Gyurcsány a különös anyagból gyúrt ember : a Kapzsi Kisebbség
"Mi, kommunisták különös anyagból vagyunk gyúrva" - így szólt a lenini önmeghatározás.
A különös ember különösen beszél.
Folyik a szó a szájukon át, megállíthatatlanul, betemet.
A szavak nem a valóságra világítanak rá, nem az igazság felé közelítenek.
A szavak lukas garasok.
Hol ennyit érnek, hol annyit.
Legtöbbször semmit sem érnek.
A szavak nem jelentenek semmit, vagy nem azt jelentik, amit jelenteniük kell és szétporlad a valóság.
A különös ember nekünk megmondja: mi a helyes és mi nem, mit gondoljunk és mit nem, mi a miénk és mi nem.
Ők az örök bírák, a haszonélvezők, a Tettesek, mi meg az örök vádlottak és a Vesztesek.
A különös ember, ha nem tudna véleményt változtatni, akkor úgy járna, mint az a kígyó, amelyik nem tudja levetni a bőrét, -az belepusztul.
A különös ember, ahogy hatalomra jut, rögtön ráteszi a kezét a másik ember vagyonára.
1948 után a bebörtönzött, kitelepített emberek minden vagyonát elvette, saját használatra.
A különös ember annak idején a nép nevében államosította a más emberek tulajdonát .
Ők a különös emberek, a Kapzsi Kisebbség, ők a nép ma is; már nem micisapkában, de Armani-öltönyben.
Ma is övék az ország, maguknak lopják, s aki ezt szóvá teszi, az nem kulturált, az szélsőséges, az árkokat ás.
A különös ember nem szereti az árkokat.
Azt szereti, ha egy emberként sorakozik fel mögötte a lakosság.
Volt ugyan barikád, legutóbb 1956-ban, de ez tulajdonképpen "híd, ami összeköt".
Az utókor persze nem érti igazán, ha híd volt a barikád, miképpen történhetett, hogy százak és százak haltak meg a különös emberek vezényelte sortüzekben, százakat végeztek ki, tízezreket vetettek börtönbe, százezrek elmenekültek az országból.
A különös embernek a Kapzsi Kisebbségnek híd a hatalomba, a gazdagságba, a Többségnek híd a szegénységbe, a megbélyegzésbe, az emigrációba, a halálba vezetett.
A különös ember, mivel övék a jelen, úgy gondolják, birtokolják a múltat is.
Negyven éven át azt írták, azt szónokolták, hogy 1956 ellenforradalom volt, fasiszták csinálták.
Évtizedeken át fasiszta volt mindenki, aki nem őket akarta.
Ebben nincs változás: ma is fasiszta mindenki, aki nem őket akarja.
A különös ember egységet kíván.
Mindenki egyet akarjon, őket.
Az egy ügy érdekében akar megbékélni, kiegyezést akar, összefogást, bármi áron.
Márai jegyzi fel: "A kommunisták összefognak és börtönbe zárnak mindenkit, akire pikkjük van a társadalomban.
Ez lesz a társadalmi összefogás."
Ma más idők járnak, de a különös ember ma sem tűri, ha valaki másképpen látja a világot, mint ő.
Együtt az ország: az ő országa.
Együtt a sajtó: az ő sajtója.
Egy kép, egy hang: az ő hangja.
Egy gondolat: az ő gondolata.
Egy az érdek: az ő érdeke.
A különös ember nem tűri mások kritikáját.
Régebben hajlandó volt az önkritikára, a siralomházból is képes volt könnyes-nyálas hűségnyilatkozatokat küldeni az őt bitófára küldő párttársaknak.
Ma már csalhatatlan.
Övé a múlt.
Övé Deák Ferenc.
Deák jellemét ismerve persze nehezen elképzelhető, hogy bármilyen közösséget is vállalt volna a különös emberekkel, de őket sohasem zavarták a tények:
Deák reinkarnációjaként lépnek elénk, kiegyezést követelnek, persze úgy, hogy akit igazságtalanság ért, az megmarad ebben az igazságtalanságban, ők viszont mindent visznek:
ők a nemzet,
ők a nép,
övék 1956 és
övék a pénz.
A különös ember nem szereti a párbeszédet, ezt pótolja a propaganda vagy a polémia, a monológ két formája.
A propaganda arra épül, hogy az ember alakítható, csak szakadatlanul ismételni kell neki ugyanazt, azt fogja elhinni, amit hall, és nem azt, amit tapasztal.
