Feltétlenül elolvasandó helyzetértékelés
A nép ellenünk, de ki velünk ? 2008.február 16. www.api01.extra.hu
Mottó : "Semmi nem ellenszenvesebb, mint a többség, mert néhány erősebb vezetőből áll, eztán huncutokból, akik alkalmazkodnak, gyengékből akik asszimilálódnak, s a tömegből, amely utánuk kullog anélkül, hogy legkevésbé is tudná, mit akar ..." ( Goethe )
A regnáló koalíció hosszú böjtre készül, semmi kétség.
Talán sokan ismerik a bölcs varázsló és az indiánok történetét, amelyben az indiánok folyton azt tudakolják, vajon milyen telük lesz ? A bölcs erre mindig csak azt válaszolja, menjenek és készüljenek egy kemény télre. Az indiánok komolyan veszik a bölcs tanácsát, és elképesztő tempóban kezdik írtani az erdőt. Később ismét felballagnak a hegyre, hogy megtudakolják a jövőt, de újra csak a szokásos választ kapják. Ekkor megkérdezik a bölcset : "Áruld el bölcs ember, honnan veszed, hogy kemény telünk lesz ?" Mire a válasz : "Biztosan az lesz. Lenézek a hegyről, és mit látok ? Még csak augusztus közepe van, de az indiánok már eszeveszett tempóban írtják az erdőt ..."
Akárcsak az indiánok téli felkészülése, úgy a második posztkommunista tőkefelhalmozás is mintha nagyobb tempóra kapcsolt volna. Egyre inkább úgy tűnik
( miután a költséges parasztvakítás sem hozta meg a remélt hatást ), hogy elvtársaink már a látszat - mindeddig sikertelen - fenntartásával sem bíbelődnek olyan nagyon. Tehát jól jegyezzük meg valamennyi köpnivaló tróger nevét, akik kifejezett tiltakozásunk ellenére bocsájtották áruba ( többek közt ) azt a társadalmi vagyont, amely sohasem volt az övék. Hogy egy kriptobolsevik "klasszikus" ( némileg átformált ) szavaival éljek : ezek nem csak közönséges tolvajok, de annak is látszanak. Ráadásul a lopás minősített esetével állunk szemben, mert ( kiváltképp ) az egészségügy magánosítását előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és különös kegyetlenséggel, ráadásul bűnszervezetbe tömörülve követték el a vörös-kék parlamenti neoliberális érdekközösség tagjai.
A lázas sietség persze érthető, hiszen a legpesszimistább jóslatok szerint is már csak két évük maradt széthordani az ország javait ( már ami maradt belőle ), aztán finító. A kialakult közhangulatot ( és a legutóbbi időközi választás eredményét ) látva joggal feltételezhetjük, hogy - legkésőbb 2010 után, néhány parlamenti ciklus erejéig bizonyosan nélkülözni fogjuk az elvtársak legendás "szakértelmét", és koalíciós partnerük ( vagy inkább főnökük - kicsi a bors, de erős ... ) "kreatív szürkeállományát". Lelki szemeim előtt már látom, amint a szocialisták maroknyi frakciójának - éppen szabadlábon lévő - vezetője krokodilkönnyeket hullajt a letűnt "gyurcsányi demokrácia" emlékére, miközben egységnyi lélegeztetőgépre váltja ( a hazaárulásért életfogytiglanra ítélt ) párttársai napi börtönköltségét ...
Amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra !
