Munkára fel ! forrás: www.api01.extra.hu
Mottó : "Hallgatni, amikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna ..." ( Gróf Széchenyi István )
Lassacskán beérnek a gyurcsányi "reformok", az első "eredmények" már pontosan kiolvashatóak a közvéleménykutató intézetek legfrisebb publikációjából. A "reform" kifejezés lejáratása az utolsó stádiumba lépett - már csak néhány lépés, aztán nyugodtan törölhetjük is a soron következő politikai kampányok szótárából. Értelmes párt ugyanis aligha fog mostanában kampányolni vele ...
Magyarország éhezik a reformokra ( manapság már nem csak arra ) - harsogta bő egy évvel ezelőtt a csúcsrajáratott kormánypárti sajtó, naponta inspirálva az "új" kormányt a bátor változtatásokra - vagy pont fordítva, de ez tulajdonképpen már édesmindegy. Szinte a semmiből bújtak elő rémisztő ( mára sorra megvalósuló ) ötleteikkel a különféle "szakértők", hogy fogadatlan prókátorként maguk is megváltsák a világot. Ötletekből nem is volt hiány, némelyikhez képest az inkvizíció csak amatőr próbálkozásnak minősíthető. Önmagában véve ez még nem is lenne baj, csakhogy ugyanezen seggnyalók sunyin kussoltak a választások előtt. Tanulságképp megállapíthatjuk, hogy a választás előtt sajnos valamennyi gumigerincű hangját elnyomta a "pannon puma" fülsiketítő dübörgése, de urnazárással ( mintegy központi vezényszóra ) már valamennyi egyed kellően megvilágosodott ... Igaz, közvetlenül a szavazás után még csak a ( beavatott ) "vezető médiumok" tudták, hogy négy-évnyi szociálliberális látszatkormányzás következtében óriási a baj, és hogy a jövőben nem kell minden kormányzati megszorításon felszisszenni. ( Lásd Gáljéjunior (*) némileg háttérbe szorult, de a gyurcsányival megegyező kaliberű öszödi "vallomását" )
Természetesen a világ gyorsan változik, benne mi is. Miután Magyarország is integráns része a globális folyamatoknak - más kérdés, miként vélekedünk róla, de az alkalmazkodás kényszerét kevesen vitatják. Minden ország igyekszik úgy alakítani az állam szerkezetét, hogy az megfeleljen a legújabb kihívásoknak, és eséllyel versenyezhessen más nemzetekkel. ( Jelenleg úgy Etiópiával lehetünk egy súlycsoportban ... ) Persze a strukturális rendszereket okosan átalakítani, és nem lerombolni kell. A civilizált világban - amelytől egyre inkább távolodunk - jól tudják, hogy az államreform nem pénzbehajtás, hanem ésszerű befektetés a jövőbe. Ehhez rengeteg plussz pénz kell, de semmiképpen sem - az amúgy is szűkös - források pánikszerű kivonása. Szerintem tudja ezt Gyurcsány Ferenc is ( mint protekcionált közgazda, eredeti végzettségét tekintve biológiatanár ), de a fantáziaszegény kényszer sajnos nagy úr. Ergo nem csak lopni, időnként talán kormányozni is kellene tudni. Bevallom, én már annak is örülnék, ha ez az eszement kormány ( a dilettáns pusztítás helyett ) egyáltalán nem csinálna inkább semmit. Ehelyett a miniszterelnök önjelölt reformernek képzeli magát, és mindenbe belebabrál ami az útjába kerül. Pechünkre, miközben akár kiváló pedagógus is lehetett volna belőle ... Engem egy kíváncsi lurkóra emlékeztet, aki minden játékát szétkapja, de utána már egyiket sem lehet újra összerakni. ( Kalapáccsal javítja az órát ) Régi igazság, hogy a kártékony ötletelés sok pénzbe kerül, és roppant kevés értelem kell hozzá ...
"2010 még nagyon-nagyon messze van. A reformok lebontó, a status quót romboló hatása és szakasza a végéhez közeledik. Könnyebb időszak kezdődhet, amelyben már építeni lehet. A magyar szavazók nagyon ingatagok" - biztatta magát ( és hiszékeny híveit a Bloombergnek adott interjúban ) Gyurcsány, igazi freudi elszólással a végén. Persze fogalmazhatott volna emígyen is : "Sok birka magyar, most ugyan szíjat hasítok a hátatokból - de figyeljetek, mert a választások előtt ismét költekezni fogunk. Az ügyesebbek még üveggyöngyöt is kaphatnak, de mindenképpen számítunk minden hiszékeny polgár szavazatára. Mert hajózni muszáj, pártunk és kormányunk közös célja - mint mindig - a korlátlan hatalom, a céges Audi és a törvényesített maffiabűnözés. Ja, amúgy továbbra is hülyének nézünk benneteket ..."
