A választás szabadsága 2008.március 16. forrás: Api01 blogja
Mottó : "Elöl járunk a harcban, és bátran rabolunk, Vagyunk az ifjú gárda, kegyelmet nem adunk.
Egész nap lopunk, és majd, hogy éhen nem veszünk, De fogja már a bunkót munkába tört kezünk.
Az osztályháborúra a gárda készen áll, Nem rettenk minket vissza statárium, halál.
A gyötrelmünknek vége, nem alkuszunk mi többé már, Apróra, Fecóra emlékezz, proletár,
A pápai csalóra emlékezz, proletár !"
Az ember az ideáitól búcsúzik a legfájóbban. Az álmok szertefoszlása, egy lelki katarzis elmaradása sokkal keserűbb érzés, mint a materiális javak puszta elveszítése. A magyar "rendszerváltás" kifulladt, nagyjából eddig tartott. És tudjuk, ha a vége nem jó, sajnos semmi sem jó. A népszavazási siker ellenére is úgy érzem, hogy az ország megadta magát, és lélekben feladta a túlerővel szembeni kilátástalan kűzdelmet. Nemzetként kellene harcolnia a sorsát beárnyékoló rákos daganattal szemben, de erre nem képes, talán már nem is akar - jobb esetben túlélésre berendezkedve várja a 2010-es parlamenti választásokat. Bebizonyosodott, hogy a kádári soft-kommunizmusban mentálisan leépült társadalom még mindig súlyosan beteg, hiszen az ország egyötöde még saját kárán sem volt képes tanulni a múltból, és tartósan kigyógyulni kifosztói és megnyomorítói esztelen imádatából.
Tudom, az emberek még mindig félnek, akárcsak az "átkosban", sajnos nem is ok nélkül ... A regnáló szocialista párt ugyanis "nem csak egy a sok közül", hanem a társadalom legmélyén gyökeredző - elképsztő hatalommal és befolyással bíró - bűnhálózat ( ahol a Zuschlag-ügy csak a "jéghegy" csúcsa ), amely szervesen beépült a mindennapi élet valamennyi szegletébe. Utólag már látjuk, hogy a magyarországi "rendszerváltás" pontosan azért nem valósult meg, mert a cselekvő helyzetbe került politikai erők sohasem a lényeggel foglalkoztak. Hogy mindezt tették ( pontosabban nem tették ) szándékosan, netán politikai dilettantizmusból, igazából csak azok tudhatják, akik az adott időszakban döntési pozicióban voltak. Mi "egyszerű halandók" csak a végeredményt látjuk, amelyik valljuk meg : lehangoló, és siralmas.
Ha gazos az udvarod, egy jó fűnyíróval gyors - ám kevésbé tartós eredményre számíthatsz. Valahogy így vagyunk az elmaradt rendszerváltással is : az életünket megkeserítő gazt gyökerestől kellett volna kitakarítani, amely azonban elmaradt. Sajnos a bolsevista hajszálgyökerek érintetlenűl a földben maradtak, és a megerősödött aljanövény mára pofátlanul ellepte az udvart. Utólag már látjuk, mekkora történelmi hiba volt, hogy a hatalomra került jobboldali kormányok semmi érdemlegeset nem tettek a posztkommunista hálózat gyökeres felszámolására, a hazaáruló - az országot gazdaságilag és mentálisan tönkretevő - elvtársak kíméletlen elszámoltatására és felelősségre vonására. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ehhez szükséges kétharmados törvények megalkotásához hangsúlyos parlamenti többség is kellett volna - de "kádár istenadta népének hála", erre a módszerváltás óta eltelt időszak öt szabad választása sem volt elegendő ...
