Mi szükség van a nemzetre ? 2006.12.22 forrás: api01.extra.hu
Mottó : "Ha már használni nem tudunk, legalább ártsunk ..." Idézet egy kommunista őszinteségi rohamából
A 2006-os esztendő rámutatott néhány alapvető diszharmóniára Magyarországon. Ennek kapcsán felmerült bennem néhány elvi kérdés.
Sok szó esik a közös értékekről, arról milyen értékek mentén lehetne együttműködni a Magyar társadalomban. Nemzethez tartozás, nemzetben gondolkodás, alapvető keresztényi értékek elfogadása, erkölcsi-morális értékek jog felett állósága és így tovább.
Viszont azon elgondolkodtunk-e már, hogy ezek az un. "alapértékek" egyáltalán miért alap értékek ?
Miért baj a Hungarofóbia ? Egyáltalán, mit jelent az, hogy Hungarofóbia ? Miért lenne baj, hogy ha a nemzeti szimbólumainkat egyenként levadásznák ( Árpádsávos zászló, Turul ) ?
Ugyan kérem, mi szükség van egyáltalán a nemzetre ? Miért nem elég csupán egy-egy cégekhez tartozni tulajdonosként meg alkalmazottként ? Nem lenne elégséges adóalanyként élni, minek Magyarnak lenni ? Ugyan miért kellene határok felett egyesíteni a nemzetet, minek kettős állampolgárságot adni annak aki Magyarnak vallja magát ? Egyáltalán aki Magyarországon él és nem érzi fontosnak, hogy magát Magyarnak vallja annak ezt miért kellene szégyenlenie ? Mitől Magyar valaki és mikor csupán Magyar állampolgár ?
Miért kellene, hogy hazája legyen egy embernek, miért nem elég egy lakcím ?
Miért kötődünk egy országhoz, egy városhoz ? Csupán a táj és az épületek miatt ?
Mi értelme egyáltalán a nemzetnek, a polgárságnak és ez mit is jelent valójában ?
Miért kellene elfogadni a minimális keresztényi normákat ? A világon élnek úgy pár milliárdan, hogy nem ezt fogadják el erkölcsi normának.
Nos, én megpróbáltam a saját kérdéseimből egy párat röviden meg is válaszolni. Tisztában vagyok azzal, hogy a kérdéseimre más válaszok is léteznek, úgyhogy ha másnak van más válasza, akkor ez csak amolyan vitaindítónak tekintendő, s szívesen veszem mások megfejtéseit.
Mi szükség van a nemzetre ?
Nincs külön szükség rá. Egyszerűen csak van. Nemzet annyit jelent : ( le és fölmenő ) nemzettségek sora. A nemzet kulturális, nyelvi, történelmi értékrendbeli azonossággal rendelkező, - szerencsés esetben, politikai értelemben országgal is bíró - emberek csoportja. Tehát nemzetre nincs szükség, a nemzet születésünktől ( apáink és nagyapáink születésétől ) fogva egyszerűen adott. Legfeljebb megtagadhatjuk mert nyelvét elfeledjük, kulturálisan esetleg értékrendjében nem tudunk ( vagy nem akarunk ) azonosulni vele. Ez azután szükségszerűen identitás válságot és a környezetünkkel való diszharmóniát okoz.
Mi szükség van a nemzethez tartozásra ?
Nem szükségszerű de célszerű. Közös nyelv, közös történelem, közös kultúra, közös szokások, közös ünnepek, közös szimbólumok, közös értékek.
Nemzethez tartozni oda és visszaható folyamat. Közösséghez tartozni alapvetően biztonságot jelent. És fordítva is igaz. Az a közösség adhat biztonságot amelyhez sokan tartoznak. Közösségben megélni eseményeket felemelő érzés. Büszkének lenni, sikert elérni, fájlalni vagy éppen szégyelni a nemzet történelméhez - sportjához - demonstrációihoz tartozó eseményeket meghatározó befolyással bír az egyén személyiségére. Nemzethez tartozni születésünktől fogva adott lehetőség. Egy nemzethez nem genetikailag, hanem szellemileg és lelkileg lehet tartozni ( napfény íze ). Identitás és nemzethez tartozás, születésünktől adott kulturális, értékrendbeli és nyelvi lehetőség, amelyet ha nem fogadunk el, diszharmonikussá válik a létezésünk a közösségen belül.
Miért tűnik úgy, hogy a Magyar nemzet széthullóban van ?
Mert a közös nyelv, a közös történelem, a közös kultúra, a közös szokások, a közös ünnepek, a közös szimbólumok, a közös értékek nem közösek. 1919-óta egy csoport folyamatosan igyekszik szétverni/átszabni a közös kultúránkat, a közös szokásainkat, a közös ünnepeinket, a közös szimbólumainkat és a közös értékeinket. Legtragikusabb aknamunkájuk a kettős mérce bevezetése, hol szabadkőműves, hol kommunista, hol szocialista, hol meg liberális álruhában. Az elv csak álca. A lényeg csupán, hogy a megtéveszthető embereket megtévesztve hatalomba emelkedhessenek az éppen divatos elvet és szlogeneket hangoztatva. Nekik mindegy, hogy marxizmus vagy liberalizmus.
A lényeg a pénz és a hatalom.
Ennek a társaságnak az egész ország kell. Zavaró tényező ebben a folyamatban a Magyarországon élő Magyarság. Rákosi Mátyás találta mondani : "10 millió fasisztával nem tudok kommunizmust építeni ..." Vagy egy másik idézet a közelmúltból : "El lehet menni, csak tessék, csak tessék !"