Régóta tudjuk, hogy egy klasszikus maffia mindig érdekközösségből, és sohasem erkölcsi alapon szerveződik. A cél minden esetben a legálisan és/vagy illegálisan maximalizálható profit megszerzése, és ehhez egyetlen szervezet sem válogat az eszközökben. Szintúgy fontos a klán hatalmának és befolyásának a biztosítása, hiszen egy bűnszervezetnek nem csak anyagi jólétre, de stabil ( jogi és támogatói ) háttérre is szüksége van a zavartalan működéshez. De minnél nagyobbá válik egy szervezet, annál fontosabb a tagok lojalítása és titoktartása. ( Lásd az Omerta törvényét ) Teljesen logikus, hogy a bűnpártoló csordaszellem következtében az egyéni bűnök közös bűnné konvertálódnak, és egyetemlegessé válik a maffiatagok felelőssége is. Tehát az a tag, aki addig még úgy-ahogy "tisztességes és becsületes" volt, idővel joggal kérdezheti : ha egyszer mások bűneiért is jót kell állnom ( vagyis szemet hunyni a többiek törvénysértései felett ), akkor miért ne lehetnének saját mutyik nekem is ? Hiszen a felelősség megosztásának elve alapján ugyanúgy számíthatok a többiek hallgatására és védelmére. Ilyen körülmények között aligha véletlen, hogy egy komoly szervezet általában nem a maffia nagykutyáit, hanem piti gazembereit takarítja el ( így, vagy úgy ) az útból.
A legendás olasz maffia felszámolása is több évtizedbe telt ( vagy tart talán még ma is ? ), ebből a szempontból nekünk sincs okunk túl sok örömre. Korábban már kormánypárti politikusok (!) is megszellőztették, hogy a magyarországi szervezett alvilág ( legalábbis ) megpróbált hidat verni a regnáló hatalomhoz. Persze nem állítom hogy sikerrel, de én már a puszta gondolattól is irtózom. Ugyanis vannak olyan esetek, amikor még egy magányos ügyvéd is csodákra képes - így könnyen elképzelhető, mekkora hatalma van egy maffiamódszerekkel szervezett és irányított állami diktatúrának. Természetesen minden esetleges hasonlóság csak a véletlen műve, még véletlenűl sem állítom, hogy a Gyurcsány-Apró klán is a fenti definíció alapján működik.
Mindenesetre különleges anyagból gyúrták őket ...
Igen, ők azok, korunk pestise : a szocialista embertípus. Elveik már régóta nincsenek ( talán sohasem voltak ), tisztességtelen és becstelen gazember valamennyi. Az egészségbiztosítási törvény megszavazásával a "legdemokratikusabb párt" politikusai ( a Kókaválasztó szadistákról már nem is beszélve ... ) sokadszor is bebizonyították, hogy a példás frakciófegyelem csak a "törvényes keretet" biztosítja a közös bűn elkendőzésére. Amúgy gyáva és szégyentelen áldemokrata valamennyi hazaáruló. ( Remélem, hogy az "úgyis leszarunk benneteket" mentalítást a vörösagyú debilek is az agyukba vésték ! )
Hétfőn a Parlamentben állítólag tapintani lehetett az omerta szellemét, aligha véletlen, hogy leadott "Nem" szavazata után Karsai képviselő sem önmagáért, hanem kizárólag családja épségéért aggódott. Benne legalább volt annyi spiritusz, hogy "piti" gazemberként végre kiszavazott a nemzetrontó galeriből. ( Ezek után a battonyai polgármesternek legalább a "Magyarok nyilai"-tól nem kell tartania, hacsak Szilvásy elvtárs gyászos csapata másként nem gondolja ... )
Tudjuk, sajnos egy fecske nem csinál nyarat, bár kétségtelenűl szerzett néhány pirospontot saját választókörzetében. Karsai legalább kapirgálja a lényeget, és felfogta a helyzet súlyosságát : ha a nép ellenünk, mégis ki velünk ?
A demokráciát nyiltan megtagadó, egy "legújabb" "baloldali" politikát meghírdető kormány mára olyan tragikus mértékben elszakadt a valóságtól, és olyan távol került az ellene tiltakozó "Istenadta néptől", mint a guminővel magányosan fetrengő egyszeri kujon : miközben tántoríthatatlan küldetéstudattal gyömöszöli a műszert, valójában semmit maradandót nem alkot, mert az ösztönös pótcselekvésen kívűl nem történik tulajdonképpen semmi. Igaz, eközben legalább jól érzi magát.
Félsiker. A guminő véleményére úgysem kívácsi senki ...
