SZERVEZETT FELVILÁG Bódis András, itthon@hetivalasz.hu 7.évfolyam 8.szám, 2007.02.22.
Politikusként távol tartom magam minden-féle etikailag kifogásolható tranzakciótól - nyilatkozta Kóka János, ám a Heti Válasz ennek ellentmondó történetre bukkant.
Politikusként is messze távol tartom magam mindenféle etikailag kifogásolható tranzakciótól - nyilatkozta a minap Kóka János. A Heti Válasz azonban e kijelentést semmiképp sem alátámasztó tranzakciósorozatra bukkant. Ciprusi offshore társaságok különös körülmények között jutottak hárommilliárd forinthoz - alig három hónap alatt. Írásunkból nyilvánvalóvá válik, hogy az üzlet nem jöhetett volna létre a miniszter sógora, családi ügyvédje, egyik vitorlástársa, valamint több - jórészt a gazdasági tárca érdekkörébe tartozó - állami óriáscég nélkül.
"A szervezett felvilág megjelenése új magyar jelenség (...), a magyar polip felülről, állami segédlettel terjeszkedik lefelé" - írta 2001-ben Magyar Bálint volt oktatási miniszter, aki addigra már túlesett az első Sulinet-körön, azaz az Elender nevű cég állami segédlettel történő felhizlalásán. A 2002-2006-os ciklusban aztán tovább is terjeszkedett a Sulinet, sőt, az Elender egykori vezetője, Kóka János meghívást kapott a kormányba - Magyar Bálint pedig mára a gazdasági miniszter SZDSZ-elnökjelölti stábjának egyik főalakjává lépett elő. Közben feltűnt egy másik volt Kóka-cég, a Meditcom, amely szintén talált érintkezési felületet az állammal: épp vizitdíj-automatákhoz kapcsolódó betegirányítási rendszert árul a kórházaknak (lásd keretes írásunkat). A hírre a gazdasági tárcavezető csak annyit közölt, hogy 2004 októbere óta semmilyen kapcsolata nincs a Meditcom Kft.-vel. Ám azt nem mondta, hogy a cég ma is a sógora, Lepp Gyula tulajdonában van - akire később néhány szót még vesztegetünk. Merthogy alább olyan eseménysor következik, amelyen átsüt a felső szintű szervezettség, a rokoni és az állami segédlet, az informatikai jártasság, a polipszerűség és minden, ami ellen Magyar 2001-ben még kikelt.
A DATAPLEX CSILLAGA
Történetünk főszereplője, a Dataplex Infokommunikációs Infrastruktúra-szolgáltató és Ingatlanhasznosító Kft. a hazai "cégbolt" egyik legfényesebb csillaga. Tavaly a negyedik, 2005-ben a harmadik lett a Deloitte nemzetközi tanácsadó közép-európai toplistájának Rising Star kategóriájában, a három-öt éve működő társaságok között, árbevétele ugyanis a 2004-es 686 millió forintról először több mint egymilliárdra, majd 2006-ban 1,8 milliárdra nőtt.
A távolabbi múlt azonban nem ily dicső. A Dataplex legfőbb tevékenysége egy ötcsillagos szerverhotel működtetése. A kft. egyrészt igyekszik megóvni a partnercégektől befogadott informatikai eszközök "egészségét"; biztosítja a külső behatolás elleni védelmet, emellett bérelhető számítógépes tárolási kapacitással is rendelkezik. Sőt, a Dataplex berendezései arra is képesek, hogy az ügyfelek házi informatikai rendszerének esetleges összeomlásakor nyomban átvegyék a szerverfunkciókat. Nos, ez a 8800 négyzetméteres biztonsági bázis 2002-ben a Béres-csoporthoz került - ám a gyógyszeriparban jeleskedő cég profiljához nem passzolt az informatika. Két éve ilyenkor a Dataplex alig 30 százalékos kihasználtsággal működött - vendégei között ugyan feltűnt néhány nagybank és telekommunikációs óriás, az állami megavállalatok viszont nem engedhették meg maguknak a "szállodai" körülményeket.
