Seszták Ágnes: Nemszeretem Magyarország 2007. december 20. 10:06 Magyar Nemzet
A magyar nézi a tévét, és nyugtalan, hiszen nincs olyan napja az évnek, amikor valami mocskos bűnténnyel ne szembesülne. Lopás, sikkasztás, rablás, emberölés, erőszak, zsarolás - bőven kijut belőlük. De a magyar megnyugszik, amikor a hírolvasók a tévében mindig hozzáteszik, hogy ezért a bűncselekményért akár 10 vagy 15 év is kijár. A hírekben, ha figyelmesen számolunk, legalább húsz év összejön naponta. A magyar megnyugszik, csak akkor kezd gyanakodni, amikor sok idő múltán kiderül, alaposan felültették. A súlyos bűnözök cselekményei elévülnek, az előzetes fogva tartással lejár a büntetésük, egyébként sem biztos, hogy ők követték el, az meg micsoda dolog, hogy tíz évvel ezelőtti olajügyeket most kaparnak elő. A magyar úgy érzi, a törvény nem őt védi, hanem a bűnözőt, és jól érzi, őt már azért elmeszelik, ha egy percet késik a parkolóban, miközben milliárdos sikkasztások elkövetői vígan élik világukat.
Persze lehetne ez másképp is, ha a média azt tenné, amire szánták: őrködne a demokrácia felett, és nem hazudozna annyit. Feleannyit. Nézze valaki a közszolgálati műsorokat a tévében egy hétig, és megérti, mire gondolok. "Magyarország benned van" - hirdeti egy új reklám. Erről kizárólag A nyolcadik utas: a Halál című klasszikus horror jut az eszembe. Meg az, hogy ezt a Magyarországot nem szeretném, sem magamban, sem másokban.
