Gyurcsány Ferencet török miniszterelnöknek nézték 2008.01.26. 13:30
Török miniszterelnöknek nézte Gyurcsány Ferencet egy világhírű közgazdász. - Milyen a török gazdaság állapota? - kérdezte tőle Stephen Roach a davosi világgazdasági fórumon.
Ahhoz képest, hogy Gyurcsány a saját blogjában úgy fogalmazott davosi útjáról, "Magyarországnak itt jó híre van" és "nagy az érdeklődés az ország iránt", a világ egyik vezető közgazdásza, a Morgan Stanley elemzője, Stephen Roach szerint Gyurcsány Törökország miniszterelnöke.
A davosi konferencián a világgazdaságban felmerült problémákra, a globális felmelegedésre, és a globalizáció kihívásaira keresnek választ a politikusok és szakemberek. Annak ellenére, hogy a résztvevőket egyenként bemutatták egymásnak a beszélgetés előtt, Roach odafordult Gyurcsányhoz, és a török gazdaság helyzetéről érdeklődött. A Miniszterelnöki Hivataltól megtudtunk, a miniszterelnök válaszként a magyar és az európai kilátásokról beszélt.
- Indokolatlan lenne egy nyelvbotlás miatt pellengérre állítani az elismert közgazdászt - olvasható a MEH szűkszavú levelében.
A török miniszterelnök, Recep Erdogan egyébként részt sem vett a rendezvényen és nem is hasonlít Gyurcsányra. Megkerestük az elismert közgazdász irodáját is, ám kérdéseinkre lapzártánkig nem kaptunk választ.
Kuláklista Gyurcsányi-módra Udvardy Zoltán jegyzete 2008. január 23. Magyar Nemzet
Már csak idő kérdése volt: a vak is láthatta, hogy a kommunista rezsim kritikátlan restaurációja (az emberek tömeges, terrorisztikus megfélemlítését, a társadalom haladókra és fasisztákra való felosztását és az ország tudatos gazdasági és erkölcsi lezüllesztését követően) nem lehet teljes a parasztság teljes anyagi tönkretétele nélkül. Mivel a múlt, amiből azért sem tanultunk, már régen újrakezdődött.
Az élelmiszerárak megugrása lehetőséget ad az Európai Unió agrártámogatási rendszerének felülvizsgálatára és átalakítására, mert magas élelmiszerpiaci árak esetén a gazdák kevésbé vannak ráutalva a támogatásra ezt tudhattuk meg Gyurcsány Ferenctől, aki a (magyar szocialista politikusok és a balliberális magyar kormányok által évekig hanyagolt) davosi Világgazdasági Fórum egy beszélgetésén mondta ki e vészterhes szavakat. A kormányfő, akit a távirati iroda idézett, már el is költötte a pénzt agrártámogatási rendszerből esetleg felszabaduló összegeket: ezek szerinte az oktatásra, a kutatásra és fejlesztésre, a versenyképesség javítására fordíthatók.
Logikus: ha az oktatásban csak a mostani tanévben a normatívák felmenő rendszerű csökkentése miatti megvonásokat nézzük, 25-30 milliárd forinttal lesz kevesebb a támogatás, a tanárok béremelésére 2007-ben egy fillér sem jutott, a kormány tehát bizonyította, él-hal az oktatásért, minden pénzt erre fordítanának. Annál sincs meggyőzőbb, mint a szoclib kormány bemutatkozása a kutatás-fejlesztés támogatása terén: már 2003-ra 25 százalékra emelték a kutatás-fejlesztésre fordított összegek addig 10,71 százalékos áfáját. Kóka távozó miniszterként is azért kardoskodott nemrég, hogy az innovációs járulékot vonják össze a rehabilitációs és szakképzési hozzájárulással; íme egy újabb zseniális reform, melynek célja, hogy végképp kihúzzák a talajt a K+F jellegű projektek alól.
Mégis, a legszebb talán az, ahogy (egy komoly üzletember által nem is olyan rég Gyurcsányi-nak emlegetett) miniszterelnökünk a versenyképességet citálja elő egy százalék alatti negyedéves GDP-adatokkal és egy olyan gazdasági teljesítménnyel a háta mögött, amely még a Kárpátok Cicerója által fémjelzett időszakot is alulmúlja.
Nemcsak az ürügyként említett, az agráriumra költött fölösleges kiadások helyett megjelölt célterületek emlegetése cinikus, már az a tény is elképesztő, hogy egy agrárország kormányfője kijelentse: fel kell számolni a mezőgazdasági szféra támogatását. Képzeljük el, amint Nicolas Sarkozy kijelenti ugyanezt. Zárt osztályra kerülne (ha élve el tudnák juttatni odáig).
Napról napra érkeznek a hírek arról is, hogy a kötelezettség teljesítését elmulasztó, terményeiket többszörös áron elfeketéző, az állam rovására jogosulatlan hasznot húzó kulákokat és más spekuláns elemeket a becsületes dolgozó parasztok ébersége leleplezi. Ja, illetve nem most érkeznek ezek a hírek, hiszen idézőjelbe kellett volna tennem az előző mondatot. De ha már így eltévedtünk a múltban (a közeljövőben?), idézzünk tovább a Szabad Nép 1951. január 24-i számából:
Minden becsületes ember igazságosnak, sőt szükségesnek tartja a közellátásunk és népgazdaságunk ellen áskálódó kulákok, spekulánsok szigorú megbüntetését. A becsületes dolgozók kívánságát fejezi ki az Élelmezésügyi Minisztérium legújabb rendelkezése, amely szerint azok a kulákok, akik terménybeadási hátralékukat többszöri felszólítás, sőt helyszíni elszámoltatás ellenére sem teljesítették, készleteiket elfeketézték: beszolgáltatási hátralékuk erejéig búzakilogrammonként két forint pénzbeli kártérítést kötelesek fizetni. Egyéb hátralékosoknak pedig beadási hátralékuk minden egy forintja után egyes búzakilogrammja kártérítést kell fizetniük.
Nyilván valahogyan a kulákság mentette át a Horthy-rendszer iránti nosztalgiát, és ennek köszönhetjük, hogy a Horthy restauráció kezdte el fenyegetni Magyarországot a Hóbaglyi Érában 1993-94 fordulóján, telén és koratavaszán. A kulák több földet birtokol, mint amit maga megművel, és ezért napszámosokat kell fogadnia, és cselédeket, béreseket tartania. Szerencsére a kulákok visszaszorulóban vannak és a korszerű nagy mezőgazdálkodó gazdasági társaságok kezébe kerülnek a földek, ahol modern intenzív módszereket vezetnek be. Az idézet folytatása már a felmagyar című, magát az elitértelmiség szótárának nevező netes lexikonból való.
Láthatjuk, a magyar földművelő nép gyűlölete, a teljes megsemmisítésére való törekvés épp úgy túlélte a módszerváltás időszakát, mint a bolsevik nomenklatúra, amely most mindent föltesz egy lapra, mert nekik már minden mindegy.
Nekik.