Aztán 2005 elején történt valami: a Dataplex volt ügyvezetőjét, Felsmann Balázst Kóka János kinevezte a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vagyongazdálkodási főosztályvezetőjévé (2006 júliusa óta pedig az infrastruktúra-fejlesztésért felelős szakállamtitkári titulus szerepel a névjegyén). A tárca új reménysége emellé igazgatósági tagságot is kapott az állami autópályacégeknél, valamint felügyelőbizottsági tagságot a MÁV Cargóban. Felsmann helyzetbe hozása persze csak a kívülállókat lepte meg; a Kóka-féle Elender már jó ideje szerződéses kapcsolatban állt a Dataplexszel. Ugyancsak 2005 elejét írtuk, amikor megérkezett a GKM közvetett felügyelete alatt működő MÁV Informatika Kft. vezérigazgatói székébe az a Hercegh Tamás, aki anno szintén a Dataplexnél dolgozott - Felsmann tanácsadó jobbkezeként. Aztán a MÁV Informatika hirtelen felvette a kapcsolatot a Dataplexszel, de erről később...
ADÁS-VÉTEL-ADÁS
Mint írtuk, a Dataplex két éve - kis túlzással - kongott az ürességtől, tulajdonosának csak nyűg volt a szerverhotelüzemeltetés. 2005 nyarán aztán jött a felmentő sereg, a Bajnai Gordon (mai fejlesztéspolitikai kormánybiztos) által vezetett Wallis Rt., pontosabban: a vagyonkezelő társaság egyik leánycége, és - információink szerint - 2,2 milliárd forintot fizetett a Dataplex Kft.-ért. Hivatalosan 2005. szeptember 2-ával szállt át a komplexum működtetésének joga a Wallis-csoportra, majd októbertől - röpke két hónapig - három ciprusi bejegyzésű off-shore cég lett a VIII. kerület, Ciprus utca-Asztalos Sándor utca sarkán megtelepedett Dataplex tulajdonosa. Aztán a korábban nehezen kelendő gazdasági társaságot a "ciprusiak" december 12-én tovább is adták a Magyar Telekomnak, immár 5,1 milliárd forintért (a tranzakció csak a Gazdasági Versenyhivatal jóváhagyásának megszerzése után, tavaly áprilisban zárult). Vagyis: a ciprusi cégek mögött megbújó tulajdonosok potom 2,9 milliárd forintnyi haszonra tettek szert két-három hónap alatt.
Hogy mitől ér közel 3 milliárddal többet egy kft. 2005 decemberében, mint ugyanazon év szeptemberében? Már utaltunk rá, hogy korábban nemigen akadt olyan állami tulajdonú óriáscég, amely megengedte volna magának a Dataplex luxusát. 2005 szeptembere és decembere között - a parlamenti választási kampány elején - aztán hirtelen megjelentek a jól fizető állami vendégek az addig kétharmadrészt kihasználatlan szerverhotelben. A Kóka-féle gazdasági tárca által - közvetve vagy közvetlenül - felügyelt, illetve résztulajdonolt vállalatok közül a már emlegetett MÁV Informatika Kft. és a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt. kezdett érdeklődni a Dataplexnél, de bejelentkezett az ugyancsak állami tulajdonú Magyar Villamos Művek (MVM) és a Magyar Posta is.
A kapcsolatfelvétel ténye mellett a Dataplexszel kötött szerződések körülményei sem tűnnek lényegtelennek. A nemzeti postavállalat például 2005. november 9-én hirdette meg - december elsejei(!) határidővel - azt a tendert, amely egy legalább 500 négyzetméteres gépterem bérletéről, továbbá kapcsolódó adatátviteli szolgáltatásokról szólt. A szakma azonnal tudta, hogy a közbeszerzésen a Dataplexen kívült más nem nyerhet, hiszen 500 négyzetméternyi szabad területe egyetlen más adatközpontnak sincs az országban. A Mavir esetében az I. kerület, Iskola utcai úgynevezett tartalék teherelosztó áttelepítéséről született döntés 2005 őszén (a szerződést tavaly tavasszal véglegesítették) - a szakmai indoklást azonban lapzártánkig hiába vártuk az ügyben illetékes MVM-től. Mindössze annyit közöltek írásban a Heti Válasszal: a Dataplexnél elhelyezett berendezések "az ország biztonságos villamosenergia-ellátása szempontjából kiemelt jelentőségűek", ezért a költöztetés részletei nem publikusak.
