Nyílt szavakkal, nyílt sisakban 2007. február 17. szombat 00:00
Az Orbán-kormány volt az, amely felszámolta a neonáci tüntetéseket, jelentette ki évértékelő beszédében a volt miniszterelnök. "Tud valamit? - Orbán szerint a kormány támogatja a nácikat" olvashattuk a beszéd elhangzását követő percekben, a Hírszerző internetes portál információjaként. Ez is az olyan pillanatok egyike, amikor az ember komolyan elgondolkodik azon: van-e, lehet-e még köze ennek az országnak a nyilvánosságához? Nem jobb, de valóban, beledőlni inkább parnasszisták életművébe, vagy metafizikai fogódzókat keresni ide méretett, átmeneti időnk valamilyen szintű eltöltéséhez?
Jó, persze, valóban elhangzott egy olyan utalás is ebben a beszédben: kiknek állhat érdekében a szélsőséges cselekedetek előidézése, akár burkolt támogatása. A minap már leírtam, de csupán a "spanyolviaszt találva fel": radikális eszközöket, szélsőjobboldali, kirekesztő eszméket magáénak valló szervezet nem gondolhatja komolyan azt, hogy akár csak félórás időtartamra kormányalkotó tényezővé válhatna Magyarországon. Bármennyire is úgy nézünk ki, egyébként, mint egy banánköztársaság - de ott még nem tartunk, hogy a fentebb körülírt marginális csoport rendelkezne a hatalom megszerzéséhez szükséges politikai és társadalmi támogatottsággal.
Az más kérdés, hogy néhány hazai multimilliárdos akár még ilyen helyzetbe is hozhatná őket - no de éppen erről van szó. Hogy akarnak-e ilyen irányú folyamatokat támogatni?
Úgy nagyjából ennyi a lényege mindkét évértékelő beszédnek....
Részemről. Mert egyébként csak annyi történt, hogy Gyurcsány továbbra is mellé beszél; különbség, ha van, legfeljebb annyi, hogy immár látható, érezhető tudatossággal nem beszél arról a szegénységről, amely már jelen pillanatban is iszonyú morális állapotokkal jár, és kínosan hallgat arról, ami e téren vár ránk, drámaian rövid időn belül. Időnként élek a gyanúperrel: emiatt, és nem Március Tizenötödikétől tartva fegyverzi fel rohamosztagait. Hallgat a tényekről, vizionál a fényes szellők hátán érkező szebb jövőről, s vadul vádaskodik, ellenzékére mutogatva. Amely ellenzék, mert nem tehet mást, újra és újra elmondja: milyen tudatos manipulációk és csalások révén, trükkök százait bedobva loptak el tőlünk ismét tíz-tizenkét esztendőt.
S hát persze, hogy bennünket hazudtolnak meg...
Még jó eset, ha azt mondom, hogy egy hiteltelensége miatt kínosan szalonképtelen ideológia nevében. Amelynek fő hirdetői, persze, a pénzért teszik azt, amit tesznek, ez nyilvánvaló. De miért hisznek nekik a választóik? Mert sokuk még mindig rabjai egy történelmi átverésnek; rabjai annak a trükknek, amely a konyhapolitizálás szintjein egybemossa a baloldali törekvéseket a polgári demokráciával. (Nagyon kérem az idetévedő foximaxis szakoktatókat és komolyabb hitsorsosaikat: ne fárasszák magukat távtovábbképzésemmel. Tudom, hogy mi a különbség szezon és fazon között, de látom: a trükk lényege épp az, ahogyan mások csalnak, ugyanezzel a különbséggel...). Mert a trükk lényege: beláttuk, hogy a kommunizmus rossz, s azt is, hogy a szocializmus sem egészen jó, no de alapjaiban, ha visszakanyarodva is, de kimondhatjuk tévedéseinkkel is a szociáldemokrácia nagyságának felismeréséig jutottunk. S már tudván tudjuk: polgári demokrácia csak és kizárólag a szociáldemokrácia pilléreire építhető. Minden, ami ezen kívül esik, káros, kóros, veszélyes folyamat; mert a mi polgári demokráciánkban, legfeljebb ha elméletileg létezik elfogadható jobboldali pártpolitika.
Állítja, megfellebbezhetetlenül, a "rendszerváltó" baloldal.....
Mondjam "magyarul"? A magyar baloldal a mai napig - kártyacsaló. Nagyon szívesen leül velünk ultizni, például, de csak akkor, ha ő állítja össze a paklit. Amely pakliban huszonnégy piros és nyolc Jolly Joker van, s még így is csak önmaguknak osztanak S ha mi, kezdetben csak csodálkozva, arra hivatkozunk, hogy, hiszen a pakliban eredetileg még három másik szín is van, s hogy az ulti - nagyon távolról - majdhogynem olyan, mint a demokrácia; tudnillik a pakli egyik jellemzője a pluralizmus, a másik, hogy a legtöbb játéknem két társ összefogását kívánja, de valamennyit nyílt kártyákig kell játszani; akkor nagyon gyorsan az arcunkba kapjuk: az a sokat emlegetett három szín már kompromittálódott a történelem során.
Így játszanak ők.
S persze most is, szemérmetlenül, állítják majd: Orbán Viktor pártütő hangot használt. Mert kimondta: az valahogy nem természetes és igazságos, hogy a zsebtolvaj előbb meglop bennünket, majd - mert kevesli a zsákmányt - törvénybe foglaltatja zsebeink tartalmának önkéntes felajánlását. Kimondta, mert ki kellett mondania. Ahogyan a kételkedőknek is üzennie kellett - igazság nélkül nincs kiegyezés, csak megalkuvás; plebejus demokratizmus nélkül pedig nincs demokrácia.
Ki kellett mondania, már csak azért is, hogy megtapasztaljuk: hogyan nevezi "kapásból" az önmagát a polgári jobbközép megmentőjeként aposztrofáló formáció szóvivője ezt a magatartást, ezt a nyílt beszédet - populistának, demagógnak, értelmezhetetlennek...
Tamási Orosz János
