Gyurcsány Ferencnek sürgősen tisztáznia kell magát 2008. Február 17. 10:35:58 nemenyi.net
Korábban nem hittem az összeesküvés-elméletekben, ám elbizonytalanodtam, amikor Debreczeni József könyvét, Az új miniszterelnököt olvasgattam. Gyurcsány Ferenc íródeákja engedelmesen körmölte, amit a nagy ember diktált. Fletó ömlengve dicsekedett a politikai észkombájn szerepében tetszelegve, Debreczeni meg nem szólt rá, hogy "főnök, ez kontraproduktív lesz". A nyilván aggályosán egyeztetett egyik szövegrész - műfajára nézve önfeljelentés - a következő.
'A mi stábunk az, amely szembefordítja az MSZP-t és Medgyessyt az Orbán-Nastase-paktummal. (...) Meg kell támadni, függetlenül attól, hogy Kovács az előző este rábólintott. (...) Szóval, miután rádöbbenünk, hogy a paktum megtámadásában nagy lehetőség rejlik, odahívjuk Medgyessyt, hogy forduljon szembe az eddig képviselt állásponttal. Nagy nehezen meggyőzzük erről, s a végén - még nehezebben - Kovács is beadja a derekát. Akkor ennek a kommunikációját rendesen felépítjük. Természetesen nemcsak egy elutasító politikai nyilatkozat kellett hozzá, hanem a következő napok szisztematikus szereplései. Hogy megszólaltak a szakszervezetek, megszólaltak ezek, megszólaltak amazok, és eljutottunk odáig, hogy január közepére Orbánék korlátozták a külföldiek magyarországi munkavállalását. (...) A gátlásosnak aligha nevezhető manőver legfőbb célja a 23 millió román munkavállaló beözönlésétől való - valójában alaptalan - félelmek felkeltése.' Foglaljuk össze: a paktum megtámadása - a fekete december 5. előjátéka - a gyurcsányi stáb kreálmánya. Nem meggyőződés, hanem politikai haszon szülte az akciót. Medgyessy ma utazó nagykövet, Kovács uniós biztos. Gyurcsány bevallja, hogy a 23 millió román munkavállaló beáramlásával alaptalanul keltettek félelmet, gátlástalanul idegengyűlöletre játszottak. Az összeesküvés sikeresnek bizonyult.
A másik szövegrész az úgynevezett 'köteles beszédről' fecseg. 'Két ilyen fordulópont volt, mind a kettőt mi csináltuk. Ezt is mi csináltuk, meg a köteles akciót is. (...) Kövér mondja, amit mond. Többször mondja, meg is jelenik a sajtóban. Semmi nincs belőle. Elsikkad, egy hír a sok közül. (...) Ügy tűnik, hogy elveszítjük a választást. Összehívok magamhoz öt embert. (...) Klára meg én, és jön Gál Zoli meg még két ember. (...) És azon a pénteken, ott, nálunk úgy döntünk, hogy ezt a kötélügyet meg kell csinálni. (...) És akkor elindul mindenkinek az agya, még ott éjszaka megszületnek a sztori-boardok, hogy hogyan kell ehhez reklámfilmet készíteni, milyen rádióklip lehet ebből, hogyan nyikorog a kötél, szóval hogyan lehet ezt megcsinálni. (...) És kérünk engedélyt arra, hogy ezt a köteles dolgot elindítsuk. Ezt még meg kell próbálni, ennek még lehet hatása. És összerakjuk. Kitaláljuk Szili Kati szerepét. Szili Kati félig oldal-rá hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az sms-kampányt, amelynek vége a köteles tüntetés.'
Foglaljuk össze: kitalálták a semmiből, és összerakták. Gál J. Zoltán mára kegyvesztett (hivatalosan babát pelenkáz), Szili Katalin pedig Gyurcsány egyetlen potenciális pártbéli kihívója: igazán bölcs dolog volt még idejében kompromittálni. (Nyilván Debreczeninek is kedvére volt az oldalvágás.) Ám a lényeg az: a választásokat ezzel a kis PR-hazugsággal visszahozták a sírból; az összeesküvés sikeresnek bizonyult.
