Megalakult a Szociális Kerekasztal Sajtóközlemény - 2006. december 17.
Szociális Kerekasztal alakult Budapesten szombaton (december 16-án) a Magyar Szociális Fórum Koordinációs Munkabizottságának kezdeményezésére. Alakuló ülésükön a Kerekasztal résztvevői követelték a kilakoltatások azonnali leállítását, a hajléktalanokról való gondoskodást, azonnali élelmiszersegélyek útba indítását a nélkülözőknek, továbbá az élelmiszer hamisítók szigorú megbüntetését és kitiltásukat a magyar piacról.
Hazánknak nem árokásásra és nemzetmegosztó politikákra, hanem a legsúlyosabb társadalmi problémák orvoslására van szüksége: a foglalkoztatás növelésére, a megélhetési gondok, a mélyszegénység enyhítésére. A válságból csak úgy lehet kilábalni, ha az emberekkel, a társadalommal együtt találunk kiutat, erősítjük a nemzeti összetartozást és a társadalmi kohéziót - áll a Kerekasztalt meghirdető felhívásban..
A társadalmi szervezetek, pártok és szakszervezetek képviselőiből, köztük az MSZP Társadalompolitikai Tagozatának, a Zöldek Pártjának, az Élőlánc és a Civil Fórum képviselőiből, továbbá szakemberekből, köztük orvosokból, közgazdászokból, jogászokból, pedagógusokból és szakszervezetisekből létrejött kerekasztal azt a célt tűzte maga elé, hogy hallassa a társadalom hangját, és ne hagyja, hogy a feje fölött átnyúlva, a társadalmi akarat mellőzésével szülessenek az emberek életét, megélhetését, egészségét alapvetően meghatározó döntések. A Szociális Kerekasztal kezdetben három nagy témakörrel kíván foglalkozni: az egészségüggyel, a megélhetéssel, az oktatással és a neveléssel.
Demokratikus összefogással akarják megakadályozni a kormány javasolta egészségügyi törvény hatályba lépését, továbbá a több biztosítós társadalombiztosítási modell bevezetését Magyarországon. Elhatározták, hogy ennek érdekében együtt működnek a nemzeti egészségügyi kerekasztallal és azokkal a politikai erőkkel, amelyek szintén elutasítják a szolidaritás elvű egészségbiztosítás felszámolását, a Gyurcsány kormány egészségügyi törvényét és a társadalombiztosítás tervezett privatizálását.
A megélhetési gondokat a foglalkoztatás növelésével akarják enyhíteni, abból kiindulva, hogy Magyarországon kb. 1,2 millió embernek nincs állása. Elsődlegesnek tartják a mélyszegénység felszámolását - jelentette ki Gajda Imre, a Létforrás Alapítvány társelnöke. Magyarországon 2006-ban több mint három millióan élnek a létminimum alatt, csak a nyugdíjasok közül több mint egymillió 750 ezren. "Tömeges gond a közüzemi díjak kifizetése, a gyermekek megfelelő ruházása, táplálása, iskolába járatása. Luxussá vált a kulturálódás, a sportolás, az egészséges életvitel" - fogalmazott Simó Endre, a Fórum koordinátora. Az utóbbi napok drasztikus áremelései tovább rontják milliók amúgy is rossz életkörülményeit- és kilátásait. Elkezdődött az anyagi alapú diszkrimináció beteg és beteg, tanulni és érvényesülni vágyó fiatalok között. Szolidaritás helyett versenyeztetés, összetartozás helyett szembeállítás, esélyegyenlőség helyett a szakadék elmélyülése tapasztalható - fűzte hozzá.
Az utóbbi időben látványosan romlik a közoktatás helyzete, minősége, a tanulók tudásának színvonala, neveltségi szintje - mondta Szöllősi Istvánné pedagógus, a Magyarországi Biztosítottak és Fogyasztók Egyesületének elnöke. Tőkét vonnak ki az oktatásból, túlzsúfolt a tananyag, hiányzik a tudatos fölzárkóztatás, elkallódnak a tehetségek a pénzhiány miatt, idejétmúlt képzési szerkezet nehezíti a fiatalok munkába állását. Többek között a szabadidős programok leépülése miatt társadalmi probléma lett a drogfogyasztás, a csellengők számának gyarapodása, a fiatalkorú bűnözés. Mindez felveti a kormány felelősségét is. Szöllősiné társadalmi összefogásra szólított fel a súlyosbodó gondok enyhítéséért, és az oktatási kerekasztalhoz hívta mindazokat, akik készek közreműködni a gond orvoslásában.
A Szociális Kerekasztal résztvevői kezdeményezik a megmaradt közvagyon további privatizálásának befagyasztását, és a közszolgáltatások (egészségügy, oktatás, posta, tömegközlekedés) közösségi tulajdonban tartását. A kerekasztal alapítói egyetértettek abban, hogy a magyar társadalom szétforgácsolódását csak a lehető legszélesebb demokratikus összefogással lehet feltartóztatni, máskülönben a válság még jobban kiéleződhet.
se