A legpikánsabb azonban a MÁV Informatika és a Dataplex kapcsolata. A MÁV Informatika felügyelőbizottsága tudomásunk szerint 2005 novemberében értesült arról, hogy Hercegh Tamás vezérigazgató át kívánja helyeztetni a cég géptermét ahhoz a Dataplex Kft.-hez, ahol korábban tanácsadóskodott. A lapunk birtokában lévő jegyzőkönyv szerint 2006. január 27-én a felügyelőbizottság a Dataplexszel kötött, 100 millió forint feletti szerződést egyenesen szakmaiatlannak, "nem megfelelően megalapozottnak" minősítette, és nem javasolta a MÁV-nak a megállapodás ellenjegyzését. Úgy tudjuk, a szerződéskötés - a fb iránymutatásának megfelelően - végül meghiúsult. E gikszer ellenére a Dataplex Kft. 2005-ös üzleti jelentésében fehéren feketén ez áll: az év második felében "hosszú távú ügyfélszerződések kerültek megkötésre, melyek 2006-ban jelentős árbevételt generálnak" (mint már írtuk, a jelentős szó ez esetben 1,8 milliárdot jelent). Vagyis a Magyar Telekom - 5,1 milliárdjáért cserébe - már egy kistafírozott, biztosan telítődő Dataplexet vehetett át a "ciprusi" cégektől, név szerint: a 49-49 százaléknyi tulajdonnal bíró Fleminghouse Investmentstől és a Corbeil Holdingstól, illetve a 2 százalékos Romnio Investmentstől.
CIPRIÓTÁK ÁRNYÉKÁBAN
Mindezek után egyetlen kérdés maradt: kifélék, mifélék ezek a "ciprióták"? A Fleminghouse esetében a képlet egyszerű: a cégbírósági adatok szerint a Wallis egyik adóoptimalizáló érdekeltségéről van szó. A Dataplex-vétel előtti pillanatban alapított Corbeil és a súlytalannak tetsző Romnio tulajdonosa viszont egy-egy újabb off-shore társaság, vagyis a valódi birtokosok szándékosan elrejtették magukat az érdeklődők elől. Megkeresésünkre a Wallis Zrt.-nél úgy fogalmaznak: "a Wallis független a Romniótól és a Corbeiltől", utóbbi társaság a kézbesítési megbízottját küldte el az üzleti egyeztetésekre. Márpedig ez a megbízott - ugyancsak a hivatalos cégbírósági adatok szerint - nem más, mint a Kóka János volt és jelenlegi cégeinek jogi képviseletét ellátó Forgó, Varga és Társai Ügyvédi Iroda egyik névadója, Forgó Zoltán. (Forgó korábban felügyelőbizottsági tag volt az Elendernél, és a Kóka sógoraként már bemutatott Lepp Gyula cégjogi ügyeit is rendszeresen ő intézi. Bár a gazdasági miniszter 2004 óta külön él feleségétől - mostanság Szandrocha Kamillával mutatkozik -, Kókáné Ruzsovics Ágnessel mégis együtt jegyzi a normafai villaépítés nyomán elhíresült Rumed 2000 Kft.-t, amelyet szintén Forgó képvisel a cégbíróság előtt.)
