Bayer Zsolt: Két százalék lepra 2009-06-12 Magyar Hírlap

Volt egy amerikai animációs film, címe a Hihetetlen család. Főhőse Mr. Irdatlan, akinek a felesége Nyulánka. A film határozottan jó, s poénjai java része inkább a felnőttek számára érthető. Például amikor Nyulánka leteremti férjét, amiért az nem ért haza idejében, és így nem tudott elmenni a gyerek ballagására. Ekkor Mr. Irdatlan így szól: "Ballagás? De hát ez nem ballagás! Negyedikből megy ötödikbe, csak ezek minden alkalmat megragadnak, hogy piedesztálra emeljék a középszerűséget!"

Ebben a mondatban, ebben a gyerekeknek készült amerikai animációs filmben nagyjából össze is van foglalva korunk lényege.

S jut most mindez eszembe Magyar Bálint és Sándor Klára eszement és beteg és aljas oktatás- és iskolaátalakítási tervei kapcsán.

Írtam már erről nemrégiben. Arról, hogy ezek a súlyosan frusztrált, beteg emberek végképp tönkre akarják tenni a hazai oktatást és az iskolarendszert. Életünk legalapvetőbb jussát, gyermekeink iskoláztatását kívánják most "megreformálni", úgy, hogy gyermekeink semmiképpen se járhassanak normális iskolába, ne tanulhassanak normálisan és emberi módon, helyette legyen belőlük zombi. Ezért akarják megszüntetni a tantárgyakat, a házi feladatot, s ezért akarják felszámolni a nyolcosztályos gimnáziumokat.

Mindezt leöntik az "esélyegyenlőség" meg a "szegregáció elleni küzdelem" mázával ezek a kártevők. Mert szerintük majd az lesz a jó, ha a gyermekeink 13 éves korukig nem tanulnak semmit sem (legfeljebb a holokauszt történetét, azt nem lehet elég korán kezdeni), s ha mindenki együtt jár mindenkivel.

A cél, hogy a szerencsétlen, analfabéta környezetből érkező cigánygyerek legyen az etalon. S majd hozzá alkalmazkodik a főorvos úr gyermeke, majd együtt, testvériesen, kéz a kézben nem tanulnak semmit tizenhárom éves korukig.

A cél: piedesztálra emelni a középszerűséget. S a legalját. Megszüntetni, eltörölni minden kiválóságot, minden nagyszerűséget, minden tehetséget, minden remeket. Közben persze megszüntetni a falusi iskolákat, s tisztességes oktatás helyett tízmilliárdokat költeni digitális táblákra, csak azért, mert azoknak a tízmilliárdoknak jó részét el lehet lopni a közbeszerzés során.

Mindeközben agyonstrapált, rosszul fizetett, ezerszer megalázott tanárok küszködnek a lepusztult iskolákban, s naponta megverik őket itt-ott, s mindig ugyanazok.

Azok, akikhez most Magyar Bálinték hozzá akarják igazítani az összes gyerek, a mi gyerekeink színvonalát.

Írtam már erről – némi cinizmussal persze, mert akkor, úgy két héttel ezelőtt, az MSZP oktatáspolitikusai még azt mondták, nem támogatják Magyar Bálinték elmebeteg ötleteit.

Csakhogy eltelt ez a két hét.

És az oktatási bizottságban simán átment az összes velejéig rohadt ötlet. Az MSZP – mint hírlik, Hiller javaslatára – beadta a derekát.

Mert ez a kétszázalékos támogatottságú lepra párt még mindig zsarol. Most valószínűleg a kormányzó szocik számára létkérdést jelentő költségvetési és adótörvények megszavazását kötötték össze Magyar Bálinték haza- és nemzetáruló gazemberségeinek támogatásával.

Mert bizony itt az idő nem kertelni! Ez a javaslat az oktatás és iskolarendszer átalakítására haza- és nemzetárulás!

Mikor két hete írtam erről, mondtam nekik: menjenek el egy lakatlan szigetre, és ott csináljanak maguknak iskolát.

Úgy tűnik, komolyan gondolják, s most már a végső pusztulás szélén álló MSZP is beállt mögéjük. Nem akarnak lakatlan szigetre menni, inkább a gyermekeink életét akarják tönkretenni.

Hagyjuk?

Bayer Zsolt

Bogár: A parazita SZDSZ felel a káoszért 2009. június 11. Lippai Roland Magyar Nemzet

Van belpolitikai tétje az EP-választásnak

A Jobbik az SZDSZ által képviselt pusztító liberalizmusra adott társadalmi immunreakció – állítja az MNO-nak Bogár László, a nemzeti radikális párt közel 15 százalékos EP-választási eredményét értékelve. Az MSZP-ről megjegyzi: elpusztul a parazita, de vége a gazdaállatnak is. Szavai szerint a Fidesznek rendívül erős mandátuma van, s döntően a „liberálisok” destruktív értékrendje eredményezte a káoszközeli állapotokat Magyarországon. Interjúnk.

