http://roplap.fw.hu A leleplező és felvilágosító véleménylap www.roplap@fw.hu
6. évfolyam 2. szám (46. bevetés) 2008. február Add tovább!
"Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Eképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Máté 7. 15-17.
Összegyűlt a megfelelő számú aláírás az Albert házaspár népszavazási kezdeményezéséhez, mely a több biztosítós egészségbiztosítási törvény visszavonatásáról szól! Szükség is lesz rá, mert az országgyűlés kormánypárti többsége megszavazta a törvényt. Gyáva módon mindvégig tagadva, hogy több biztosítós rendszer jön létre, de számoljunk csak utána, s rájövünk, hamis az "egy biztosító több pénztár" elv, amit a kormánykoalíció az egészségbiztosítási törvénnyel kapcsolatban oly szívesen hangoztat! A területi pénztárakat az első perctől fogva különböző magán biztosító társaságok működtetik majd. Több "darab" biztosító! A rendszer több biztosítós, így szó szerint! Beleírhatták a törvénybe, hogy a rendszer egy biztosítós, attól még a több biztosító, az több biztosító marad. Az eredmény csak annyi, hogy van egy törvényünk, amely nemcsak tartalmában, hanem már a szövegében is hazug. Az igaz, hogy a befizetéseink még egy évig az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz folynak be, az osztja szét a több biztosító között. Egy évig! Azután megszűnik, vagy más szerepet kap, ez még kérdéses. Ettől fogva a rendszer már egyértelműen "több biztosítós" lesz, hiszen akkor befizetéseink egyenesen a pénztárakat működtető biztosítókhoz kerülnek majd. Az állam fokozatosan, egy-két év alatt teljesen ki fog vonulni az egészségügyből. A biztosítók kivásárolják az állam 51%-os részesedését (mellényzsebből), amit az örömmel ad majd, és jó üzletről fog zengeni a sajtó, mert egyrészt megszabadult az állam egy tehertől, másrészt egyszeri hatalmas összegű bevételre tett szert. És akkor - ha előbb nem, akkor biztosan - megindul az embertelen válogatás a biztosítottak között. A verseny nem arról szól majd, hogy ki tud többet, jobbat adni a betegnek. A betegek versengenek majd, hogy ki tud többet fizetni a biztosítónak, hogy megfelelő ellátást kaphasson. Ha valakinek az életéről van szó minden anyagi áldozatra kész.
Február 13-án az SZDSZ-nél volt valami kis gyűlés. Ezen megjelent a HírTV stábja is. Kóka János az SZDSZ elnöke megszavaztatta az ott lévő tagokat, maradhat-e a a rendezvényen a forgató csoport. Ez önmagában is alkotmányellenes lépés, mert az információhoz jutás és tájékoztatás lehetősége Alkotmányban rögzített alapjog. Közszereplőknek kötelező is a nyilvánosság tájékoztatása. Kóka a Fidesz kampány-televíziójának nevezte a HírTV-t, mely szerinte évek óta az SZDSZ lejáratásán dolgozik. Ez önmagában is rágalom és sértés, de a legnagyobb arcátlanság az a dologban, hogy az SZDSZ-nek valóban van kampány TV-je: a "Hit gyülekezete" érdekeltségébe tartozó ATV, amelyik gőzerővel dolgozik a Fidesz lejáratásán, ráadásul a közszolgálati Televízió is, ha nem is direkt az SZDSZ, de a kormánykoalíció kampány-médiumaként dolgozik. Kóka egyes hírek szerint állami pénzek felhasználásával szerezte a vagyonát, ha ez így van, akkor tolvaj (a Röplapnak bizonyítékai nincsenek, ezért a feltételes mód). Csalással választották az SZDSZ elnökévé, tehát csaló, gazdasági miniszterként az országot rosszabb helyzetbe hozta, mint amilyenben volt, tehát hazaáruló. Kijelentéseit ekként kell kezelni. Az SZDSZ jelen lévő tagjai egyébként úgy döntöttek, hogy a HírTV maradhat a gyűlésen - ennyit Kóka hiteléről saját pártján belül. (A felvétel a HírTV honlapján megtekinthető.)
