Egy év Giró-Szász András, agenda@hetivalasz.hu 7. évfolyam 38. szám, 2007.09.20.
Egy év - Az elmúlt egy esztendő világosan megmutatta, hogy Gyurcsány Ferenc igazat mondott elhíresült beszédében arról, hogy mit tettek és hogyan kormányoztak, egész pontosan hogy mit nem tettek, hogyan nem kormányoztak. Az őszödi beszéd soha nem volt olyan időszerű, mint napjainkban. Akár most is elmondhatná a miniszterelnök ugyanezt a beszédet, csak az elmúlt egy évre vonatkoztatva. Semmi nem változott. Folyt.
Egy év lehet rövid, de hosszú idő is egy ember életében. Van, amikor semmi, s van, amikor rengeteg minden változik és alakul át ezen időszak alatt. A tanulással, az ismeretszerzéssel újabb és újabb tapasztalatokat hasznosíthatunk életünkben, igyekezve a korábbi hibákat, tévedéseket orvosolni, illetve a későbbiekben elkerülni őket. Valószínűsíthetően az emberek többsége így - s nagyon helyesen - éli az életét. A kérdés csak az, hogy ha a mindennapi életünkben logikusan gondolkodunk, akkor a közéletben miért nem vagyunk képesek rá.
Ha a hétköznapokban nem felejtjük el vásárláskor, ha rossz árut kapunk vagy drágábban kapjuk, mint kellett volna, akkor miért dugjuk a fejünket a homokba a politika, a politikusok túlkapásai esetén, s miért magyarázunk mindent azzal, hogy a másik - az esetleges alternatíva - sem jobb a hibát hibára halmozónál?
Ha pusztán a rokon-, illetve ellenszenv irányítja a szavazatainkat ebben az esetben, akkor szembe kell néznünk azzal a szomorú ténnyel, hogy minket megvezettek. Megvezettek, mert úgy reagálunk a politikai oldalunk cselekedeteire, amely reakción mélységesen megdöbbennénk a hétköznapjaink szituációiban. S nem vesszük észre, hogy bohócot csinálunk magunkból.
Egy évvel az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után ez a helyzet. A magyar választópolgárok jelentős része - a beszéd által okozott megdöbbenésből felocsúdva - menteni kezdte - hol maga, hol a nyilvánosság előtt - a menthetőt. Hétköznapi szavazók éppúgy, mint közírók és egyéb közszereplők már igazságbeszédről, bátor cselekedetről, sőt egyenesen egy új korszak kezdetéről beszéltek. S részben igazuk is volt, hiszen ténylegesen egy új korszak kezdődött a "következmények nélküli ország" történetében: a józan gondolkodástól és a hitelességtől elzárkózó, minden figyelmeztetést, tanácsot figyelmen kívül hagyó kormányzás korszaka.
Az elmúlt egy esztendő világosan megmutatta, hogy Gyurcsány Ferenc igazat mondott elhíresült beszédében arról, hogy mit tettek és hogyan kormányoztak, egész pontosan hogy mit nem tettek, hogyan nem kormányoztak. Az őszödi beszéd soha nem volt olyan időszerű, mint napjainkban. Akár most is elmondhatná a miniszterelnök ugyanezt a beszédet, csak az elmúlt egy évre vonatkoztatva. Semmi nem változott.
Nem hagyták maguk mögött a felvállalhatatlan éveket, nem kezdtek bele az alapok átalakításába, nem tudtak felülemelkedni pártpolitikai érdekeken, s nem tudtak semmilyen tekintetben nemzeti érdekeket képviselő politikusokká válni. Ugyanazokkal a sablonokkal és taktikákkal dolgozva próbálják meg - s tegyük hozzá, sikeresen - meggyőzni választóikat, hogy ők igazából jót cselekszenek, s még mindig jobbak, mint politikai "szélsőjobbos, két világháború közötti, maradi" ellenlábasaik.
Nagyon sokáig jóhiszeműen azt hihettük, hogy ha nem is azt mondják, amit az emberek egy része hallani szeretne, de legalább ők hisznek benne, s lehet, hogy mi gondoljuk rosszul. De az őszödi beszéd ebben a tekintetben is kijózanító jelentőséggel bírt. Világosan kiderült Gyurcsány Ferenc szavaiból, hogy a szocialisták, a kormány és a miniszterelnök világosan tudta, hogy amit állít a magyar lakosságnak, az köszönő viszonyban sincs a valósággal. Hogy nem elég, hogy hazudtak éveken át, hanem még csak meg sem próbáltak kormányozni, mert az ország helyes kormányzásából fakadó össznemzeti előnyöknél többre tartották a szocialisták és szabad demokraták ismételt pozícióba kerülését. Saját túlélésükért egy ország érdekeit áldozták fel.
Egy évvel ezelőtt egy kora őszi délutánon azt hitte az ember - hallgatva a miniszterelnök felfoghatatlan mondatait -, hogy ez már felül kell hogy írjon minden politikai megosztottságot és minden emocionális kötődést és ellenérzést. Azt hitte az ember, hogy ezek a mondatok, ezek a gondolatok már olyan elemi erővel rázzák meg az országot, hogy egyértelműen elfogy a miniszterelnök támogatottsága. Csalódnunk kellett. Nem Gyurcsány Ferenc támogatottsága, hanem a józan ész, a morális tartás és a közösségi érzés és megbecsülés fogyott el. S mindez miért? Mert sokan elhitték, hogy egy miniszterelnököt más mércével kell mérni, mint bármely hétköznapi embert.
Tévedtek.
