A Clinton-ötlet HetiValasz 7. évfolyam 24. szám, 2007.06.14.
Gyurcsány hiába tart önszuggesztiós "gyerünkferi" tréningeket, már csak idő kérdése, mikor hagyja maga mögött a kormányfői széket és az összetöpörödött MSZP-t.
Bill Clinton miniszterelnöki székbe emelésével oldaná meg országvezetési gondjainkat a köztiszteletnek örvendő társadalomkutató. Hankiss Elemér meghökkentő javaslata Frei Tamás Dosszié című műsorában hangzott el a múlt héten. És miért is ne? - gondolhatják a Hankisst hallgatók. Most, hogy Franciaország magyar származású köztársasági elnököt választott magának, valóban képtelen ötlet kormányfőt importálnunk az Egyesült Államokból? Különbek lennénk a franciáktól? Vagy másról van szó.
Hankiss csak úgy juthatott el a "clintoni gondolatig", hogy a kormányfőre mint technokratára tekint. Akinek a vezetni tudáson kívül semmire sincs szüksége feladata ellátásához. Irányítani tudjon, s majd mindegy, hogy céget, kórházat, állatkertet vagy országot bíznak rá. Az meg végképp lényegtelen, hogy az országot kik lakják.
Csakhogy ha körbetekintünk a világban - mi ezt megtesszük lapunk 56. oldalán -, jól láthatjuk, hogy egy nemzeti közösség vezetése nem téveszthető össze semmilyen nagyvállalat irányításával. A multinacionális cégek versenyszemléletűek, teljesítményorientáltak és profitérdekeltek. Az életünk azonban biztosan több megszerezhető anyagi javak egyre növekvő halmazánál. Az ország nem részvénytársaság. Igaz, ettől a kormányzásban jártas Bill Clinton még lehetne magyar miniszterelnök.
Néhány feltételnek azonban illene megfelelnie. Mondjuk, le kellene telepednie, elsajátítani a nyelvünket, kultúránkat, megszerezni az állampolgárságunkat, megméretni magát a választásokon, és nyerni. Sarkozy is úgy lehetett Franciaország első embere, hogy francia identitású lett. S kiváló politikus egyben. Hankiss Elemér okos ember, alighanem csak provokált, amikor Bill Clintonnal példálózott. Sokkolni akart azzal, hogy a békétlenség eredményeként csúfságunkra külhonból kell miniszterelnököt rekvirálnunk. De ez csak a jó szándékú feltételezés.
Azt sem zárhatjuk ki, hogy a professzor az egyre apatikusabb balliberális elit véleményét tolmácsolta. Mindenki láthatja ugyanis, hogy a kormánypártokat elfoglaló üzletemberek alkalmatlan cégvezetői módszereikkel nemcsak az országot sodorták súlyos bajba, de a koalíció szavazóbázisát is alaposan meggyengítették. Látják, hogy Gyurcsány hiába tart önszuggesztiós "gyerünkferi" tréningeket, már csak idő kérdése, mikor hagyja maga mögött a kormányfői széket és az összetöpörödött MSZP-t. Ha pedig maga mögött hagyja, jön majd a rettegett Orbán.
A démonizálók eddig is mindent megtettek azért, hogy a polgári oldal vezetője ne térhessen vissza a hatalomba. Nem azért, mert miniszterelnökként nem tudott kormányozni, s az ország pórul járt. Puszta önérdekből, mert akkor nem vették igénybe a tanácsaikat.
A balliberális elit gondban van. Egyre gyorsuló ütemben éli fel pártjait és politikusait. Immár azt is felveti, hogy külföldről szerződtessünk miniszterelnököt. Pedig csak be kellene látnia, hogy mai állapotában nem alkalmas az ország vezetésére.
A Clinton-ötlet félreérthetetlenül ezt üzeni.
