Budaházyt csőbe húzzák Dévényi István, hetijegyzet@hetivalasz.hu 7. évfolyam 15. szám, 2007.04.12.
Az egészséges tudatú magyarok időnként tévészékházakat, személygépkocsikat és kukákat gyújtanak föl, de sebaj, a lényeg, hogy itt vannak nekünk a mi élő lelkiismereteink, akik becsületből küzdenek az eredeti Magyarország visszaállításáért. Folyt.
Már csak nyolcat kell aludni, és újra itt a forradalom. Április 21-én Budaházy György és Torockai László hívására megjelennek majd a szokásos srácok Budapest belvárosában, és tanúbizonyságát adják, hogy ők a nemzeti ügy egyetlen letéteményesei, a bátrak, a hősök, a harcosok, vagy ahogyan a két főszervező az invitációban megfogalmazta: az egészséges tudatú magyarok.
Kicsit azért szomorú, hogy az egészséges tudatú magyarok időnként tévészékházakat, személygépkocsikat és kukákat gyújtanak föl, meg átrendezik a főváros néhány kerületét, de sebaj, a lényeg, hogy itt vannak nekünk a mi élő lelkiismereteink, akik becsületből küzdenek a meghurcolt politikai foglyokért és az eredeti Magyarország visszaállításáért. (Ez is a meghívóban olvasható.)
Tehát még nyolc nap, és megtudjuk, milyen is az az eredeti Magyarország. Ha választani lehet, én inkább a Budaházy György-féle országimázsra voksolok így látatlanban, és nem azért, mert annak bármi köze lenne a valósághoz, hanem mert az ideiglenes bujkálásból hazatért nemzetmentőt sokkal rokonszenvesebbnek találom külhonból importált társánál.
Budaházy György gondol valamit a világról, azon belül hazánkról, és azt következetesen, időnként sajnos tűzön-vízen át képviseli. Száműzetésben fából készít pajzsokat, szabad idejében pedig hátrafelé nyilaz, vagyis amolyan túl lelkes hagyományőrző, aki addig-addig mondogatta, hogy "Magyarországűberállesz", amíg csak ott nem találta magát a rendőrség körözési listáján. Ha a rendszerváltás nem úgy történik, ahogyan, és az elmúlt bő másfél évtizedben a mainál európaibb demokráciát építettünk volna, akkor Budaházy György ma néptánccsoportot vezetne, gyerekeket tanítana lovagolni, kézműves táborokat szervezne, és zsűritagnak hívnák a Duna Televízió fiataloknak szóló tehetségkutató folklór műsorába.
Torockai László más tészta. Nem igazán tudjuk, honnan jött, azt meg főként nem, hogy miért, annyi bizonyos csupán, hogy üstökösként tűnt föl a magyar radikalizmus egén, épp a legmegfelelőbb pillanatban. Ez, mármint a legjobb pillanatban való színre lépés egyébként Torockai legjellemzőbb tulajdonsága, mivel mindig épp akkor és épp azt teszi, amivel közvetve épp a megdönteni kívánt hatalmat támogatja: például épp akkor vezette a felhergelt tömeget a Magyar Televízió székháza elé, amikor az épület szétverése épp kihúzta a csávából Demszky Gábor kampánycsapatát. És március 15-én is véletlenül épp azt a forgatókönyvet hajtatta végre cimboráival, amelyet a szocialista titkosszolgálati miniszter már jó előre minden rettegő magyar állampolgártársunk elméjébe sulykolt.
Ezért aztán az április 21-i hősi felvonulás tétje nemcsak az, hogy rohamrendőrség újabb tréningjével vajon sikerül-e elterelni a figyelmet az olyan mellékes témákról, mint az anarchisztikus egészségügyi reform, vagy a csúcsra járatott infláció, hanem hogy lesz-e Budaházy Györgyből valaha közmegbecsülésnek örvendő népi iparművész, vagy robog együtt Torockaival oda, ahova az ilyen figurák valók. A történelem szemétdombján ugyanis még rengeteg szabad hely kiadó.