Vegyük hozzá most ehhez a zártkörű őszödi beismerést, hogy a hazugság a gyurcsányi politika anyanyelve, s vizsgáljuk ennek tükrében az elmúlt másfél esztendő több mint furcsa történéseit a jelennel bezárólag. Szögezzük le: ez a féktelenül kreatív (szerény véleményem szerint gátlástalan és bomlott) elme, a machiavellizmus immorális végpontja kormányra került, és innentől pénz, paripa, fegyver rendelkezésére állt, hogy történelmi konstrukcióit immár a végrehajtó hatalom fedezékéből ültesse át a gyakorlatba. Összeesküvés-elmélet helyett összeesküvés-gyakorlat lett az osztályrészünk. Meggyőződésem, hogy az idézett két akció mintájára tákolt forgatókönyvvel jutott hatalomra Medgyessy megpuccsolása árán; s a 2006-os orbitális kampányhazugság-rendszer is tudatos összeesküvés volt a jóhiszemű demokrácia ellen. A társadalom ezzel szembesült 2006. szeptember 19-én. A politikai bűnözés ezen a napon lépett át a köztörvényes bűnözés felségterületére: a tévéostrom megmagyarázhatatlan eseménysora ugyanis felveti a gyurcsányi összeesküvés-gyakorlat ily természetű folytatódását. Magyarán: sajnálatos módon feltételeznem kell, hogy a Magyar Televízió ostromának ideája is a gyurcsányi stábértekezletek bolymelegében született meg. Ne feledjük: a székházat védő rendőröket odadobták, miközben a szomszédos utcákban temérdek rendőr várakozott tétlenül. Gyurcsány elszólta magát, hogy kapcsolatban állt a karhatalommal: feltehetőleg kézivezérelte őket. Csakis neki állt érdekében, hogy tudatos választási csalásáról (a választók megcsalásáról) a megrendült közbiztonságra terelődjék a figyelem. A főrendőröket ő és a tévéostromból választási klipet gyártó Demszky Gábor kitüntette; igaz, már a 2006. október 23-i rendőrterrort követően. Később abban is elbizonytalanodhattunk az ügyészségi szóvivő elszólása folytán, hogy valóban a vétkes rendőrök álltak-e a bíróság színe elé. Az összeesküvés-gyakorlat látszólag itt tetőzött.
Akkor azonban jött a decemberi és februári gagyiterrorhullám, amit rögtön a rejtőzködő szélsőjobb nyakába igyekeztek varrni. Nem tudom, ki hogy van vele: nekem túlontúl átlátszó, hogy a Magyarok Nyilai nevezetű fantomszervezet, amelynek éppúgy bottal ütik a nyomát, mint a rendőrpalota géppisztolyos merénylőinek, előbb egy Hír TV-s műsorvezetőt ver meg, aztán meg a Hír TV-vel e-mailezget. Az is sajátos, hogy a Molotov-koktélok mindig valahogy úgy repülnek, hogy emberi életben vagy egészségben ne tegyenek kárt, viszont jó vágóképet szolgáltassanak a híradókban. Nem nagyon hiszek a különféle uniformisos gárdák spontán fellépésében sem, hiszen ha valami használ egy minden tekintetben vesztésre álló hatalmi klikknek, akkor az a fegyver nélküli egyenruhások öncélú parádézgatása. Pár hete debreceni közönségtalálkozómat néhány aktivistájuk alaposan tönkretette (még azt is vélelmezték, hogy talán nem is volnék magyar); csak akkor bizonytalanodtak el kicsit, amikor megkérdeztem: mitől olyan biztosak abban, hogy mégoly lelkes, de hebehurgya fellépésükkel nem valamiféle előttük is titkos akaratot szolgálnak?
Ennyi összeesküvés-gyakorlat után élnem kell a gyanúval: a fehér porok, az égő lábtörlők és a repülő benzinespalackok harci eszközei nem ugyanúgy a kontroll nélküli gyurcsányi agytrösztben születtek-e, mint a köteles beszéd, a 23 millió román meg a tévéostrom agyréme? Vajon nem ugyanannak az amorális elitnek a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásáról van-e szó most is? Kinek volt az érdeke a politika militarizálása, a műfasiszták köztéri flangálása, a saját tábor megfélemlítése az egészségpénztár-törvény szavazása előtt? Gyurcsánynak sürgősen tisztáznia kell magát a gagyiterror ügyében.
[Forrás: CSONTOS JÁNOS MN]
