hirszerzo.hu
Mészáros Tamás: Jóslat helyett (Népszava, 2006. december 30.)
"Minden társadalom réme a kilátástalanság. Ha ennek érzetétől egy kormányzat nem képes megszabadítani a gondjára bízott közösséget, sorsa megpecsételődik. Tehát: határozott, de körültekintő döntéseket, világos beszédet. És nagyfokú empátiát, mi több: tiszteletet azok iránt, akiktől azt várjuk, hogy korábbi rossz döntéseinkért most megfizessenek. "
Tehát: határozott, de körültekintő döntéseket, világos beszédet. És nagyfokú empátiát, mi több: tiszteletet azok iránt, akiktől azt várjuk, hogy korábbi rossz döntéseinkért most megfizessenek.
Mostanában majd' minden politikai elemzés szembetalálja magát a kérdéssel: mit hoz majd 2007 tavasza. Mintha valamiféle közmegegyezés alakulna ki arról, hogy habár a téli hónapok lefagyasztják az indulatokat, márciustól a radikális populisták újrakezdik a szeptemberi-októberi akciózást; még egyszer megpróbálják tehát elérni, amit ez év őszén nem sikerült: a kormány bukását.
(...) Mármost tehát legfeljebb arról elmélkedhetünk, vajon folytatja-e majd a radikalizált ellenzék mindazt, amit 2006-ban elkezdett; és ezzel szoros összefüggésben azt is tudnunk kell, milyen politikai erőket tekintsünk ebből a szempontból relevánsnak.
(...) -Az ellenzéknek - pontosabban a Fidesz-KDNP alakulatának - tudomásul kell vennie, hogy a kormánybuktatás kísérlete kudarcot vallott, a koalíció a parlamentben stabil, a miniszterelnök jogosítványai érvényesek. Lehet mindezzel szemben retorizálni, de az - úgymond - tevőleges lázítás eszköztáráról okosabb lemondani. A jobboldal vezető erejének egy nem lebecsülendő reménye azonban maradt, és ez nem más, mint a társadalmi elégedetlenség, a szociális háló további szétfoszlása. Tavaszra kétségtelenül érzékelhetőbbé válnak a megszorítások; a közüzemi tarifák és a gyógyszerárak emelkedését a rászorultság mértékében kompenzálni hivatott rendszer túlságosan kevesek számára és túlságosan keveset fog segíteni.
A közhangulat ennek megfelelően romlik majd, és természetesen mélyebben kiaknázhatóvá válik a jobboldal számára. Tüntetésekre nem lesz nehéz kisebb-nagyobb tömeget verbuválni - de zavargásokba a társadalom valódi elégedetlenjeit nem lehet belevinni. Ha a különféle ultraradikális csoportok próbálkozni fognak is, magukra maradnak. Sem a lakosság meghatározó rétegeitől, sem a parlamentáris ellenzéktől nem kapnak támogatást.
Persze, a helyzet ettől még rendkívül feszültté válhat. Sőt úgy gondolom, hogy míg a látványos utcai garázdaság képei megerősítenék a kormányt, sokkal nehezebb dolga lesz a valóban békés, de éppenséggel növekvő elégedetlenséggel.
(...) A koalíció és kormánya, személy szerint pedig a miniszterelnök olyan kihívás elé kerül, amivel szemben rövid távon alig vannak eszközei. 2009-től, ha minden jól megy, igazolhatják a szocialisták és a liberálisok politikáját a reformok lassan érzékelhetővé váló eredményei, ámbár félő, hogy a makrogazdasági sikerek hatása ennyi idő alatt nem szivárog le a mindennapok érzékelhető világába.
Ezért a következő két évben mindenképp, és még azután is rendkívüli fontossága lesz a kormányzati kommunikációnak. A mögöttünk hagyott év ebből a szempontból Waterloo volt; mindenki mindenről rosszkor, rosszul és rosszat mondott a társadalomnak. De még az övéi szűk körének is. Az őszödi beszéd - szemben a magyar értelmiség egy részének lelkesült interpretációjával - kapitális politikai baklövés volt. Adott formájában, stílusában és kitételeiben vállalhatatlan. Ráadásul felesleges is volt: senki ne higgye, hogy erős politikai pressziót csak ebben a tónusban lehet kifejteni.
(...) Minden társadalom réme a kilátástalanság. Ha ennek érzetétől egy kormányzat nem képes megszabadítani a gondjára bízott közösséget, sorsa megpecsételődik.
Tehát: határozott, de körültekintő döntéseket, világos beszédet. És nagyfokú empátiát, mi több: tiszteletet azok iránt, akiktől azt várjuk, hogy korábbi rossz döntéseinkért most megfizessenek.