Ha hiszünk az ember alakíthatóságában, azt is elhisszük, hogy szerződést lehet kötni azzal, akit éveken át ellenségként bélyegeztünk meg.
A különös ember tudja, hogy a tettek mögött nem csak az áll, aki elkövette.
Hogy minden ember mögött áll valaki, azt onnan tudja, hogy legtöbbször ő állt évtizedeken át a másik ember mögött, figyelte és jelentéseket írt róla.
Ma a jelentéseket inkább csak hamisítja, de megingathatatlan hite, hogy az elkövető mögött mindig állnak valakik, "akik bátorítást adtak".
Ezek régen a gaz imperialisták voltak, meg a láncos kutyájuk, valamint a fasiszták.
Ma a gaz Fidesz és a fasiszták.
A különös ember, 1919-ben is, 1948-ban is, 1956 után is első dolga volt, hogy ellentétet szítson kommunista és nemzeti érzés között.
"A magyar színeket tüntetve sárba tiporták, a himnusz éneklése életveszélyes volt, a haza és a hazafiság fogalma száműzött", írja a korabeli író-krónikás.
Károlyi Mihály levétette a nemzeti zászlókat, a vörös lobogók előtt viszont kalapot emelt.
Honi különös embereink érzékenyen ügyelnek más nemzetek érdekeire, de nem a magyarra.
A különös ember magától tudja, hogy a megismerés egyetlen útja nem a tapasztalat;
nincs örök igazság, nincs abszolút érték, nincsenek velünk született erkölcsi alapelvek, ezért aztán nincsenek általános erkölcsi szabályok.
Egyetlen ismeret sem születik velünk, az elme az egy fehér lap, ezért kell a propaganda, azt ír rá, amit jónak lát, avégett, hogy a gondolkodást felváltsa a feltételes reflex.
Így a különös ember helyettünk gondolkozhat és dönthet, hiszen úgyis jobban tudja, mi a jó nekünk.
A különös ember nem tájékoztatni kíván, hanem elkábítani.
Ezért verhetetlenek mások szavainak félreértelmezésében és kiforgatásában, verhetetlenek az ellenségkép gyártásában, verhetetlenek az általuk felrajzolt fantomok elleni hadakozásban, verhetetlenek mások lejáratásában és besározásában, verhetetlenek a kettős mérce alkalmazásában, verhetetlenek az áldozatok megvádolásában az ellenük elkövetett bűnökért.
Tudnivaló, hogy a különös emberek amikor megvádolnak valakit, akkor az azt jelenti, hogy maguk fogják azt cselekedni, amivel másokat alaptalanul gyanúsítgatnak.
A különös embernek
érthetetlen az irrealitás érzete,
az önválasztottsága,
a belső mérleg teljes hiánya ,
a mértéktelen a kapzsisága,
despota a küldetéstudata.
Bár nem olvasta Nietzschét, de jól tudja, a világhelyzet ismérve, hogy mindig válság van.
A válságot ugyan a mi égtájunkon a különös ember hozzá nem értése, tudatlan pótcselekvése, garázdasága kapzsisága szokta előidézni, de ő nagyon ért a válságkezeléshez.
A válságkezelés első módja, hogy megnevezi, ki a bűnös:
mindig valaki más (általában visszafelé mutogat), aztán a saját fizetését duplájára felemeli, a népet meg takarékosságra bírja.
Aztán arra inti, hogy azt higgye, amit ő, a különös ember beszél neki.
"Soha nem látott jólétet adtunk az embereknek".
Aki nem így látja, az vagy nem veszi tudomásul, hogy a nemzetközi helyzet állandóan fokozódik, vagy a "népegységet" bontja, az akadályozza az (ő) előre haladás(á)t, azt "ki kell iktatni."
A különös anyagból gyúrt ember, a Kapzsi Kisebbség a maga elgondolta áldemokráciában feláll, és más emberek kárára megszerzett milliárdjai védelmében azt mondja: nincs egyenlő esély.
Tehát van, akinek a jól-léte értékesebb, mint a másik emberé.
A különös anyagból gyúrt ember, a Kapzsi Kisebbség ma is tudja, hogy aki akadályozza az ő előre haladását, vagyis mást hirdet, mint ő, azt "ki kell iktatni."
És az egész élet áthelyeződik a reprezentáció vonalára.
Nincs hős,
nincs gondolkozó,
nincs közérdek,
nincs haza,
nincs lovag,
nincs becsület,
nincs adott szó,
mindez csak szerep és képmutatás.
Amerikai Magyar Népszava Szabadság
JobbINFO
