Az alábbiakban Orbán Viktor ünnepi köszöntőjét olvashatják, szószerinti leiratban.
Jó estét kívánok mindenkinek, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim!
Az előbb azt az élményemet idéztem fel Szijjártó Péter barátommal, hogy öt évvel ezelőtt is nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy köszönthesselek benneteket az akkori születésnapotokon. Szomorúan látom, hogy azóta csak Ti lettetek fiatalabbak, de ezt látvány nélkül is előre sejtettem. Ezért amikor ide készültem hozzátok, és összerendeztem a gondolataimat, akkor a legfontosabb kérdésnek azt találtam, hogy tíz év sok vagy kevés?
Nos, miután a mai világban a kommunizmus reneszánszát éljük, akkor járunk el a leghelyesebben, ha a tíz évet két ötéves tervre vágjuk szét, és azt a kérdést tesszük fel, hogy vajon egy ötéves terv az hosszú-e vagy sem, sok-e vagy kevés. Hogy megtaláljuk a választ erre a kérdésre, mindig a tervezés felől, az ambíció felől kell közelítenünk a válaszhoz. Ha ezt tesszük, akkor azt tapasztaljuk, hogy például 1932-ben - hogy maradjuk az előbb említett reneszánsznál - 1932-ben egy olyan ötéves terv volt a szocializmusban, amelyet úgy neveztek: az ateista ötéves terv. És öt év alatt azt tűzték ki célul, hogy Isten nevét az egész Szovjetunió területén elfeledetté kell tenni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
De maradjunk a kommunizmus őshazájában. Itt van például tíz év hosszának megítéléséhez Hodorkovszkij példája. Neki például nincs szüksége már arra, hogy ötéves terven keresztül gondozza a vagyonát, mert egyetlen év alatt képes még a börtönből is megduplázni azt a vagyont, amelyet néhány év alatt halmozott fel, hiszen 1987-ben még csak az egyik moszkvai kerület komszomol vezető helyettese volt. Kedves barátaim, hosszú-e vagy rövid tíz év? Ha Hodorkovszkijra gondolunk, és a tárgyalóteremben halljuk, akkor valószínűleg sok. Tíz év a régi görögök szerint is maga volt a büntetés mértéke. Akit például cserépszavazással kitaszítottak a közösségből, annak tíz évre kellett elhagynia a közösséget, és csak tíz év után térhetett vissza.
De nézhetjük máshonnan ezt a tíz évet. Kedves barátaim, tíz esztendő alatt, a Fidelitas megalakulása óta eltelt tíz esztendő alatt az emberiség lélekszáma a Földön egy milliárddal nőtt. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez pedig azt jelenti, hogy a Földön valaha élt összes embernek - ami a számítások szerint hatvan milliárd ember - ma egytizede nektek, nekem, mindannyiunknak kortársunk.
Nézzük máshonnan a mai születésnapot! Ebben az évben minden születésnap esetén a szónoknak kötelező megemlítenie, hogy éppen ötven éve, 1956-ban tört ki a magyar forradalom és szabadságharc. Ezt most is meg kell említenem, hiszen ha jól belegondoltok, akkor az ünnepelt valójában nem ti vagytok, hanem történelmi távlatból tekintve a közéletben szerepet vállaló ifjúság maga.
Kedves Barátaim!
Ha megnézitek 1956 mérlegét egy olyan szemszögből, ahonnan nem szokták megnézni, és nem szokták megmérni, akkor magatokra nézve bizony komoly biztatást és mércét találhattok. 1956-ban a hősi halált halt magyaroknak fele - majdnem a fele - 25 éven aluli fiatal volt. Ez több mint ezer ember. Ha azt nézitek, hogy a harcokban hányan sebesültek meg, akkor azt tudom mondani, hogy a harcokban megsebesülteknek több mint a fele - ez tízezer ember - 30 év alatti volt. Mi erre a magyarázat?
Most valójában azért jöttem el, hogy erre a kérdésre adjak valamifajta magyarázatot. Vannak az emberiség életében, egy nemzet életében is olyan korszakok, amikor az élet kérdései és választási lehetőségei leegyszerűsödnek. Ilyenkor korábban ismeretlen mélységű erkölcsi dimenziók nyílnak meg az emberek előtt. És ha végignéztek a magyar történelmen, azt láthatjátok, amit ötven évvel ezelőtt is láthattunk, hogy ilyenkor mindig a fiatalok állnak az élre. Mert a fiatalok azok, akiket nem kötnek gúzsba alkuk. Akiknek nem kell, úgymond tekintettel lenni a körülményekre, akiknek nem kell gondolkodniuk személyes következményről. Ezek azok a pillanatok, amikor a fiatalok azért állnak az élre, mert ők azok az emberek, akik tudják, hogy a választás az nem válogatás a lehetséges, szóba jöhető válaszok között, hanem az egyetlen egyenes út választása.
Ezért van az, hogy 1956-ban oly sok fiatal adta oda az életét a szabadságért.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim!
Ez az a pillanat, amikor a köszöntő végéhez közeledve a korosodó korban lévő szónoknak ilyenkor bölcsességeket kell figyelmébe ajánlani a fiataloknak. Olyan bölcsességeket, amelyeknek ő már birtokában van, azonban az ifjak, akiket köszönt, még nem lehetnek.
Azonban a ma itt álló korosodó úr már van olyan öreg - és látott már éppen eleget ahhoz -, hogy ne osztogasson a fiataloknak tanácsokat. Ellenben nekem is, a magamfajta korosodóknak is lehet talán kérésük, legalább egyetlen kérésük a fiatalokhoz. Én is csak egyet szeretnék kérni tőletek.
Azt szeretném kérni tőletek, hogy ne felejtsétek el azt, amit most még tudtok. Azt szeretném kérni tőletek, hogy a következő esztendőkben is mindig legyen meg bennetek a képesség, hogy emlékezzetek fiatalkori önmagatokra. Arra a fiatalkori önmagatokra, aki az élet fontos kérdéseire egyértelmű válaszokat ad, aki soha nem fél dönteni, ha igazság és hazugság, ha becsület és becstelenség között kell választani. Arra a fiatalkori önmagatokra, aki nem hitte el, hogy minden viszonylagos, de hitt abban, hogy a jó s a rossz éppen a lényegben különbözik, és ezért szét is lehet őket választani.
Amikor Churchill visszavonult a politikától és hosszú idő után először tervezte, hogy megszólal a nyilvánosság előtt, akkor éppen egy egyetemet választott helyszínül. Nagy hallgatóság és óriási várakozás fogadta őt. Churchill felment a pódiumra, s a következő beszédet mondta: Ne add fel! Soha, soha, soha, soha. És elment.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Én azt szeretném mondani nektek, azt szeretném kérni tőletek, hogy sohase adjátok fel a küzdelmet a hazugság és a becstelenség ellen. Ha csak egy pillanatra is feladjátok a küzdelmet, meg fogjátok látni, hogy a saját sorsotokkal, a saját életetekből odaadott évtizedekkel fogjátok megfizetni az ország vezetői által elkövetett hazugságok árát. Ne adjátok, ne adják, ne adjátok hát fel a küzdelmet a hazugság és a becstelenség ellen. És ha ebben a küzdelemben szükségetek van olyan öregecskedő, öregecske családapákra is, akiknek már gyermekei is tagjai a Fidelitasnak, akkor ránk, illetve rám mindig számíthattok.
Isten éltessen benneteket!
forrás: orbanviktor . hu
