grizzlybear

Új legenda születik: "szegény Gyurcsány"       Nyiri János       2009. március 17. 09:20

A gyurcsányozás: út a semmibe – ezzel a címmel adott közre a Hírszerző publicisztikát Novák Attilától, a Szombat szerkesztőjétől. Veszélyes írás, mert a tényeket ügyesen mossa össze a nem-tényekkel, elsősorban is elfelejt bizonyos – meghatározó! – eseményeket.
Novák Attila írása hosszú és alapos – pontosabban annak akar látszani. A gondolatmenet röviden: a jobboldal túlzásba viszi, sőt már pótcselekvésként is alkalmazza a „gyurcsányozást”, ezzel részint igazolja „lojalitását”, részint (ha jól értjük) mélyelemzés helyett gyalázza a miniszterelnököt.

Novák szerint ez részint kontraproduktív, részint „hozzászoktatja a polgárokat ahhoz, hogy a mindenkori magyar kormányt, annak vezetőjét illegitimnek lehet tekinteni, strukturális és politikai hibákat egyetlen emberre rá lehet kenni, akit személyében is lehet, sőt kell gyalázni s azt a hitet gerjeszti, hogy a kiszemelt személy bukásával minden rendbe jön, s ezzel Magyarország politikai és hangulati instabilitásának, rossz közérzetének keltetőjévé válik.”

Novák Attila – hogy úgy mondjuk, a páros bekezdésekben – „objektív” igyekszik lenni, például ezzel:

„Nem lehet elégszer hangsúlyozni: Gyurcsány Ferencnek jó ideje semmi keresnivalója a miniszterelnöki székben; kormányával együtt bőven rászolgált a kritikára, nem pusztán azért, mert a választási kampányban a pártja sem mondott igazat. Hanem azért, mert Gyurcsány Ferencnek, aki a szocialisták egyik legtehetségesebbje lenne (amúgy), már régen be kellett volna látnia, hogy ún. reformkísérlete nem sikerült, s Őszöd után, a társadalmi támogatás és háttér összeomlásakor visszavonulását kellett volna megterveznie. Többek között a saját politikai oldala és Magyarország érdekében is.”

Miért veszélyes ez az egész?

Mert a politikai élet elmérgesítésének vádját a jobboldalra tolja.

Ez pedig nem kevesebb, mint a bűn „prolongálása”. Másképpen fogalmazva: az ártatlant teszi felelőssé a történtekért.

Ideje végre két dolgot tisztázni:

1. Az jellemgyilkolást, a politikai élet megmérgezését a baloldali sajtó kezdte, folytatja, sőt már évtizedek óta gyakorolja.

A politikai ellenfelekre szórni aljas, valótlan rágalmakat – ez a magyar bolsevik-kommunista propaganda évtizedes napi rutinja volt. Fiatalabbak (húsz éve volt a rendszerváltozás) azt hihetik, hogy a dolog négy éve kezdődött. Nem, mi idősebbek ebben nőttünk fel, egész nemzedékek eltorzult gondolkodásmódjáért felelős ez a gyakorlat. Amelynek egyébként régi rutinos alakja az MSZP frakcióvezetője, Lendvai Ildikó.

Továbbá a Fidesz-kormány a maga hatalmi eszközeivel tudatosan kezdett bele egy új nemzeti egységgondolat építésébe. A Fidesz-kormányzat nem alkalmazta a gyalázkodást mint propagandafogást, és pláne nem mint napi gyakorlatot!

Tessék visszakeresni, a legnagyobb kormányzati kommunikációs projekt a millenniumi zászlók adományozása volt, és a cirka háromezer-kétszáz zászlóból rengeteget MSZP-s és SZDSZ-es politikusok adtak, adhattak át! Lehetett jelentkezni, a kormányzat nem zavarta el az ellenzéki képviselőket. És egyáltalán, 2001-ig normális mederben folyt a közélet.

Hanem aztán 2001-ben kezdődött a haddelhadd. Gyurcsány Ferenc Debreczeni Józsefnek „tollba mondott” könyvéből pregnánsan kiderül, hogy például Gyurcsány és neje, meg néhány családi barát ötlötték ki, hogy kiforgatják Kövér László „köteles beszédét”.

Ugyancsak Gyurcsány büszkélkedik vele Debreczeninél, hogy ő találta ki a 23 millió román munkavállalót.

Ki írt eladdig elképzelhetetlen gyalázkodó könyvet miniszterelnökről? Csak nem dr. Kende Péter Orbán Viktorról? És kik hívták meg a szerzőt választási kampánygyűlésekre számolatlanul? Csak nem az MSZP-sek?

És kik folytattak két esztendőn át boszorkányüldözést a Fidesz-kormány tisztviselői ellen? Kik alapítottak „közpénzügyi” államtitkárságot, ezt a demokratikus kormányban elképzelhetetlen jogi abszurdot?

Nem, kedves Novák Attila, a politikai közbeszédet nem a „gyurcsányozás” tette és teszi tönkre.

A gyurcsányozás a fizikai törvény erejével érvényesülő reakció az MSZP 2001 óta folytatott kommunikációjára, az egymást érő gyalázkodások folyama keltette ezt az örvényt.

2. A másik tisztázandó dolog: hogy Gyurcsány Ferenc beteg politikai személyiség és jelenség, abból tudjuk, hogy az általa így-úgy befolyásolt média több éves munkássága nyomán kialakult egy tévképzet a társadalomban: Gyurcsány = Orbán.

Ez pedig veszedelmes hamisság. Gyurcsányt nem afféle balos Orbán, hanem annak a tükörképe: antiorbán.

A két politikus, a két ember egyáltalán nem hasonlít egymásra, ez egy balról tudatosan megalkotott optikai csalódás. Egy kollektívnak szánt tévképzet.

Valójában Gyurcsány nem hasonlít jobban Orbánra, mint mondjuk Kóka Jánosra, sőt Kóka Jánossal több rokon jellemvonása van, mint Orbánnal.

Amit most látunk, az a szándékosan eltorzított gondolkodás reflexes védekezése. A „gyurcsányozás” az „orbánozó” balliberális kommunikáció által kiváltott üres ellenlökés. Amint Orbán nem hasonlít a róla a balsajtóban festett torzképre, úgy a gyurcsányozás sem több, mint vaktölténnyel lövöldözés a sötétbe.

Az MSZP legnagyobb félelme

Pont ezért az egyetlen igazán félelmetes perspektíva az MSZP előtt, hogy Orbán a következő választásokig képes egyben tartani a jobboldalt. Mert egy új Orbán-kormány néhány hónap alatt fordítani tudna az ország szekerének menetirányán.

És ettől retteg az MSZP, meg az egész társutas kommunikáció. Csak ki ne derüljön, hogy mind dilettánsok vagyunk – ez jár a fejükben. Meg a rettegés a lenyúlható pénzek elvesztésétől.