Tükör. Már ebben az évben is 40 ezres csökkenés várható a népességszámban – hívja fel a figyelmet Bogár a legutóbbi KSH-adatokra utalva. Növekszik a népességfogyás, igaz, ez a tendencia már régóta növekvő pályán halad. A népesség fizikai és lelki egészsége egyike azoknak a rendkívül súlyos problémáknak, amelyek a magyar társadalmat érintik. „Ebben valójában a lelki, erkölcsi, szellemi talapzat roncsoltsága érhető tetten. Az önpusztító, létfelélő és a jövőre csak szorongással gondolni képes magatartás testestül meg.” Bogár szerint a népesedés egy olyan tükör, amely azt jelzi, hogy milyen állapotban van az adott társadalom. (L.R.) Bővebben.

– Vasárnap lezajlott Magyarország életében a második európai parlamenti választás, amelynek célja, hogy magyar képviselőket küldjön Brüsszelbe, lehetőség szerint a magyar érdekeket képviselve. Voltaképpen miről szól egy ilyen választás, s mi a tétje ennek? A kiküldött képviselőknek van lehetőségük feladatuk hatékony ellátására?

– E választás az Európai Parlamentről, annak összetételéről, illetve arról szól, hogy a nemzetek által delegált képviselők mit és hogyan tudnak tenni részben Európa – mint közösség – fejlődése, részben pedig teljesen természetesen a saját nemzeti hasznuk előmozdítása érdekében. Ez az alapvető cél 1979, vagyis amióta közvetlenül választják meg e politikusokat. Azonban szembesülni kell azzal is: jelentős mértékben a belpolitikáról is szól ez a választás. Ez az elmúlt 30 év alatt végig így volt. Minél inkább belpolitikai tétje van – vagyis lakmuszpapírként jelzi a belpolitikai konfliktusok intenzitását –, annál nagyobb a részvétel is. Ha csak kizárólag Európáról szól – mint például Szlovákia esetében –, nagyon alacsony részvételi aránnyal kell beérnie a politikusoknak.

– Európa nem érdekli az embereket?

– Az európai ügyek iránti érdeklődés általában is, de a frissen csatlakozott országokban még inkább alacsony. Hogy ennek mi az oka, pontosan beazonosítani nagyon nehéz. Oka lehet az informálatlanság, illetve a motiváció hiánya is. Vagy éppen ellenkezőleg: az emberek nagyjából tisztában vannak a folyamatokkal, ám lesújtó véleménnyel vannak azokról, s nem értik azt sem, hogy nekik mi közük van az európai procedúrákhoz. Ebből a szempontból az Európai Uniónak már évtizedek óta szembe kell néznie az időnként felbukkanó válságokkal. Emlékezzünk, az unió polgárai népszavazáson hiúsítottak meg nagy erejű szerződéseket, majd nagyon visszatetsző módon rövid idő után újra szavaztattak, láthatóan annak érdekében, hogy mindenáron keresztülvigyék egy szűk elit akaratát. Az EU nincsen jó állapotban, s nemcsak a válság miatt, hanem azért is, mert az utóbbi évtizedekben a legtöbb gazdasági, társadalmi kérdésben egyre nehezebben találja a megoldásokat. Emellett egyre nehezebben tudja elfogadtatni a tömegekkel azt is, hogy mindez az ő érdekében történik. A térségben kiemelkedően magas magyar részvételi arány azt mutatja: komoly belpolitikai tétje volt a választásnak. Ez a választás alapvetően nem Európáról, hanem belpolitikáról szól, Magyarországon pedig különösen így van ez.

– Ezzel a 14 képviselőt felmutató nagy arányú győzelemmel milyen lehetőségei vannak a Fidesznek Brüsszelben, és milyenek itthon?

– Viszonylag mérsékeltnek érzem a lehetőségeket, ám ez korántsem a Fidesz hibája. Az elmúlt öt év tanulsága szerint jól látszik, hogy a Fidesz képviselői eddig és a jövőben is mindent megtettek és megtesznek majd annak érdekében, hogy a nemzeti érdekeket képviseljék. De magának az Európai Parlamentnek az uralmi rendben elfoglalt helye is olyan, hogy inkább konzultatív testületként működik. A jelentősége jobbára abban áll, hogy bizonyos nagy kérdésekben oppozíciós álláspontot lehet elfoglalni, vagyis ha valamilyen nagy felháborodást kiváltó folyamat indulna el, akkor van mód annak megakadályozására. A parlament pozitív szerepet játszik ekkor; ilyen volt, amikor az 1990-es években létre akarták hozni a multinacionális vállalatok világméretű „alkotmányát”, ami azt jelentette volna, hogy a globális vállalatoknak olyan – abszolút – többletjogaik lettek volna a lokalitások felett, amelyek az eddigieknél is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozták volna őket. Ez egy világméretű egyezségrendszer lett volna, s noha az OECD már elfogadta, az Európai Unió ezt megakadályozta.