A reformdemagóg bumeráng
A miniszterelnök egyik nagy hibája, hogy erőből cselekszik. Jelenleg könnyen megteheti, hiszen temérdek pénze és elegendő hatalma van hozzá. Egyenlőre, és ha hagyják. Nagy kérdés, vajon meddig még ? Nem kerülhető meg ez a kérdés, mert azt még a gyűlölt szocialistákról sem feltételezném, hogy tétlenül szemlélik imádott pártjuk barbár szétverését. Igaz, könnyebb helyzetben is lehetnének Gyurcsány nélkül, de ezt a lehetőséget - több alkalommal is - alaposan elkúrták az elmúlt másfél évben. Most úgy tűnik, akár fogcsikorgatva is kitartanak elmebeteg vezérük oldalán, aztán irány a lecsó. Javaslom senkit ne tévesszen meg Gyurcsány Fecó vagy Hiller-pösze hivatali optimizmusa, ugyanis a végeken már dübörögve omladozik a szocialista hátország.
Bevallom, kezdetben többet kinéztem Gyurcsányból és nem hittem volna, hogy ilyen idióta reformblablával próbálja megetetni a népet. Miután tehetségtelen kormánya minden létező gazdasági mutatót a földbe döngölt 2002-óta - várható volt, hogy ezúttal megszorítások következnek. "Meg lehet magyarázni", de a tények önmagukért beszélnek. Azt viszont kezdettől fogva sem értettem, vajon miért ragaszkodnak a társadalom értelmetlen hergeléséhez olyan ostobaságokkal, mint a vizitdíj, a receptdíj vagy a kórházi napidíj. Ezek a bevételek ugyanis nem relevánsak az állam számára, ellenben kiválóan alkalmasak a kormánypártok meggyűlölésére. Puff neked "szociális igazságosság", ráadásul még a saját szavazóikat is maguk ellen fordították. Józan ésszel mérlegelve az egész buli nem ért ennyit, és politikai öngyilkosság mindenáron
( csak azért is, dafke ) kitartani mellette. A tandíj és az ingatlanadó bevezetése ebből a szempontból némileg más tészta ( nem mintha szükség lenne rájuk, sőt ... ), bár ez utóbbinak tervét igazából nem is tagadták a választások előtt. ( Vagyis : minden vörösagyú birka tudhatta, hogy lesz ingatlanadó ha győznek a szocik )
Nap mint nap látjuk, hogy mindez csak a felszín : a kicsinyes, de népnevelő célzatú napi sanyargatásoknak se szeri, sem száma. ( Hogy az egészségügyi "reform" elképesztően cinikus elemeiről, vagy a vasúti szárnyvonalak, pósták és iskolák tömeges bezárásáról most ne is beszéljünk ) De sok kicsi sokra megy, így az emberekben - már szinte pártállástól függetlenűl - akkumulálódtak a különféle sérelmek és megszorítások. Mit szépítsük, úgy utálják a kormányt, mint rühes macska a kovászos uborkát.
Menni, vagy nem menni ...?
A fentiekkel semmi újat nem mondtam, így az egyéni körzetekben "vitézkedő" helyi szocialisták is tisztán látják a végzetet. Sem veled, sem nélküled - az egyszázalékos partner ( Kóka tizet ígért, már csak egy nulla hiányzik ) öngyilkos béklyót kötött a kezükre, de nélkülük végleg lőttek a kormányzati hatalomnak és a vastag bukszának. "Qual ist Wahl" - mondja a német, és milyen igaza van : elvtársaink vagy azonnal véget vetnek a közös tolvajlásnak ( ezzel mentik a menthetőt ), vagy együtt folytatják 2010-ig ( közben bevezetik a többiztosítós rendszert és az ingatlanadót ), aztán "astala vista baby". "A koalíción kívül nincs élet sem a szocialisták, sem a szabad demokraták számára" - mondta Gyurcsány, és ez utóbbira magam is fogadni mernék, akár nagyobb összegben is. De a klasszikustól azt is tudjuk, hogy nincs ingyenebéd, ahogy Magyarország sem marad mindörökké "egy következmények nélküli ország". Ha a közvéleménykutatók által felvázolt tendencia tovább folytatódik, az SZDSZ végleg eltűnhet a történelmi süllyesztőben ( igazából már most is késő ... ), Gyurcsány pedig "kurva jó könyveket írhat" végre a maradék baloldalról. Ennek kiemelt fejezete lehet a politikai balfaszság, úgy mint vizitdíj, receptdíj és kórházi napidíj. De akárhogyan is ( nem mindenkinek lehetnek titkos milliárdjai Cipruson ), a vörös maffia közkádereinek tucatjai kerülnek szarba 2010-ben, egy részük a megérdemelt börtönre, másik fele hétköznapi életre készülődve. Egy azonban biztos : a díszes galeri döntő többsége, garantáltan hosszú időre inthet búcsút a főállású politizálásnak. No persze elvtársak, a kétkezi munka sem szégyen.
Lehet barátkozni a gondolattal ...