Miként Lepp Gyulának írásban jeleztük, adatgyűjtésünk során több, a Dataplex belső életét ismerő forrásunk is egyértelművé tette: 2005-ben - Forgó és mások mellett - ő képviselte a Corbeilt az üzletrész-adásvételi tárgyalásokon. Ám Kóka sógora nem érezte szükségét, hogy cáfolja értesülésünket, mindössze annyit üzent, rosszak a tapasztalatai az újságírókkal. A gazdasági miniszter egyébként két éve a Playboynak nyilatkozva a saját mentoraként festette le a Magyarország Szépe Kft.-ben a haknimester Fásy Ádámmal is közösködő Leppet, akitől állítólag azt tanulta, hogy "csak tisztességesen érdemes csinálni az üzletet, mert az ember akkor nyugodtan alszik". Lepp szerepének további tisztázása helyett még egy tény: a Forgó-féle Corbeil egyik igazgatója - ciprusi cégkivonatok szerint - az a Rácz Krisztián, aki egykor az Elender termékfejlesztési vezetője és Kóka vitorláspartnere volt. (Vitorlázó körökben ugyanakkor Lepp Gyula a nagyobb név, hiszen a Kék szalag verseny támogatójaként ismerte meg a nagyérdemű; a "sógor" többnyire Asso hajóosztályban versenyez - internetes eredménylisták szerint olykor épp Rácz Krisztián oldalán.)
Mindezek alapján nem állítjuk - az off-shore technika alkalmazása miatt nem is állíthatjuk -, hogy Kókának közvetlen befolyása volna egyik vagy másik ciprusi cégre. Azt viszont igazoltuk, hogy a gazdasági miniszter emelte maga mellé (főosztályvezetői, majd szakállamtitkári minőségben) a Dataplexben rejlő üzleti lehetőségeket hivatalból ismerő Felsmann Balázst. Az eredetileg kapacitásfelesleggel rendelkező informatikai kft.-ről pedig megírtuk, hogy - miután hirtelen állami partnereket is talált - közel hárommilliárd forinttal nőtt meg az értéke. S az ügylet közreműködőit: a gazdasági miniszter sógorát, állandó cégjogi megbízottját és sporttársát is néven neveztük.
Kóka János két hete azt nyilatkozta az Indexnek: "politikusként is messze távol tartom magam mindenféle etikailag kifogásolható tranzakciótól (...), de információim vannak arról, hogy a következő hetekben ennek ellenkezőjét feltételező sajtóhírek látnak majd napvilágot". Hozzátette: "azt üzenem azoknak, akik ezt készítik ellenem, hogy nem fogom megkötni azokat a kompromisszumokat, amelyeket szeretnének, hogy megkössek". A Heti Válasz leszögezi: semmiféle kompromisszumba nem kívánja belehajszolni Kóka Jánost, az etikai ítéletalkotást pedig az olvasókra bízza.
Rokonok 2.0, avagy Kóka János esetei Lepp Gyulával
Kóka János még orvosi egyetemistaként kezdett munkát vállalni későbbi sógora, Lepp Gyula műszaki vállalkozásában. Az Elender Kft. 1994-95-ben amolyan ezermester-szolgáltatóként működött: taxióra-átállítással, informatikával és pénztárgép-kereskedelemmel is foglalkozott. A tulajdonostárssá váló Kóka főként az utóbbiban jeleskedett (a kasszamasina-eladásból befolyt nyereséget az internetszolgáltatás kiépítésébe fektették be), majd 1996-ra a cég ügyvezetője lett.
A Horn-kormány idején Magyar Bálint oktatási miniszter - az állami Sulinet-program örve alatt - országosan ismert informatikai céggé tette az Elendert. A kft. 1998-ban részvénytársasággá alakult, a vezérigazgatói tisztség Kóka Jánost illette.
1999-ben a világ legjelentősebb internetszolgáltatója, az amerikai PSINet Inc. megvásárolta a Sulinet-bizniszbe bebetonozott Elendert; a 30 millió dolláros vételár nagyobbik részét Lepp Gyula kapta, de Kóka János is ettől a pillanattól eredezteti milliárdosi létét. Kóka a vevő PSINet szolgálatába szegődött, s üzletfejlesztésért felelős európai alelnökségig vitte a multinacionális vállalatnál.