A végjáték megkezdődött
Március 15-e, a szabadság ünnepe alkalmával az ember szomorúan mereng el azon, hogy nem szeretne ( tartósan ) egy olyan országban élni, ahol egy Draskovics nevezetű ( kipróbált pártkatona ) lehet a rendészeti és "igazságügyi" miniszter. Persze kénytelenek vagyunk, hiszen a kinevezésről előzetesen senki sem kérdezett bennünket. És bár közvetett módon, tőlem ugyan egyetlen kormányzati niemand sem kapott felhatalmazást erre az eszement morális és gazdasági pusztításra, legkevésbé arra, amelyre a tébolyult hatalom titokban készül. Bennfentesek állítják, hogy a külvilág számára cseppet sem szimpatikus "szopatós Takács"-ot valójában nem is Gyurcsány menesztette, hanem magától állt fel a miniszteri bársonyszékből. Amire ugyanis ( a hatalmi végjátékra készülő ) Gyurcsány Takácsot kiszemelte, már kormányzati playboy-nál is meredeken kiverte a biztosítékot. ( Takács Albert - amúgy sem acélos mentális tartását is figyelembe véve persze csak találgatni tudjuk, vajon milyen újabb aljasságokra készül a hatalmáért betegesen reszkető vörös diktátor ) Egy biztos, ebben a kapuzárási pánikban sok még az olyan elvarratlan szál, ahol szükség lehet Draskovics elvtárs közismert gátlástalanságára. Máig lezáratlan ügyek hosszú sora terheli a vörös maffia eddigi tevékenységét ( a teljesség igénye nélkül : vecsési számlagyár, bróker-botrány, Zuschlag-ügy stb., ahol szocialista prominensek sora nem csak érintett, akár konkrét elkövető is lehet ), amelyek "kedvező lezárása" már nem tűr halasztást. Szerintem Kulcsár Attila is csak azért nem lehet pénzügyminiszter ebben a tetves kormányban ( pedig a brókerügy máig titokzatos Gyurcsányija nyilván ezt is el tudná intézni ... ), mert a kérdéses poszton jelenleg egy, még nála is simlisebb gazember "osztja az észt".
Visszatérve a sötét tekintetű drazséhoz cseppet sem meglepő, hogy a paranoiás hatalom a "legalkalmasabb" keretlegényt szemelte ki az ünnepi helyzet, és az utána következő szürke hétköznapok "szociálliberális" kezelésére. Az üzenet világos : a kordonok mögül vicsorgó hatalom rendőrsége ezúttal sem a rend fenntartására, hanem az ország hosszútávú megfélelmítésére készül. Teljesen másodlagos, hogy az "ünnep" alkalmával hány kukát gyújtogattak az utcán - mert ha senki sem tett volna semmit, a pártmilicia provokátorai helyettük is megcsináltak volna balhét. Sajnos a "rendzavaráshoz" ezúttal sem kellett sok, elegendő volt egy 2,00 m2-nél nagyobb nemzeti lobogóval közlekedni ( közveszély okozására fokozottan veszélyes tárgy - talán csak nem azért, mert "szélsőséges esetben" akár kötelet is lehet fonni belőle ? ), vagy "engedély nélkül" ( két fő már ilyennek számít ) csoportosulni az utcán ... Hiába, a pártutasításra igazodó kormányzati magánhadsereg ereiben még ma is bőszen csörgedez a bolsevik múlt ( a vér nem válik vízzé ) : továbbra is gumiboton ( és az alkotmányellenesen, hatósági közegként intézkedő In-Kalos terrorcsoport erején ) nyugszik az ő "demokráciájuk".
A Demszky-félék szabadsága
Bevallom, szomorúan szemléltem Demszky elvtárs ( sokadik ) tragikomikus vesszőfutását a Petőfi-szobornál tartott ünnepi megemlékezésen. Már szinte sajnáltam, ahogy görcsösen a mikrofonba kapaszkodva, biztonsági kordonok és testőrök gyűrűjéből harsogta az éterbe : itt bizony szabadság van, és ő nem fél. Igaz, csak azt felejtette el hozzátenni : ez a szabadságnak egy antidemokratikus, tipikusan kárpátmedencei válfaja, amelyben nekik ( most még ) mindent szabad. Hazudni, lopni, csalni, a többségi nemzetet aljas módon provokálni és gyűlöletre uszítani - esetleg a "zéró tolerancia" jegyében eszement tempóban száguldozni a sztrádán, vagy órákig parkolni a tilosban. De a megkopott "rendszerváltót" már az sem zavarja különösebben, hogy elvtársai ( különösen a szellemi rokkant Bárándy Gergely vezetésével ) sokadszor is megpróbálkoznak az alkotmányos szabadságjogok ( ezúttal a gyülekezési jog ) korlátozásával, biztos ami biztos alapon. Magyaros rendszerváltás ez, hát idáig jutottunk : mi, a "hőbörgő nép" kellemetlen nyűg lettünk a saját hazánkban. Persze ezt eddig is tudtuk, legfeljebb nem mondták a szemünkbe - csak gondolták. Merik, teszik : tombol a szabadság.
Orbán Viktor ezúttal téved : a hatalommal igenis megérdemeljük egymást.
A demokrácia ugyanis a többségi akarat érvényesülése.
