Schiffer András Párt a betonban 2007. Január 5., 01. szám Forrás: ÉS
"Harcolunk azért, hogy a munkáshatalom ne kiürült jelszó legyen, hanem a munkás rendelkezzék önmaga és munkája felett. Harcolunk a természetes önrendelkezésért: a területi közösségek autonómiájáért és háborítatlanságáért, a községek, városok és tájegységek önkormányzatának jogáért; jogukért az általuk létrehozott javak feletti szabad rendelkezésre, természeti és kulturális környezetük megőrzésének jogáért. (...) Harcolunk az életforma szabad megválasztásáért és az ennek alapján ő közösségekbe tömörülés jogáért. Harcolunk azért, hogy a modernizáció ne a természet 'legyőzését' jelentse, hanem békés és kímélő együttélést a természettel." Az idézet - nem tévedés - a Szabad Demokraták Szövetsége Elvi Nyilatkozatából való.
1.Az SZDSZ manapság a technokrata modernizáció pártja, amely kíméletlenül számol le a "fejlődés" ökológiai korlátaival, valamint a piacképtelen kistelepülésekkel. Az ezredfordulóra nyilvánvalóvá lett, hogy a XIX-XX. század ideológiai konstrukciói széthasadtak. A közjogi-emberi jogi liberalizmusból nem feltétlenül következik neoliberális gazdaságpolitika - és fordítva. A 89-es Elvi Nyilatkozat bevezetője - mások mellett - Bibót, Jászit és Kéthlyt nevezi az SZDSZ szellemi elődjének.
2. A magyar liberális szocialisták és radikális demokraták jó ideje beletörődtek: az SZDSZ elhagyta az elődök örökségét valamelyik épülő autópálya mentén. Fennmaradt azonban egy illúzió, hogy piacosítási düh ide, ökoszociális érzéketlenség oda, az SZDSZ mégiscsak az emberi jogok maradéktalan érvényesülésének politikai garanciája. Mikola István és Semjén Zsolt felejthetetlen közreműködésével ez az illúzió segítette át a kisebbik kormánypártot 2006 tavaszán a parlamenti küszöbön. Ennek az illúziónak a nagyon is valós morális-kulturális gyökerei visszavezethetők a 2002-ben kilépett alapító elnök, Kis János rendszerváltást megalapozó politika-filozófiai munkásságára. "Amikor másokról, az emberi jogok megsértésével üldözött vagy diszkriminált személyek védelméről van szó, nincs helye politikai mérlegelésnek. Nem képzelhető el olyan külső előny, amelynek a kedvéért sorsukra lehet hagyni őket. Ha embereket morális jogaikban megsértenek, tiltakozni kell amennyire erőnkből telik."
3. A rendszerváltás idején az SZDSZ-re hívei és ellenfelei egyaránt úgy tekintettek: ők azok, akik kérlelhetetlenül védelmezik demokraták és antidemokraták, konformisták és non-konformisták emberi jogait, ők azok, akikre mindig számíthatnak a politikailag, kulturálisan vagy szociálisan marginalizált társadalmi csoportok, az elnyomás és önkény áldozatai. Ők voltak azok, akik törvényes, emberhez méltó bánásmódot követeltek utcai randalírozóknak, köztörvényes bűnözőknek is. "Jogállamban a rendőrök nem katonák, hanem magasan képzett állami tisztviselők. Ha megszegik a törvényt, éppúgy a rendes, polgári bíróság előtt kell felelniük, mint bármely más állampolgárnak. A rendőrség felhatalmazását nyílt, számonkérhető törvények írják le, tevékenységét a népképviselet szervei ellenőrzik" - írták 1989-ben.
4. "Időről időre a közvéleményt is megrázza vagy megosztja egy-egy erőszakos rendőri fellépés híre; a jellegzetes rendőri bűncselekmények nagy része büntetlen marad" - panaszolták fel 1994 tavaszán.