A tervet az Európai Parlament éles viták után visszautasította, mint olyan kísérletet, amely Európán belül, de különösen annak keleti régiójában különösen romboló hatást fejtett volna ki. Ez bizonyítja, hogy az EP képes megállítani pusztító folyamatokat, de maga képtelen olyan átalakulásoknak az élére állni, amelyekre pedig égető szükség lenne.

A tematizáció általában nem a leglényegesebb kérdésekkel foglalkozik, nem a legfontosabb társadalmi-gazdasági problémákat hozza előtérbe, hanem sokkal inkább a liberális tematizáció közhelyeit. A kérdések, amelyeket többnyire a liberális pártok vetnek fel – emberi jogok, kisebbségek jogai – fontosak, de az esetek többségében mégis kiderül, hogy a valamilyen értelemben deviáns kisebbségek jogait védik túldimenzionáltan és ezzel a többségi társadalom működési mechanizmusait akadályozzák, gátolják, roncsolják. És nem lehet nem észrevenni, hogy gazdasági értelemben is a neoliberális gazdaságfilozófia az uralkodó. Vegyesnek érzem az általános teljesítményt, s kétségtelen, a pártcsaládhoz tartozás fegyelmező ereje is akadály a nemzeti érdekek érvényesítésében.

– Alig hatvanezer szavazatot kapott az SZDSZ, úgy tűnik, hogy most megmutatkozott valódi társadalmi „támogatottságuk”. Végük van, vagy képesek ezt is túlélni?
– Ha figyelembe vesszük a rendszerváltás körüli támogatottságukat, akkor valóban egy megrendítő folyamatot látunk. Ebben a magyar társadalom azon felismerése érlelődik, hogy az SZDSZ politikai pártnak látszik, de nem az, hanem a globális hatalomgazdaság birodalmi rendszerének, érdekeinek a közvetlen, esszenciális képviselője.

Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ez egy párt, bár inkább birodalmi helytartó, akkor a rendszerváltás történetének a legszélsőségesebb pártja ez, mert abszolút és kizárólag vegytiszta módon képviseli a globális hatalom érdekeit. Az SZDSZ elitje is így fogalmaz; az egyik főemberük mondta nem is olyan régen: lehet, hogy 1-2 százalékon állunk, de az SZDSZ büszke lehet arra, hogy az egész rendszerváltás az SZDSZ forgatókönyve alapján ment végbe. Lehet, hogy ezt ő elhiszi és valóban büszke is rá, de ott téved nagyot, hogy a magyar társadalomnak erről teljesen más a véleménye. A nemzet 99 százaléka társadalmi, gazdasági és kulturális értelemben rendkívül pusztítónak véli a birodalmi érdekek gátlástalan, cinikus és kollaboráns kiszolgálását. Azt, amit az SZDSZ művel. Erről a lepusztulási lejtőről nagyon nehéz lesz visszafordulni. Ez pedig döntően és alapvetően az SZDSZ-nek köszönhető.

Milliók önpusztítása

– Sok minden köthető e pár százalékos párthoz: drogliberalizáció, a közoktatás átalakítása – fennáll a veszélye, hogy ezek eredménye a felelősséget nem vállaló és csak a maga érdekei mentén cselekvő individualista egyén lehet. Küzdenek az azonos neműek jogainak kiszélesítéséért a család tönkretétele mellett. Lehetne sorolni.

Mi a történelmi bűne az SZDSZ-nek?
– Minden birodalmi helytartónak kettős feladata van. Az egyik, hogy a birodalmi szivattyúk zavartalanul működhessenek. Ennek kitűnően eleget is tett. Ugyan nem SZDSZ-es színekben, de az értékválasztás mentén az SZDSZ emberei minden pártban és kormányban jelen voltak, s így követték a liberalizáció, a dereguláció, a privatizáció parancsát. Másik feladatuk, hogy féken tartsák a kifosztott bennszülöttet. Ennek egyik legcélszerűbb formája, ha szétroncsolják az emberek agyát és a lelkét. Ha képtelenné válnak az önmagukhoz való reflexív viszony kialakítására, ha nem érzékelik a tényleges helyzetet, akkor bármit meg lehet velük tenni egy bizonyos ponton túl. Ma már több millióan vannak ebben az országban, akik lelkesen és önként pusztítják önmagukat szimbolikus és fizikai értelemben is. Ennek pedig az SZDSZ és az általa képviselt pusztító és destruktív értékrend az oka. Ha ugyanis ez az önreflexiós viszony egészségesen működik, akkor a fegyelmezés eszköze a nyers erőszak lehet csak, amely gyakran nem is olyan hatásos. Sokkal olcsóbb és energiatakarékosabb az oktatáson, a kultúrán és a médián keresztül elindítani és végigvinni a pusztító folyamatokat. Ez a szétroncsolt, magányos individuum nem tudja elhelyezni magát a világban, végzetes tévedésekben él, és élen jár az önpusztító létmód fenntartásában.

