Az éhhalál küszöbén 2009-05-11 22:35 magyarhirlap Matusek Ferenc, Szihalom
Április 8-i lapszámunkban olvashattak Matusek Ferencről és feleségéről. Miután a munkaképtelen asszonytól megvonták a rokkantnyugdíjat, a férj – méltányossági nyugdíjemelés után is – mindössze 39 ezer forint ellátmányából kénytelenek megélni. Alábbi levelét a nyugdíjfolyósítónak és a szociális miniszternek is elküldte.
Először is köszönöm a harmincezer forint egyszeri segélyt és a négyezer forint nyugdíjemelést, amivel éhhalálra ítéltek minket. Mivel korábban elküldtem a közüzemi számláim fénymásolatát, és a papíron egészségesnek ítélt feleségem gyógyszerköltségeit, vagy olvasni, vagy számolni nem tudnak: az emelés után is épphogy ezekre elég a nyugdíjam. Kenyérre ne legyen? Mit követtem el, milyen bűnt, hogy öregségemre koldulnom és éheznem kell, télen pedig fáznom, holott tisztességgel ledolgoztam az életemet?! Miért nem zárnak inkább börtönbe, ahol legalább ehetnék és melegedhetnék?
Az előző szociális miniszter asszony elküld koldulni, mert "nem az ő asztala". Pedig én nem az égből várom a mannát, járom a munkaközvetítőket. Mi a válasz? Aktív korúnak sem tudnak munkát adni, nemhogy nekem a 64 évemmel. A polgármesteri hivatal sem tud már közmunkára alkalmazni. A nyugdíjszámításnál nem érdekes, hány évet dolgozott valaki, mert nem éveket, hanem barátokat és ismerősöket kell gyűjteni… Húsz év alatt tönkretették az országot, mindent eladtak. Van olyan képviselő, akinek nincs Pesten vagy Budán lakása? Mégis százezreket vesz fel költségtérítés címén – adómentesen –, mert ez neki "jár". A százezer forintos rokkantnyugdíj mellett sokan ugyanúgy dolgoznak, két helyről fejik az államot. A feleségem 33 ezer forint rokkantnyugdíját viszont elvették, pedig az nekünk létkérdés volt. A boltban nem lehet magyar tejet kapni, de velem lehúzatták a rolót. Együk a fertőzöttet, hátha nem éljük túl. Ha hagytak volna termelni, dolgozni, még ma sem kérném ezt a könyöradományt, és valószínűleg a feleségem sem kapott volna agyvérzést. De a feketeleves még csak most jön: megszüntetik a 13. havi nyugdíjat, elveszik a gyógyszertámogatást, jövőre a gázár-támogatás is megszűnik. A volt elvtársaknak ez persze nem számít, nekik valóban "tisztes" a nyugdíjuk. Könnyű egy milliókból élő embernek kijelentenie: "fájni fog" – de azt már nem teszi hozzá, hogy nem nekik!
Könyörgöm, ébredjenek már fel abból a húszéves álomvilágból, amit teremtettek – maguknak, de nem a népnek. Mondják meg őszintén, hát valóban halálra vagyunk ítélve? Mit tegyek? Végezzek magunkkal? Dögöljek éhen, mert megöregedtem?
