Jogi szempontból tiszta 2007. június 29. 0:01 Huth Gergely Magyar Nemzet
Alighanem kevesen akadnak a kedves olvasók közül olyanok, akiknek cégén keresztül - eredeti dokumentumok és más bizonyítékok egész sora szerint két és fél millió liter fűtőolaj vándorolt keresztül úgy, hogy az később a legismertebb üzemanyagra specializálódott bűnszövetkezet vállalkozásainál landolt. Még kevesebben lehetnek az országban azok, akik az illető részvénytársaság felügyelőbizottsági tagjaként, közvetve egyik fő tulajdonosaként mit sem tudnak minderről. Jelen ismeretek szerint egészen pontosan egyetlenegy ilyen ember akad nemzetünk soraiban: ő Gyurcsány Ferenc.
Budai Bernadett újdonsült kormányszóvivő tegnap ugyanis közleményben tudatta: a Fortus Rt. történetét 2003 végén egyszer már alaposan körüljárták, és a legapróbb részletek tisztázása után is az derült ki, hogy a miniszterelnök jogi és erkölcsi szempontból egyaránt tiszta. A tények ismeretében azt javaslom, maradjunk annál, hogy Gyurcsány Ferenc jogi szempontból tiszta. Még pontosabban fogalmazva: a kormányfőnek pecsétes papírt adott az igencsak megtépázott hírű magyar igazságszolgáltatás arról, hogy nem terheli büntetőfelelősség a kilencvenes évek közepének egyik legnagyobb volumenű olajbotrányában.
Emlékeztetőül: Horn Gyula kormányzásának idejére tehető az olajbotrányok második nagy szakasza. Addigra a pitiáner HTO-t szőkítő maffiózókat már kitúrták a porondról, labdába csak azok rúghattak (lásd az MSZP-s és SZDSZ-es tisztviselőkkel gazdagon telepakolt ETL Rt.-t és az Energol Rt.-t), akik kellő politikai és államigazgatási kapcsolataiknak köszönhetően vegyészkedés helyett egyszerűen csak átpapírozták a szállítmányokat. Persze ebben az időben már nem elhagyott alföldi tanyák hátsó udvarán, hanem elegáns irodaházak szobáiban folyt a biznisz.
Nem mellesleg Magyarország regnáló miniszterelnöke is ez idő tájt döntött úgy, hogy az olajüzlet felé veszi az irányt. Fő vállalkozása, az Altus Rt. a Magyar Villamos Művekkel (MVM) közösen, 1995-ben hozta létre a Fortus Rt.-t, eredetileg abból a célból, hogy gyakorlatilag ingyen átvegye a villamos művek néhány évvel korábban négymilliárd forintnyi közpénzből épült olajtárolóit. A már előkészített szerződések mindemellett beékelték volna a Fortust az erőművek fűtőolaj-beszállítói és a villamos művek közé, húszszázalékos (!) sikerdíjat garantálva a közvetítőnek. Csakhogy az Állami Számvevőszék meghiúsította az ügyletet, miután egy sor szabálytalanság mellett megállapította, hogy az hátrányos lenne a köztulajdonban álló MVM Rt. számára. (Itt talán érdemes felidézni Gyurcsány Ferenc örökzölddé vált válaszát a Népszabadság egy 1996-ban feltett kérdésére, miszerint az államot senki nem kényszerítette arra, hogy velem ilyen rossz üzletet kössön.)
Ezúttal tehát az ország négymilliárd forinttal beljebb maradt, a Fortus Rt. pedig hoppon, de a társaság még évekig Gyurcsány felügyelőbizottsági őrködése és az Altus Rt. befolyása mellett működött. A Fortus székhelye 1997 májusáig a Szilvásy György-féle botrányos visszabérleti szerződésről elhíresült fővárosi Szalay utca 4. szám alatti házba volt bejelentve, a többi Gyurcsány-céggel együtt.
Az ETL Rt. olajügyének nyomozati aktái szerint a Fortus Rt. 1996 és 1998 között két és fél millió liternyi fűtőolajat hozott be a Slovnaft szlovákiai olajfinomítójából, amelyet később illegálisan üzemanyagként értékesítettek. Ám hogy, hogy nem, a büntetőeljárásban több tanú is azt vallotta, a Fortus irataival és nevével visszaéltek, így a kormányfő érdekeltsége ténylegesen nem adott el olajat az ETL Rt.-nek és az Energol Rt.-nek. A tanúvallomásokon túl a nyomozók sajnos nem találtak más lehetőséget az óriási mennyiségű olaj mozgásának felderítésére. Így Gyurcsány Ferenc "jogi szempontból" ezúttal is tiszta maradt. Erkölcsről pedig régóta nem érdemes beszélni ebben az országban.