Veszélyben az elemi szintű biztonság

– A Jobbik 14,77 százalékot ért ez az EP-választásokon. Noha sokan próbálják meg ezt úgy értékelni, hogy előretörnek a baloldal által szélsőségesnek nevezett erők – és mellé rendkívüli módon rettegnek is –, lassan tényszerűen kijelentik, hogy ez a közel félmillió ember radikális nézeteket valló, megtévedt szavazó. Ami nyilvánvalóan nem igaz. Nem lehetséges, hogy az emberek inkább kiábrándultak, elfordultak a politikától, megunták a sehová nem vezető vitákat, erre válaszul a Jobbik meg rátapintott például a közbiztonság égetően fontos kérdésére és kimondott addig kimondhatatlan dolgokat? Az emberek pedig azt mondták: szeretnénk ide egy rendőrőrsöt, mert a gyerekem nem tud elmenni iskolába, félek este kimenni a házam elé.

– Robbanásszerű eseménnyel állunk szemben. Kiderült, hogy a korább mérések – amelyek 1-2 százalékra tették a Jobbik támogatottságát – tévesek. Ez a félmillió ember nem a semmiből jött elő. Ez a megrendítő változás annak a következménye, hogy a kifosztás anyagi és erkölcsi vonatkozásai egyre több és nagyobb társadalmi csoportnál már a legvégső fiziológiás határokat ostromolja. E csoportok pedig erre értelemszerűen hisztérikusan reagálnak.

Legalább egymillió olyan emberről van szó, akik végveszélybe kerültek az anyagi – bedőlő lakáshitelek, vészesen romló közbiztonság – és lelki bizonytalanságok miatt. E csoportok szemében a parlamenti pártok már gyanakvást keltenek, s megjelent a szociális „radikalizmus”. Összeérnek a gazdasági és a rendészeti dimenziók, ezek a választók pedig ezekben a kérdésekben is biztonságot akarnak. Nem elég, vélik felháborodottan, hogy anyagilag rosszabb helyzetben vannak, mint két-három évtizede, de még az elemi szintű biztonságuk is vészesen megromlott. Ezek az emberek kétszeresen is csalódottak: csalódtak a rendszerváltás rendszerében, ami jólétet és biztonságot ígért. Az anyagi aspektus romlását még elviselnék valahogy, ám az elemi biztonság megroppanása már éles reakciókat vált ki belőlük.

Már a múlt században is a kétségbeesett társadalmi csoportok immunreakciója volt ez a pusztító liberális folyamatokra.

A liberálisok a tűzzel játszanak, amikor gátlástalan cinizmussal mégis a végtelenségig vitték, viszik ezeket a folyamatokat. A Jobbik a magyar társadalom pusztító liberális tendenciákra adott immunválasza. Ez akár olyan brutális is lehet, mint amilyen maga az SZDSZ és az általa kifejtett tevékenysége, nemzetpusztító munkája.

– Látványosan szenvednek a szocialisták, amióta az SZDSZ tavaly kilépett a koalícióból. Imbolyognak mint a hajó, amely tőkesúly nélkül próbál célt érni. Hogy mi a céljuk a csak nekik és az IMF-nek tetsző számok elérése mellett, nem tudni, nem látunk sem gazdasági, sem társadalmi víziót, csak megszorító politikát. Mi történt az MSZP-vel?

– Az MSZP valószínűsíthető széthullása „halmazati büntetés” azoknak a kollaboráns szocialista politikai oligarchiáknak, amelyek készségesen szolgáltatták ki pártjukat a globális birodalomnak. Az SZDSZ egyfajta globalo-parazitaként egyszerűen gazdaállatként használta az MSZP-t. Így most nemcsak az élősködő pusztul el, hanem az általa végzetesen legyengített gazdaállat is. Növekszik a veszélye annak, hogy az SZDSZ-parazita maradványai más gazdaállatot próbálnak keresni, és ezt logikailag valószínűleg a Fideszben próbálják megtalálni. A magyar társadalom létérdeke, hogy ezt minden lehetséges eszközzel megakadályozza.