5.Idén október 23-án az ellenszegülőkkel és barikádépítőkkel szemben - a hatályos jogszabályok alapján - a rendőrségnek joga és kötelessége volt nemcsak fellépnie, de kényszerintézkedéseket is foganatosítania. A rendőrségi fellépés azonban olyan szinten vált aránytalanná, hogy alapjaiban ingatta meg a jogállami intézményekbe vetett bizalmat. Élő, egyenes adásban láthattuk, amint a földön fekvő, megbilincselt tüntető testébe az öszszes arra járó egyenruhás rúg egy méretest. Gergényi rendőrkapitány másnap ezt úgy kommentálta, hogy tömegoszlatás közben a rendőr belebotlik ebbe-abba. A youtube.com oldalról most is letölthető videók
6. arról tanúskodnak, hogy a Deák téren átvonuló rendőrök - minden előzmény nélkül - maguk kezdtek vaktában utcaköveket hajigálni. A rendkívül heterogén tiltakozó tömegre fejmagasságban szórták a gumilövedékeket. Az egyik mellékutcában, az összecsapásoktól távol egy bolttulajdonos egymagában tartott hazafelé, amikor a rendőrsorfal előbb elzárta előle az eltávozási utat, majd egy adag gumilövedéket eresztettek bele. Ma még kétséges, hogy sikerül-e megmenteni szeme világát... A törvényesen megtartott Fidesz-gyűlés résztvevői apokaliptikus körülmények között hagyhatták el a helyszínt. A mentelmi jogát igazoló Révész Máriusz országgyűlési képviselőt eszméletlenre verték a rend őrei. Az elkövetők személyazonosságáról sem Révész képviselő, sem a karhatalmi agresszió más áldozatai nem tudtak számot adni, mivel az intézkedő terminátorok maszkot viseltek, azonosító jelvényt azonban - a törvényi előírás dacára - nem. A világhálón keringő felvételeken
7. az is jól látható, hogy 23-án éjszaka a Váci utcában magányosan ácsorgó és üldögélő személyeket vertek cipóra és hagytak sorsukra a Gergényi-huszárok. A főkapitány és a miniszterelnök még aznap teljesen törvényesnek minősítette a 23-i rendőri fellépést. A koalíciós kormány feje később azért létrehozott egy bizottságot az "események" kivizsgálására, s abba elhívta Vörösmarti Mihályt, a BM Forradalmi Rendőri Ezred parancsnokát is, aki a jogállami időszámítás előtt - egyebek közt - a demokratikus ellenzék tüntetései kapcsán szerzett felbecsülhetetlen értékő tömegoszlatási tapasztalatokat.
A rendőrség magatartása jelentős mértékben járult hozzá - elsősorban az Astoria környékén, az esti órákban - az erőszak eszkalálódásához. Egy demokratikus jogállamban ugyanakkor a karhatalom felé röpített Molotov-koktélt az sem legalizálja, ha előzőleg éppen a célba vett hivatalos személyek adtak felmentést maguknak a jogállami imperatívuszok alól. Aki gyújtogat, úttorlaszokat épít, illetve az utcáról kívánja megdönteni a törvényes magyar kormányt: köztörvényes bűnöző. Aki egyenruhába bújva súlyosan bántalmaz békés állampolgárokat: köztörvényes bűnöző. A Kossuth térről - legalábbis vitatható körülmények között - eltávolított csoportosulásban felbukkanó árpádsávos zászló, a nap folyamán a tiltakozók közé keveredett bőrfejűek és futballhuligánok - mind-mind okkal kelthettek félelmet. A helyzet tehát nem egyszerű. Könnyű azonban akkor liberálisnak lenni, amikor a pesti utcán fáklyás antifasiszták vagy fehér köpenyes ápolónők vonulnak fel. A liberális szólamok hitele pontosan annyit ér, amennyit belőlük bonyolult, kiélezett helyzetekben - a rendpárti kísértéseknek ellenállva - gyakorlati cselekvéssé formálunk. Egy liberális soha nem vonhatja kétségbe: legádázabb politikai ellenfele emberi méltósága éppúgy sérthetetlen, mint bárki másé.
"A rendőri hatalommal való viszszaélés megszüntetése elsősorban nem jogszabályi, hanem politikai, irányítási kérdés" - fogalmazott nagyon helyesen a szabad demokrata pártprogram 1994-ben.
8. Tizenkét évvel később, a magyar liberális párt prominensei szürreális kampányba kezdtek az őszi rendőri jogsértések első számú felelőse, Gergényi Péter mellett. A szebb napokat látott Demszky Gábor - mintegy feltéve a koronát pártja önsorsrontó ámokfutására - november közepén még ki is tüntette a Vasprefektust.
"Az állam és a közrend biztonsága, a szocializmus vagy a nép érdeke, az alkotmány tiszteletben tartása, s más hasonló generál-klauzulák a mindenkori politikai erőviszonyok apró elmozdulásainak közvetlen függvényeivé tehetik az állampolgári jogok valóságos tartalmát. A jogállam lényege, hogy az állampolgári szabadság határai nem a fensőbbség pillanatnyi értelmezésére bízott határozatlan jogfogalmak, hanem a lehetőség szerint legpontosabban meghatározott, ezért előzetesen kalkulálható törvények rendelkezéseinek megfelelően alakulnak. A jogállamban az állampolgári jogok nem a hatósági mérlegelés változó jóindulatán, hanem az általános érvényű normák szavatolta alanyi jogokon nyugszanak."