Miután 2002-ben a PSINet becsődölt, magyar részlege viszont működőképes maradt, Kóka és Lepp visszavásárolta korábbi cégét - melyhez befektetőtársnak az akkor Bajnai Gordon vezette Wallis Rt.-t nyerték meg. Az adásvétel után Kóka bejelentette: az internetes üzleti megoldásokat kínáló Webigen Rt.-t beolvasztják az Elenderbe, illetve a Webigen birtokában lévő 31 százalékos Index.hu részvénypakett is átkerül a régi-új vállalkozásukhoz.
Néhány hónappal az Elender visszavásárlása után a Magyar Bálint vezette oktatási tárca új közbeszerzési pályázatot írt ki a lejáró Sulinet internetszolgáltatási szerződés meghosszabbítására. Ám a Gazdasági Versenyhivatal Közbeszerzési Döntőbizottságba delegált munkatársa végül megakasztotta a tendert. Morvayné Vígh Katalin akkor azt mondta lapunknak (Heti Válasz, 2003. február 28.): miután a közbeszerzésnek csak az Elender vezette konzorcium lehetett volna a győztese - vagyis az Oktatási Minisztérium nem biztosította az egyenlőséget az ajánlattevők számára -, hivatalból meg kellett támadnia az eljárást. Az OM ezt követően úgy "állította helyre" a világ rendjét, hogy - tendereztetés nélkül - 10 hónappal meghosszabbította az Elenderrel kötött korábbi Sulinet-szerződést. Kisvártatva kiderült: a későbbi Sulinet-Közháló program közbeszerzési eljárásának előkészítésében részt vevő minisztériumi köztisztviselők elfogadták az Elender kormányzati üzletágát igazgató Zsolnai Gábor (Kóka évfolyam-, üzlet- és vitorlástársa) meghívását a balatonkenesei Hotel Marina-Port álomhétvégéjére. E szálloda egyébként Lepp Gyuláé - éppen az Elenderért 1999-ben kapott pénzből vásárolta.
2004-ben aztán Kókáék újra eladták az Elendert; a főként Közép- és Kelet-Európában aktív EuroWeb International ezúttal 9,5 millió dollárt fizetett a cégért. Ebből 6,5 milliót készpénzben, a többit az elektronikus tőzsdén, a Nasdaqon jegyzett saját részvényeivel törlesztette az amerikai társaság - így Lepp és Kóka családi cégei az EuroWeb International 1,55, illetve 1,35 százalékos tulajdonosai lettek. Az EuroWeb Hungary és az Elender fúziójával létrejövő új cég elnökévé Kóka Jánost választották - hősünk ezt a tisztséget hagyta hátra, amikor 2004 őszén Gyurcsány Ferenc meghívta kormányába.
Közben Lepp és Kóka - még 2003-ban - Meditcom néven orvosi informatikai kft.-t alapított, melynek a mai napig az Elender-fedélzetről ismert Zsolnai Gábor az ügyvezetője. Az immár 500 millió forint jegyzett tőkéjű cég a minap vásárolta fel a Sanitas betegadminisztrációs rendszert, s ezzel 13 egészségügyi intézménnyel bővült az ügyfélköre. Ugyancsak a közelmúltban derült ki, hogy - miként a Magyar Nemzet nyomán az Index megírta - a Meditcom is részt vesz a vizitdíjautomatákhoz kapcsolódó betegirányítási rendszer fejlesztésében. Illetve, hogy az Egészségügyi Minisztérium kiemelt pályázati pénzzel támogatja az olyan, többletfunkciókkal bíró vizitdíjbeszedő rendszereket, amilyeneket a Meditcom készít. A cégből egyébként Kóka 2004-es miniszterré választása után sem szállt ki az állami pénzekkel sáfárkodó RFH Informatikai Kockázati Tőkealap, sőt, Lepp is a cég tulajdonosa maradt. Az ügyvezető Zsolnai Gábor pedig 2005-ben Kókáné Ruzsovics Ágnessel alapított közös egészségügyi vállalkozást MedWorCare Kft. néven.
