A pannon Pinocchio és a vudu Torkos Matild 2007. május 15. 0:01 Magyar Nemzet
A hazudós miniszterelnök orra majdnem egy centimétert nőtt tegnap a parlamentben. Ha valaki mégis úgy látta, hogy a kormányfői orrhossz semmit nem változott, a vuduknál keresse ennek okát. Valahol létezik egy elhajított vudubábu gombostűkkel kiszúrt szemekkel
Gyurcsány Ferenc tegnap - az öt éve ellenzéki szerepben politizáló - Orbán Viktor pártjának gazdasági programját akarta agyagba döngölni napirend előtt a T. Házban. Olyan kritikai megállapításokkal illette az ellenzék programját, mint hogy lárifári, tohuvabohu, sőt egyenesen: vudu. Mielőtt még bárki azt hinné a vudu-vudu gazdaságpolitikáról, hogy ilyen nincs, s ez csak gyurcsányi abrakadabra, szögezzük le: komoly szakirodalma van a vudu gazdaságpolitikának. Békesi László volt pénzügyminiszter például korábban e jelzővel illette a Fidesz meghirdetett programját, mondván, az működésképtelen. Vagyis adócsökkentéssel nem lehet az állami bevételt növelni.
Azt, hogy nem káprázat, hanem valóság volt a polgári kormány gazdasági programja megvalósítása során a gazdaság fejlődése, az infláció drasztikus csökkenése, a makrogazdasági egyensúly veszélyeztetése nélkül az egészségügyi-oktatásügyi intézményrendszer működtetése, még Haiti összes vudu papja sem lenne képes kitörölni az emberek emlékezetéből. Pedig vudu papok arrafelé vannak vagy ötvenezren. S Gyurcsány sem lesz képes kitörölni az emberek emlékezetéből azokat az éveket, bármennyit gyúrt is "A világ legnagyobb hazudozója " cím eléréséhez.
A vudu gazdaságpolitika kifejezést azonban nem Békesi László, de nem is Gyurcsány találta ki, hanem a Nobel-díjas James Tobin, aki a gazdaság törvényszerűségeit sutba dobó, irreális, önkényes gazdasági programokra és az ilyen programok sarlatán képviselőire használta a vudu jelzőt.
Ha gazdasági alrendszernek tekintjük az egészségügyet, amit Gyurcsány önkényes reformterrorjával most veret szét sarlatánjaival, okkal állíthatjuk, a jelenlegi kormány politikájának sokkal több köze van a vudu gazdaságpolitikához. Ám ha már a vudukkal példálózik a mi Pinocchiónk kormányfői jelmezben, nézzük meg, milyen gazdaságpolitikáról is híres a vudu papok földje, Haiti. És döntse el ki-ki maga, kinek a gazdaságpolitikája idézi Haitiét: Gyurcsányé vagy Orbáné. Haiti is köztársaság. Parlament ott is van. Elnöke is maximálisan kiszolgálja a multinacionális tőkét. Haiti is Amerika-barát politikát folytat.
Az USA hírhedt pénzügyi szakértői a közép-amerikai ország elnökének is kiosztják az észt: az adót ott is kivetik és beszedik. Az adóbeszedők mellett még a rendőröknek biztos az egzisztenciájuk. A magyar lakosság felét kitevő haitiakat akiknek a fele analfabéta összesen hatszáz orvos gyógyítja, a többieket az említett ötvenezer vudu pap kezeli. Átlagosan élnek is vagy ötvenhat évet. Viszont nincs gondjuk a nyugdíjrendszerrel.
Gyurcsány a vuduzás mellett a felnőttszakképzésről is szólt a parlamentben, pontosabban a külföldi befektetők foglalkoztathatatlansági problémájáról. A Haitiben honos teniszlabdagyártás betanított munkája mégsem bízható minimálbérért a túlképzett, minap elbocsátott és elbocsátandó agysebészekre, kardiológusokra, tanítónőkre.
De legalább a Kóka János által eldózerolással fenyegetett akadémiai kutatóintézetek időt nyertek, Erdős Tibornak köszönhetően. Az akadémikus könyvet írt arról, hogy az adók és a járulékok csökkentése nem jár együtt az adó- és a járulékbevételek növekedésével. Így lesz a vállalkozásoknál hagyott pénz által generált áfából vaskarika az orrunkra. Hogy továbbra is az orrunknál fogva vezessenek minket pannon Pinocchiók
(MTI)