9. A hatályos magyar alkotmány világosan rendelkezik: a politikai szabadságjogok határait törvényben kell kijelölni, de lényeges tartalmukat még az Országgyűlés sem korlátozhatja.
10. Demszky Gábor főpolgármester október első napján "liberális város" jeligére várta a szavazatokat. Pár héttel később - a hiszteroliberális bázis hangos tetszésnyilvánításától kísérve - az önkormányzat főkegyúri jogától tette függővé színpadok és hangosító berendezések használatát fővárosi tüntetéseken. A beígért gazdademonstrációt - a városlakókban kétségkívül megbúvó parasztellenes attitűdökre alaposan rájátszva - azzal a szánalmas megoldással cselezte ki, hogy "traktorral behajtani tilos" táblákkal rakta tele Budapest utcáit.
"A jog az ember elemi politikai állapota; jogaink emberi mivoltunkban gyökereznek, s nem a 'közösség' javára végzett szolgálat jutalmaként nyerjük el őket a szolgálat arányában."
11. A jogsértettekkel hajdanán feltétlen szolidaritást vállaltak a szabad demokraták. Mai vezetőik cinikus egykedvűséggel reagáltak a vérző fejű emberek látványára: "Minek mentek oda? Érdekes, én nem jártam arra, és velem nem is történt ilyesmi." Kuncze pártelnök a súlyosan sérült Révész képviselőn "tréfálkozott". A hatás nem maradt el: az elkövetkező napokban udvari humoristák és csokornyakkendős véleményvezérek felváltva gúnyolódtak a kilőtt szemű tüntetőn és Révész Máriuszon. Ez a vég. Ennél nincsen lejjebb.
A szabad demokrata lejtmenet persze nem mostanában kezdődött. A szavazótábort harmadára apasztó klikk a 98-as kudarc óta zavartalanul osztja tovább a lapokat, kormányra kerülve pedig az igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági stallumokat. A 2002-es kampányban az SZDSZ "Kossuth pártjaként" hirdette magát. A Kossuth nevére adott voksokat a régi-új liberális oktatási miniszter szemvillanás alatt konvertálta Habsburg-közalapítvánnyá. A D-209-es botrány után a kisebbik kormánypárt simán eltűrte, hogy az MSZP bohócot csináljon belőle aktanyilvánosság dolgában. Három évvel ezelőtt az Országgyűlés szabad demokrata szavazatokkal fogadott el egy alkotmányellenes törvényt a szólásszabadság korlátozásáról. Az SZDSZ négy évig csendesen szemlélte a Lamperth-rendőrség tüntetés-betiltási botránysorozatát.
12.Az Elkúrtuk-botrány kellős közepén egy osztrák képviselő röppentett fel hírt arról, hogy a bükkösdi völgybe cementgyárat álmodó Strabag a szabad demokrata pártkasszát is dotálta.
13 A reakció: egymondatos, ingerült tagadás, két nappal később az osztrák politikusról jelentek meg diszkreditáló cikkek. Néhány héten belül az egész ügy kikopott a közbeszéd főáramából. Az európai politikatörténetben amúgy egyáltalán nem példa nélküli értesülés érdemben reflektálatlan maradt. A "jobb híján" SZDSZ-szavazó gondolatait pedig úgy lepték el a kétségek, mint a Strabag-hirdetések az ellenzéki hírportálok nyitóoldalait.
Az SZDSZ-es korifeusok régóta gyűlölettel vegyes lesajnálással fogadják Kis János, Tamás Gáspár Miklós, a jogvédő szervezetek, sőt saját "belső ellenzékük" kritikáit. Az elvi következetességet a 2006-os SZDSZ-szótár doktrinerségnek fordítja. Két hónappal ezelőtt a demokratikus ellenzékből kinőtt párt szinte kérkedve állt a rendőrállam oldalára. Az emberi jogi elkötelezettség illúziója összetört. Ami megmaradt: a diffúz Orbán-fóbia, továbbá a közösségi szempontokat a tőke ellenében is érvényesíteni képes hatósági szervezetrendszer leépítésének és a közszolgáltatások hidegvérű piacosításának (röviden: "a kisebb állam") politikája. A "szabadság és szolidaritás" hívei ezért nem szavazhatnak többé Kuncze, Demszky, Pető, Magyar és Kóka pártjára.
