Leértékelt életek 2007.12.14 forrás: www.api01.extra.hu
Mottó : "A bukás gyakran csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladjuk a küzdelmet ..." ( Marilyn von Savant )
Ismeretlenek agyba-főbe verték Csintalan Sándort. Való igaz, hogy a Hír TV műsorvezetője megosztó személyiség, de azért ilyen brutális attakra mégsem szolgált rá. Vele kapcsolatban a véleményem semmit sem változott a korábbiakhoz képest, ugyanis továbbra is elfogadhatatlannak tartom jobboldali médiaszereplését. Ennek ellenére - mit tagadjam, amikor csak tehetem - figyelemmel kísérem a műsorát, mégha kívánatos távozását ( persze nem ilyen áron ) korábban magam is szorgalmaztam a hírcsatornánál. Sajnos fogadni mernék rá, hogy - dacára a rekordnagyságú vérdíjnak - a valódi támadóit soha nem fogják megtalálni, mint ahogyan a feltételezett politikai indíték sem biztos. De ha mégis politikai leszámolással lenne dolgunk, akkor sem tudhatjuk biztosan, vajon melyik térfélről érkeztek a kíméletlen végrehajtók - Csintalan Sándor esetében ugyanis minden variáció könnyen elképzelhető. Mindenesetre őszintén sajnálom őt, és a részemről mielőbbi felépülést kívánok neki.
Most, amikor minden politikai "szakértő" a fenti eseten rágódik, amikor ismét fellángolt a Magyar Gárda körüli szánalmas műbalhé - okkal feltételezhető, hogy mindez csak a kormánypártok pillanatnyi érdekét kiszolgáló tudatos figyelemelterelés. Csintalan "nevelő célzatú" elnáspángolása ezért nálam egy kategóriába tartozik az megostromolt TV-székház szándékos átengedésével, vagy a rendőrpalotára leadott kalosnyikov-sorozatokkal. Fekete csuklyát pedig bárki magára ölthet, miközben vadul zsidózva csépeli soros áldozatát. A lényeg valamennyi esetben ugyanaz : félelemkeltés, és a "törvényes rend akarása, mert a magyar ember nem szereti a balhét és a masírozó fasisztákat". Valószínűleg ez utóbbiak lennénk mi
( összemixelve, valamennyi politikai szereplő a térfél jobb széléről ), akiktől körmönfont gyűlöletbeszéd-törvénnyel kell "védeni a törékeny magyar demokráciát". Persze mi sem egyszerűbb, mint melldöngetve védelmezni a kisebbségek jogait - még akkor is, ha viselkedési kultúrájuk esetenként kirívóan nemzetidegen, magamutogatóan provokatív és/vagy betegesen deviáns. Ellenben a többségi társadalomnak inkább "csak" alkotmányos kötelezettségei, legfeljebb joga van a tűréshez. ( Jogunkban áll hallgatni és meghunyászkodni ... )
Napirenden a társadalombiztosítási rendszer szétverése
Még néhány nap, és az ország sorsa szinte visszafordíthatatlanul megpecsételődött. Leértékelnek, kijátszanak bennünket és még ők csodálkoznak, hogy nem vágunk jó képet hozzá ... A regnáló hatalom is pontosan tudja, hogy maradéktalanul felélte erkölcsi és társadalmi tőkéjét, politikai jövője pedig egy garast sem ér többé. Tetszik vagy nem, hamarosan új rendszerváltás lesz - de a régi feltételekkel ( gondolják ők ), soha többé. Politikai öngyilkosság pusztán a pénzért ? Tulajdonképpen miért is ne ? Ugyanis a pénz hatalom, amely állítólag minden áldozatot megér. ( Legalábbis a gyurcsányi "értékrendben" ) Ezért az ellentmondást nem tűrő, lázas készülődés és a remény, hogy az ebül szerzett társadalombiztosítási vagyon segít átvészelni a szűkebb éveket. Ha nem figyelünk, elvtársaink - akárcsak egykor - ismét eljátszák nekünk a hattyú halálát, és poraiból feléledt főnixmadárként térnek vissza a hatalomba : immár teli zsebbel, és vadonatúj hazugságokkal.
El kell ismerni, Sipánkáék kemény munkát végeztek ( az amúgy gerinctelen ) szocialista képviselők szájbarágós megdolgozásával. Mert hogy valamennyi gazember egységesen fog szavazni december 17-én, számomra nem is lehet kérdés. Pedig tudjuk ( és ők is pontosan tudják ), hogy sokuk számára valóban "ez a harc lesz a végső". Egyszerűen azért, mert a dilettáns gyurcsányi hazugságpolitika a legtöbb vörös-káder lába alól egységesen kirántotta a szőnyeget. Már recsegve-ropogva omladoznak ( az eddig biztosnak hitt ) vidéki fellegvárak is, az ellenzéki önkormányzatokról már nem is beszélve. Gyurcsány rövidlátó politikájának egyenes következménye a szocialista hátország drámai megrendülése, benne a helyi szocik szánalmas mélyrepülése. A hitehagyott ( és a legtöbb verbális támadást elszenvedő ) helyi káderek éppen ott gyengültek leginkább, ahol korábban sikeresek és erősek voltak. Ha a dolgok így haladnak tovább, hamarosan már azok a prolik is leköpik őket az utcán, akik korábban hatalomra segítették őket.
A drámai leértékelés megkezdődött, mert a szavatosság idő előtt lejárt.
És a baj nem jár egyedül ...
Mi tagadás, a vörös-maffia hajszálereinek elvágása nem túl elegáns, ámde szükségszerű következmény : ráadásul ott hat igazán, ahol az a leginkább fáj. A szociálliberális vállalkozói háttér kíméletlen kiéheztetése komoly fennakadást okoz a helyi pénzek ( korábban szokásos ) visszacsorgatásában, ezért majd mindenki türelmetlen, bizalmatlan és ideges. Az egykor kiváltságos holdudvar cégbirodalmának jelentős hányada levegő ( és megrendelés ) után kapkod, miközben még saját elvtársaik is alaposan megfingatják őket az APEH, az ANTSZ és más állami hivatalok képében. ( Az őket is súlytó újabb sarcokról nem is beszélve ... ) Ráadásul csak azok fognak közülük 2010 után is talpon maradni, akik valós gazdasági tevékenységet folytatnak, folytattak. De bármennyi is marad, mindenképpen kevés lesz az összes ingyenélő, politikából kipottyant gazember foglalkoztatásához.
Most sajnálkozzam, hogy nekik is családjuk és gyerekeik vannak ? Neee, inkább nem. Amikor ezek a paraziták az "Igen" gombokat nyomkodják, valószínűleg ők sem gondolnak az én családomra. ( "Legyen jobb a gyerekeknek" - harsogták még a közelmúltban is. Persze ha engem - mint kereső, és adófizető állasmpolgárt - mindenfajta jogcímen brutálisan sarcolnak, vajon a lányomnak mitől lenne jobb ? )
A végkifejlet egyre közeledik, ehhez képest a Magyar Gárda vagy Csintalan Sándor megveretése jelentéktelen momentum, szinte szóra sem érdemes. A tét ennél sokkal nagyobb : száznyolcvanegynéhány nemzetáruló senkiházi az egészségügyi törvény parlamenti végszavazására készülődik, és életbevágó dolgokról készül dönteni, rólunk - de ismét nélkülünk. Ráadásul akaratunk ellenére.
És persze saját magukról, a tetves életükről is.
Bár ez utóbbi napról-napra egyre kevesebbet ér ...