Január 29-én elhunyt Nagy Erzsébet, Nagy Imre mártír miniszterelnök lánya. Uram! Bocsásd meg neki a nemzet és édesapja ellen elkövetett bűnét, hogy 1994-ben Horn Gyulával, a Szabadságharcot leverő kommunista hatalom képviselőjével közösen koszorúzott a 301-es parcellánál!
Egy fogorvost, Nagy Leventét megbüntettek 327.000,- forintra. Nem orvosi műhibát követett el, nem környezetszennyezésért, vagy gyorshajtásért marasztalták el ilyen nagy mértékben, hanem azért, mert nem szedte a vizitdíjat. Azt, ami az ő bevételét növelné, amely az ő haszna lenne a törvény szerint. Megbüntették, mert lemondott egy előnyről. Mert nem sarcolta meg a pácienseit. Mert nem járult hozzá a kormány népelszegényítési céljaihoz. 327.000 forinttal kevesebb bevétele lett, és erre még ugyanennyit elvennének tőle. No, ez az igazi komcsi mentalitás! Ez már a zsigerből fakadó gyűlölet és gonoszság. Rendszerváltás?! Tovább a lenini úton!
Szili Katalin jelezte, esetleg visszavonul. Ez az első pozitívnek tekinthető hír idén. Egyelőre csak bedobta a köztudatba, lebegteti a hírt, kéreti, kelleti magát, hátha megijednek páran a komcsik és az MDF-esek, hogy egy "józanabb" baloldali eltűnik a közéletből és Gyurcsány "ellenpólus nélkül", monopol helyzetben marad, és őmellé állnak. Szili Katalinnak - bár tagadja - kétségtelenül hatalmi ambíciói vannak, vagy legalábbis voltak. Ha nem volna baloldali azt gondolhatnánk, Nagy Katalin cárnő a példaképe (persze így is lehet...). Most úgy fogalmazott, hogy amennyiben úgy látja, hogy nincs esélye a konszenzusos demokráciának, akkor abbahagyja a politizálást.
Kedves Szili elvtársnő! E tekintetben megnyugtathatom. Nincs esélye a konszenzusos demokráciának. Magyarok és komcsik között szó sem lehet konszenzusról, nyugodtan tessék visszavonulni!
A főváros bűnügyi helyzete stabil, kiegyensúlyozott - jelentette Tóth Gábor dandártábornok, budapesti rendőrfőkapitány a fővárosi rendőrség elmúlt évét értékelő értekezleten csütörtökön, Budapesten. (forrás: MNO 2008. február 14.) Arról nem szól a fáma, hogy ezt pozitív jelenségként, vagy katasztrófaként értékelte a dandártábornok úr. Mert a Röplap olvasatában ez azt jelenti, hogy a bűnözők köszönik szépen, jól vannak, senki nem háborgatja őket. Ők bűnöznek, az áldozatok szenvednek, a rendőrség meg bottal üti az elkövetők nyomát. A dolgok Demszky City-ben a helyükön vannak.
Eladták a Ferencvárosi Torna Clubot. Egyik szemünk nevet, de a másik sír. A Fradi megmenekült az adósságcsapdából, a feloszlatástól, de külföldi (angol) tulajdonba került. A "legmagyarabbnak" tartott sportegyesület! A globális világhatalom, és hazai "bérgyilkosai" a komcsik és az liberálisok újabb hídfőállást foglaltak el Magyarországon. Feljegyeztük a többi közé...
