A kiugrott novícius Kádárt siratja Dévényi István, hetijegyzet@hetivalasz.hu 7. évfolyam 31. szám, 2007.08.02.
Ám még mielőtt a jobboldal rossz szokása szerint Tatár Csabát a zászlajára tűzné, és lelkesen körbehordozná valamennyi rendelkezésre álló ellenzéki médiafelületen, mondván: lám, vannak még rendes szocialisták szerte e hazában, nézzük meg, mi is volt a mi derék Tatárunk, mielőtt harcos munkásmozgalmárrá lett.
Tatár elvtárs jó elvtárs. Volt.
Tatár elvtárs ugyanis meghasonlott a haladó baloldallal, aztán önmagával, míg végül határozottan kilépett a Magyar Szocialista Pártból, de még előtte papírra vetette ezt itt: "Azt hiszem érthető, hogy mennyire frusztráltak az elmúlt hónapok történései engem, aki reményeim és hitem szerint mindig a kisemberek oldalán állónak éreztem magam. Baloldali értékrendemmel összeegyeztethetetlen gazdasági lépések sorozatát tettük, tesszük meg." Illetve, a párttagsági igazolvány sírva szétszaggatásának okáról: "elvi és ideológiai egyet nem értés a MSZP - elsősorban a saját történelmi örökségétől - való eltávolodása, elhatárolódása miatt", ami az utolsó csepp a pohárban jelleg alapján nagy valószínűséggel Kádár megtagadását, és a székház eladását jelentheti.
És nem akárkiről van ám szó, nem akárki bírálja íly kegyetlenül az eszméhez hűtlenné vált szocialistákat, íme az önéletrajz vonatkozó része: "2004-től a Magyar Szocialista Párt egri városi elnökségének tagja vagyok, és ellátom az MSZP Heves Megyei Baloldali Tömörülés Platform koordinációs titkári feladatát, valamint az MSZP Munkás és Érdekképviseleti Tagozatának egri alapszervezetének alapító tagja és ügyvezető elnöke voltam. November 20-án MSZP Országos Munkás és Érdekképviseleti Tagozat tisztújító küldöttgyűlésén az országos elnökség tagjává választottak, majd 2005. január 11-én az MSZP Országos Munkás és Érdekképviseleti Tagozatának Ügyvivői alelnökévé választottak. 2005. október 10-étől, az MSZP Munkás és Érdekképviseleti Tagozatának Heves megyei elnöke vagyok."
Ám még mielőtt a jobboldal rossz szokása szerint Tatár Csabát a zászlajára tűzné, és lelkesen körbehordozná valamennyi rendelkezésre álló ellenzéki médiafelületen, mondván: lám, vannak még rendes szocialisták szerte e hazában, nézzük meg, mi is volt a mi derék Tatárunk, mielőtt harcos munkásmozgalmárrá lett. Elő a CV-t újfent: "1991. szeptembertől Assisi Szent Ferenc rendjének novíciusa voltam három évig."
Szóval Tatár elvtárs még mielőtt rádöbbent volna, hogy az övéi mostanság egyáltalán nem szeretik Kádár Jánost, megtagadják, leköpik az öreget, talán még a csontjaival is elbabrálnak, ha úgy kívánja a belpolitikai helyzet, egyszer már átélt hasonló rádöbbenetet, miszerint a teremtés kamu, és bizony mégiscsak a majmos sztori lehet az igazság.
És bevallom őszintén, hogy most nagyon, de nagyon nem lennék Tatár elvtárs helyében, nála ugyanis tényleg beállt a se Isten, se ember állapot. Ahonnan talán csak a Centrum Pártba vezet az út.