Érdekes jellemzőjük továbbá, hogy görcsösen ragaszkodnak csalással szerzett hatalmukhoz ( pl. kékcédulás választási csalás : 1948, hatalomhoz ragaszkodás : 1956 ). Hol véresebb módszerekkel, hol meg csak kilőtt szemekkel, gumilövedékkel de mindenáron hatalmon akarnak maradni. A felelőségre vonástól rettegnek ( Jellemző minta az elmaradt felelőségre vonásra az 1989 úgynevezett békés átmenet másnéven a nagy átmentés ).
Miért kellene a keresztényi normák szerint viselkedni, azokat elfogadni ?
Nem kell. Mindazonáltal szabályok akkor is léteznek ha azokat nem tartjuk be. Habár én magam liberálisan közelítem meg és az egyén privát zónájába tartozónak ítélem pl. az abortuszt, a szexuális szokásokat és az eutanázia kérdéseit, azt azért belátom, hogy az alapvető keresztényi normákat célszerű erkölcsi etalonként elfogadni a társadalmi viselkedés normái tekintetében.
Hogy egy példát említsek szerintem nem a homoszexualitással van a baj. A szexuális szokások ugyanis a privát zóna részét képezik. Az viszont már koránt sem tartozik a privát zónába, hogy az emberek között ( kifelé ) provokatíven, másokat megbotránkoztatva viselkedik-e egy homoszexuális ember.
Tetszik vagy sem ezen a geológiai helyen, ebben a korban a keresztényi norma szerinti gondolkodás van túlnyomó többségben - még ha ez ateista attitűddel keverve is jelenik meg - és ennek el nem fogadása diszharmóniához, súrlódáshoz vezet a társadalomban.
A kettős mérce elve nem elfogadható a többség számára. Ennek kulturális, vallási gyökere ebben az országban és ebben az erkölcsi vallási közegben totálisan idegen. A kettős mérce mint vallási alapvetés ismeretes a Talmudból amely a maga földrajzi és kulturális környezetébe való. A keresztényi morállal viszont nem összeegyeztethető.
Miért kell restellni a pénz és a hatalom fontosságát ?
Nem kell. A megkerülhetetlen alapkérdés csak az, hogy mit vagyunk hajlandóak a pénzért megtenni. Nem az a kérdés mit szereztünk, hanem hogy hogyan.
Egy más helyzetbe helyezve a gondolatot : nem az a kérdés, hogy a parancsot teljesítenie kell-e a fegyveres testület tagjainak, hanem hogy mely parancsot kötelessége megtagadnia.
Miért kellene restellni az ember saját érdekei fontosságát, saját boldogulásának fontosságát, a saját családja vagy közössége/hatalma fontosságát ?
Egyáltalán nem kell restellni. Itt is csak az a kérdés, hogy mi az amit az ember megtesz a céljai elérése érdekében és azt hogyan teszi meg.
Arány, arány, arány !
Politikai ügyben a rendőrséget mint fegyveres erőt bevetni, politikai ellenfeleit lehallgatni, a politikai ügyben tüntetőket rendőrséggel véresre veretni pl. nyilvánvaló aránytévesztés.
Mi azzal a baj, ha az ember azt szeretné, hogy mások is olyanok legyenek mint Ő maga és a dolgok úgy működjenek mint ahogy az egyén elképzeli ?
Ez nem baj. A baj csak akkor lehet, ha a saját diszharmóniáját akarná egy ember vagy egy csoport általános etalonként terjeszteni és eközben nem tolerálná mások értékrendjét. Fontos súrlódási felületnek látom az aránytévesztést. Ezúttal az aránytévesztést politikai és gazdasági értelemben.
Azt a helyzetet amikor a politikai-kulturális-szavazóbázis arányokat felrúgva egy állítólagosan ( azon a napon ) 51,00 %-os többség diktálja a feltételeket és a gazdasági állapotokat. Példaként említem, hogy a parlamenti választásokon közel 47,00 %-ot képviselő oldal politika-gazdasági-érték választási szándékai a valóságban ( a hatalmi gőg miatt ) gyakorlatilag 0,00 %-ban érvényesül. Ez nem demokrácia, pusztán az azzal való takaródzás. Ez a feszültség óhatatlanul robbanással és pogrommal fenyegeti a hatalmával ilyen formán visszaélőket. Roppant gyűlöletet kumulál a hatalmi gőg, a kettős mérce alkalmazása, az állami vagyon szétlopása, az ország eladósítása, a fegyveres erők polgári lakosság politikai tüntetései elleni bevetése, a hazugság és csúsztatás áradat médiából emberekre zúdítása.
Miért lenne baj, ha az ember hasonló emberekkel venné körbe magát mint Ő maga.
Ez nem baj, ez szinte természetes. A gond itt is csak abból adódhat, hogy egy ember döntései magában hordozzák az egyén értékrendjét. Ha pedig saját magát hasonló értékrenddel rendelkező egyénnel veszi körbe az ember, akkor még hangsúlyosabb lesz ennek a csoportnak az értékrendje, világnézete. Ahogy vezetünk, ahogy beszélünk, ahogy dolgozunk, viselkedünk, ahogy bármit is teszünk abból kiolvasható az egyén értékrendje, világnézete, gondolkodás módja.
Ebből következik, hogy az értékrend meglátszódik az egyén döntésein.
Végezetűl tehát nem mindegy, hogy milyen értékrenddel, milyen döntési pozícióba kerül egy-egy ember
( F.Z. )