Az Új Magyarország építése folyik. Állítólag. Egyelőre még mindig csak a régi Magyarország lebontásánál tartanak, de jó munkához idő kell. Egy meglévő dolog helyére csak annak teljes eltüntetése után lehet másikat építeni. Egyáltalán nem lennék meglepve, hogy az iskolák megszüntetése, a posták bezárása, a vasúti és néhol a buszközlekedés leállítása után a közműveket is megszüntetnék a falvakban. Hiszen az nem lehet igaz, hogy egy kistelepülésen "megéri" fenntartani a víz- gáz- és villanyáram szolgáltatást. Sajnos a magyarok döntő többségében még mindig nem tudatosult, hogy az Új Magyarország nem nekik épül. Az új országhoz új lakosság is dukál majd (a régi lakosságnak minek is kellene új ország?). Jó, jó. Nem nullára redukálódik a magyarság lélekszáma, mert az alantas munkára kell majd a rabszolga. Meg a kipusztulás sokkal hosszabb folyamat, s az új lakosság egyes jelek szerint most már minél előbb szeretné elfoglalni új hazáját. Tehát lesznek még azért közülünk három-négy millióan, akik megérik az Új Magyarország elkészültét. Ezek megdöbbenve tapasztalhatják majd, hogy az Új Magyarországon minden működni fog, és minden gazdaságosan! Lesz Posta minden településen. Járni fog a vasút, a legkisebb falut is érintve, ráadásul pontos lesz! Újraépülnek az iskolák, és az egészségügy is remekül funkcionál majd. Egy év alatt felépül majd a 4-es Metro. A főváros és maga az ország elfoglalja méltó helyét Európában: a szíve lesz Európának. S még az is lehet, hogy némi nosztalgia folytán a neve marad Magyarország és Budapest legfeljebb kissé máshogy ejtik.
Egy Ember
Bennfentesek tartják kézben Magyarországot 2008-03-03 Magyar Hírlap
A VIP-jellegű kapcsolatok behálózták az állami döntési szinteket, a művészvilágot és egyes szellemi műhelyeket.
A magyarok döntő hányada nem nyertese a politikai rendszerváltásnak. A gazdaság nem kiugróan, de jó negyven százalékkal nőtt a rendszerváltozás óta, miközben a termék- és szolgáltatási tömeg előállítását ma csaknem másfél millióval kevesebben végzik, mint végezték 1989-ben. A munka termelékenysége tehát hatalmasat nőtt az elmúlt másfél évtizedben. Ezt azonban az 1989-es reálbérszinttel honorálják. A visegrádi országok közül nálunk a legalacsonyabb az órabér, legtöbb az egy évben ledolgozott munkaórák száma. A tíz lakossági jövedelemkategória közül csak egy részesedése nőtt az elosztható jövedelmen belül. A rendszerváltás előtt a felső tized az összjövedelem húsz százalékát mondhatta magáénak, ma huszonötöt. A legfelső csoport növekményénél azonban az alsóbb csoportok többet vesztettek, különösen az alsó három jövedelmi tized. A többi is lefele csúszik. Az alsó csoportok elszegényedését tehát nem lehet automatikusan a felső csoport nyakába varrni.
Az állam még cudarabbul járt. Költségei a folyó bevételeken túl felemésztették a vagyona privatizációjából adódó bevételeket, emellett adóssága is megnégyszereződött. Mindez nem a polgároknak juttatott állami transzferek (oktatás, egészségügy, adminisztráció, rendfenntartás) emelkedő hányada miatt, hanem ellenkezőleg, a polgárok fokozódó adófizetésen túli anyagi áldozatvállalása ellenére. Az államnak szolgáltatásaiért felszámított díjaiból több mint háromszor annyi bevétele származik, mint a hazánkban működő társaságok nyereségadójából.
Kérdés tehát, ha a negyvenszázalékos növekedés jövedelemtartalmát egyetlen jövedelemkategóriánál sem találjuk, akkor hova tűnhetett másfél évtized alatt ez az óriási vagyon- és folyó jövedelemtömeg.
