban rendkívűl nehéz fellépni ( lásd a népszavazás körüli legújabb híreket ), hiszen az államigazgatási aparátus teljes infrastruktúrája ( benne például az OVB is ) a szociálliberális hatalombitorlók képére és védelmére van átformálva. Ezért előre szólok ( erre legkésőbb 2010-ben sort kell majd keríteni ), hogy ez az átpolitizált államapparátus egyáltalán nem javítható, csak lebontásra megérett értéktelen szemét.
Jobban tenné, ha befogná a száját ...
Korábban magam is többször leírtam, hogy büntetlenül nem lehet már tovább feszíteni a húrt, aztán mégis lehetett. Nem egyszer, sem kétszer. Ilyenkor óhatatlanul eszembe jut a mondás, hogy mennyire béketűrő nép a magyar. De úgy is fogalmazhatnék, hogy a társadalom erkölcsi állapotával is nagy bajok vannak, ha az egészséges önbecsülés terén ennyire mélyre süllyedhetett a mérce. Mert nem elég, hogy - álságosan reformnak csúfolva - gátlástalanul kiforgatják a zsebeinket, a tetejébe még azt is el kell viselnünk, hogy idegenszívű kriptokommunisták gyalázzák meg eszméinket és ősi jelképeinket.
Bevallom kurvára elegem van már abból, hogy gyurcsányféle morális hullák és jellemtelen seggfejek oktatnak bennünket demokráciából, verbálisan pedig tehetségtelen idióták törlik belénk a mocskos lábukat.
Gyurcsány helyében én tényleg befognám a pofámat. Ismerjük az előéletét, pontosan tudjuk milyen módszerekkel került és maradt a hatalomban. Ne is csodálkozzon, hogy a legitimítását soha nem fogjuk elismerni - sőt már azok is tömegesen kétségbe vonják, akik tavaly tavasszal még erre a vörös söpredékre szavaztak. Jobb híján tudomásul vesszük a létezését, és megpróbáljuk túlélni az embertelen "reform"-jait. Törvényesen ennél aligha tehetünk most többet. Nagyjából ez lenne az alaphelyezet, miközben a mélyben egyre jobban forrnak már az indulatok.
Ebben a szituációban a bölcsesség teljes hiányát jelzi, hogy Gyurcsány Ferenc paranoiás megszállottsággal az ellenzék gusztustalan gyalázásában látja továbbra is a politikai túlélés egyetlen lehetőségét. De közben a vak is látja, hogy csak félelmében visítozik a megsebzett patkány, és a terjengő vérszag édes kihívás a gyülekező falka számára. Ha így folytatja, sajátjai fogják miszlikbe szaggatni - minek is titkolnám, sokunk nagy örömére.
Semmi nem tart örökké. Ez a sarok a végső menedék.
