A több-biztosítós ötletről 2007. január 10.
Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) tiltakozik a több-biztosítós egészségügyi rendszer bevezetése ellen, mert az nem szolgálja senki, sem a családok, sem az egyének, sem a gyermekek, sem a dolgozók, sem a nyugdíjasok érdekeit. Az ötlet, melynek megvalósítása súlyosan befolyásolná hazánk lakosságának jövőjét, arról szól, hogy - a sokéves állami tőkekivonás után - pénzt, no meg profitot remélő befektetőket kell bevonni az egészségügybe. Az előbbire szükség van, az utóbbi eluralkodása óhatatlanul a társadalom kettészakadásához vezet. A szükséges pénzbevonást az állam - még hitelből is - olcsóbban, míg befektetők csak drágábban tudják megvalósítani.
Az ötletgazdák sem tagadják, hogy többe kerül, mint a jelenlegi, mert kisebb kockázatközösség esetén elkerülhetetlenül drágább a biztosítás, mint ott ahol egyetlen nagy biztosító működik. Aggasztó, hogy még sehol a világon nem bizonyosodott be, hogy a profitorientált magánbiztosítókból álló több-biztosítós rendszer jobb lenne, mint az egybiztosítós modell.
A magánbiztosítók haszna leginkább úgy növelhető, hogy a törvényi tilalom ellenére a biztosítók trükkösen kimazsolázzák maguknak az egészséges magas jövedelműeket. Hihető-e, hogy azonos tárgyalási pozícióban lesznek - az egyik oldalon
- a nyomorban élők, az idősotthonok lakói, az állami gondozásból éppen kikerülő fiatalok, az alacsony bérből és fizetésből élők és - a másik oldalon - a legvagyonosabbak? Észszerű-e azt feltételezni, hogy a biztosítók ugyanolyan vehemenciával harcolnának a kispénzű, segítségre gyakrabban szoruló meg a kiegészítő szolgáltatásokat is vásárló gazdag, egészségesebb honfitársainkért?
Valószínűbb, hogy a legrászorultabbak azt sem feltétlenül tudják majd, hogy kellene és hogy miként is kellene biztosítót választani. Igen valószínű, hogy csak akkor szembesülnének a változással, amikor tüdőgyulladással vagy törött kézzel elvánszorognak a legközelebbi orvosi rendelőig.
A jobb felszereltségű kórház, a tapasztaltabb orvos a több-biztosítós modellben is a magasabb jövedelműeknek jut. Azok, akik után az állam fizeti a járulékot, már ha tényleg fizeti, és ha az érintettek ezt igazolni is tudják, továbbra is több kilométerre találhatják meg majd azt az orvost, aki kiveszi a szemükből a szilánkot, egész napjukat tölthetik a rendelőben egy beutalóért, és változatlanul nem váltják ki a receptjeiket, mert továbbra sem lesz miből. Az ő számukra a változás abban merülhetne ki, hogy most már még esélytelenebbek lennének az egészségügyi ellátásban is.
El lehet-e érni a jelenlegi, egybiztosítós rendszer hatékonyabb, költségérzékenyebb működését? Meggyőződésünk, hogy igen. Bízunk benne, hogy erre az ezért felelős egészségügyi kormányzat is képes. Javasoljuk az alábbi kérdések végiggondolását:
- Több kis egészségügyi vízfejre van pénz, a legolcsóbb egyetlen rendbetételére nincs?
- Éppen a járulékos többletköltségek, a felveendő hitelek és a profitkényszer miatt méregdrágán működő magánbiztosítók tennék-e jobbá az egészségügyet - nem ám a saját hasznukra, hanem csakis a társadalom javára?
Vigyázat: míg a nyugdíjrendszer már lezajlott megerőszakolása csak évtizedekkel később, az egészségügyi rendszeré már másnap szomorú valósággá válik.