Mutyizás a diktatúrában
Diktatúrában a bennfentesség természetes. A hatalom birtokosai a közjavakkal sajátjukként bánnak, elszámolással senkinek nem tartoznak. Hazánkban a hetvenes évektől a hatalom köreiben, a külföldi hitelforrások felvétele kapcsán már korán megszerveződött egy a hatalom bizonyos köreit és a külföldi hitelezőket magában foglaló, szűkebb bennfentes kör is.
Az elkülönülést az akkor jegybankként és kereskedelmi bankként, valamint az állam hitelfelvevő ügynökeként egyaránt működő Magyar Nemzeti Bank különleges monopolstátusa tette lehetővé. Hitelei és devizatartalékai értékeléséhez az árfolyamokat maga állapította meg. A bank készítette az ország fizetési mérlegét, s szakvéleménye volt a döntő devizavétségek büntetőjogi megítélésénél. A bennfentes ügykezelés azt okozta, hogy a rendszerváltásig felhalmozott huszonkétmilliárd dollár adósságból jó, ha tíz százalékot lehetett kapcsolatba hozni konkrét felhasználási célokkal. A többi felhalmozott kamat- és árfolyamveszteség újbóli hitelekkel történő finanszírozásra volt. A durva magánérdekű összefonódások tetten érhetőek.
A hazánkba települő első külföldi többségű bankokban az MNB társtulajdonos lett, az igazgatóságokba tisztségviselőket delegált. Minden forintleértékelés növelte az MNB veszteségeit, de növelte az idejében információhoz jutott bankok hasznát. Gigaméretű veszteségek érték az MNB-t a külföldi hitelfelvételeknél is.
Újraosztott kártyalapok
A rendszerváltozás a bennfentes helyzeten nem változtatott. Az 1987-ben létrehozott állami többségű kereskedelmi bankok még a kereskedelmi jellegű devizaüzletekből is évekig ki voltak tiltva. A külföldi hitelfelvétel 1997-ig MNB-monopólium maradt. A rendszerváltás első hónapjaiban izguló bennfentesek gyorsan megnyugodhattak.
Többen újabb magasabb megbízást kaptak, s hozzáláthattak a bennfentes pozíciók hosszú távú fenntartásához. A rákként burjánzó VIP-jellegű kapcsolatok behálózták az állami döntési szinteket, a művészvilágot és egyes, korábban mérvadó szellemi műhelyeket. A pénzügyi szektort szabályozó törvények és azok változtatásai rendre a bennfentesek igényei alapján születtek.
Holtbiztos modell
Az MDF-kormányzás végére hatalmas veszteségek halmozódtak fel az MNB-ben. Saját veszteségein túl, külföldi leánybankjai veszteségeit is állnia és palástolnia kellett. A bennfentes kör külföldi tagjai kezdtek megrettenni, hogy elveszthetik tőkéjüket, amit hazánkban tartanak. Nekik holtbiztos modell kellett, amellyel még az eddigieknél is jobban kereshetnek, és a tőkéjük is biztonságban marad. A médiában csak álom pénzügyi párosnak nevezett jegybankelnökpénzügyminiszter duónak ezt a biztosítékrendszert kellett megalkotnia.
Be kellett mutatni, hogy lesz az országnak pénze a fizetésre, másrészt arra is biztosítékot kértek, hogy továbbra is jól fognak keresni. A fizetéshez szükséges pénz devizarésze a tömeges privatizációból állt elő, erre a kormány a nemzetközi pénzügyi fórumokon ismét kötelezettséget vállalt. A forint drasztikus egyszeri leértékelése a hazánkba frissen betelepülő exportágazatok devizabevételét és jövedelmezőségét emelte. Ennek terhe az infláció felpörgetése révén a lakosságra zúdult. A csúszó leértékelés biztos extraprofitot garantált a pénzügyi befektetőknek.
