Elment a hajó Csontos János 2007. október 2. 0:01 Magyar Nemzet
Tanulságos interjút közölt a Népszava Kis Jánossal, az SZDSZ-nek a pártból kilépett alapító atyjával. Mivel a hajdan szebb napokat látott napilap mikroszkopikus példányszáma miatt a liberális filozófus gondolatai a népszavazásról meg az akut bizalmi válságról csupán kevesekhez juthattak el, ezúton népszerűsítem egy kiragadott felvetését. Kis szerint tavaly november és idén január között a kormány a kezdeményező helyzetében volt, mert ( ) a közvélemény megnyugvást, békességet akart.
Ebben a helyzetben nagyvonalú ajánlatokkal meg lehetett volna szólítani a Fidesz másod- és harmadvonalbeli vezetőit, például a temérdek új polgármestert és önkormányzati képviselőt. Fel lehetett volna ajánlani, hogy az uniós pénzek elosztásáról paritásos bizottságok döntsenek. (
) A kormányváltás felvillantja a reményt, hogy az uniós tortát újraosztják. Ha a két oldal eleve közösen osztotta volna el, a kormánybuktatásra játszókat könnyebb lett volna elszigetelni. A riporterek szomorúan állapítják meg: Ez a hajó elment
Mire Kis: Igen, ez elment. A kormánypártok ma nincsenek a politikai kezdeményezés helyzetében.
Koncentráljunk a komor tényekre. Lamperth Mónikának a déli Krónikában közzétett belső elvtársias beszédét, miszerint azon lesznek, hogy a választásokat követően a baloldali vezetésű önkormányzatok jussanak majd állami és uniós forrásokhoz, a mai napig sem a miniszter asszony, sem utódja, a jelenlegi önkormányzati miniszter nem cáfolta. Ezt az utódot Bajnai Gordonnak hívják, aki az utóbbi napok során mindent elkövetett azért, hogy a Zuschlag- és Weiszenberger-ügyek kapcsán elterelje a figyelmet az uniós pénzelosztási mechanizmusról, s a korrupcióbűzös ügyeket például a gazdasági tárca felé nyomja. Eközben az ifjúszocialistaként megismert, az ifjúsági pénzektől ugyancsak nem érintetlen Varjú László a parlamenti eseti bizottság elnökét, Pelczné Gáll Ildikót támadja, átlátszó obstrukcióval próbálva megakadályozni Bajnai több mint kínos bizottsági meghallgatását.
Vajon mit mutat mindez? Azt mutatja, hogy Kis János ezen a földön él? Nem ezt mutatja. November és január között a pénzelosztások tekintetében semmivel sem volt más a helyzet, mint manapság, csupán gazdagabbak vagyunk néhány videofelvétellel és az éj leple alatt tett államtitkári, miniszteri és miniszterelnöki tanúvallomással. Kis, az elmélet embere az elemi gyakorlati politizálási képesség hiányát hánytorgatja fel a koalíciónak: szorult helyzetükben miért nem osztották paritásosan a nemzet pénzét? Szerinte megoszthatták volna az ellenzéket, leválaszthatták volna Orbán Viktorról a Fideszt. Bár ez merő fikció, tegyük fel a kérdést: miért nem tették? Azért, mert minden lehetséges forintot az övéiknek akarnak? Persze, azért is. Abból a tortából nem csak a bilincsbe vert Zuschlag szeletelt. De főként azért nem tették, hogy senki ne láthasson bele a pénzosztó mechanizmusba; ne tudhassa, mit műveltek addig; ne emelhesse fel a szőnyeg sarkát. A maffiától sem várható el, hogy keresztapák helyett paritásos bizottságok kezébe adja az üzletet.
Ha viszont elmarad a megtisztulás, a kormánypártok könynyen úgy járhatnak, mint a lengyel posztkommunista párt, amely szabályosan elvérzett a 2005-ös választáson jósolja Kis János. Vagyis, bár a koalíció számára elment a hajó, jön helyette a varsói gyors. Megfeszített figyelemmel várjuk, hogy a kormánypártok képesek lesznek-e elugrani a robogó szerelvény elől