A bennfentes körnek és az őket óvó-védő hálónak minden alapja megvolt, hogy a pénzügyminiszterjegybankelnök kettőst álompárosnak titulálja, mert álmában sem remélhette nélkülük, hogy vert helyzetben újabb mesés nyereségekhez juthat. Kétharmados parlamenti többséggel a hátuk mögött még elővigyázatosságra is futotta. 1997-re az MNB-t törvényi felhatalmazással megszabadították felhalmozott gigaveszteségétől, s ezt új adósságként az államkasszára zúdították.
Befűtött inflációs kazán
1998 és 2001 között, a gazdaságpolitika nem kedvezett a közpénzügyi bennfentességnek. Javuló külgazdasági mérlegek, csökkenő infláció és kamatok, erősödő nemzeti valuta, elérhető közelségbe került uniós tagság, valamint az euró belátható időtávú bevezetése nem az a világ, amelyre a bennfentesek vágytak. A tisztuló képet csak kisebb inzultusok zavarták, mint a Postabank és a CW Bank botrányai. A 2002-es választások után azonban újra esélyhez jutottak. Legnagyobb sajnálatukra hiányzott a siralmas gazdasági helyzet. Ha hiányzik, hát meg kell csinálni. Újra be kell fűteni az inflációs kazánt. Ezúttal úgy, hogy a miniszterelnök és a pénzügyminiszter kórusban ágáltak a forint ellen. A piac az erősödő forintra spekulált ugyan, végül elhitte, hogy a forintnak gyengülnie kell, és pánikszerűen menekült. A spekuláció érdekeinek fejet hajtva, és az MNB vezetését is maga alá gyűrve, a kormány feljebb tolta a forint árfolyamsávját mintegy 15 forinttal, ami a spekuláció szemében a gyengeség jele volt. Egyben a spekulációnak esélyt is adtak veszteségei mérsékelésére, ahelyett hogy megtanították volna nagyot veszíteni. Innen már nem volt megállás. A jegybank vert helyzetben volt, a tőkemenekülést csak drasztikus kamatemeléssel lehetett fékezni. A következmény: 2002 óta újabb nyolcezermilliárd forint adósság, ismétlődő inflációs rohamok, távolodás a biztonságos uniós pénzügyi rendszertől, valamint növekedéshiányos gazdaság, magas infláció és az ország unión belüli elszegényedése.
Ki lehet mászni a mocsárból?
Jól látható, hogy az ország vagyonát felemésztő és jövedelmét elszívó bennfentes mocsárból a jelenlegi alkotmányos rendben nincs kiút. Ahol a bennfentességnek útját kellene állni, ott jog helyett kiskapu van, vagy ajtó-ablak tárva. Elméletben a parlamenti erők együttes fellépése a mindenkori kormány és többség korlátozására eredményt hozhatna. Sajnos az 1994 utáni ciklus alkotmányozáshoz elég többségét épp a bennfentesség legalizálására használták fel. Esélyt adhat egy új alkotmányozó többség kialakulása és saját kormányát is korlátozó mértéktartása. Ennek útja, hogy bizonyos költségvetési tényszámok elfogadásához csak minősített többség legyen elegendő. A minősített többség hiányában bukna a kormány, és új választásokat kellene tartani. Minden megoldást kereső lépés azonban kiváltaná a bennfentes érdekcsoport nyílt fellépését, és főként kulisszák mögötti aknamunkáját. Halvány esély van arra is, hogy a pénzügyi fegyelem betartására az unió is hajlandó lesz erőforrásokat mozgósítani. Az euróövezeten kívüli tagországok valutáit bennfentesség nélkül is érhetik kisebb-nagyobb spekulatív támadások. Az Európai Központi Bank verbális, esetleg tettleges intervenciós készsége sokat segíthetne, s a hazai bennfentesek kedvét is elvehetné. Csak remélni lehet, hogy lesz olyan kormányunk, amely ilyen együttműködést kezdeményez, s hogy Brüsszelben ezt megértően fogadják.
Boros Imre, közgazdász, az Orbán-kormány uniós pénzekért felelős minisztere
