Hová ment Molnár doktor? 
Nyiri János 2007. április 5. 00:00 gondola.hu
A miniszter lemondásának híre sikeres médiaesemény. Eredményesen tereli el a figyelmet a lényegről, a gyalázatról, ami az egészségügyben és az egészségüggyel folyik. Pedig az életünkről van szó, és ez nem túlzás.
Könnyű az embert becsapni. Vegyünk egy példát.
Nem az az igazi kérdés, hogy a miniszter hová ment, hanem hogy honnan távozott. Pontosabban: miből; mit hagyott maga után?
Lássunk néhány példát.
Az unalomig hangoztatott, ám betegei gyenge érdekérvényesítő képessége miatt mégiscsak privatizálandó (netán máris privatizált?) Lipótmezőn található intézmények közül valami három egyetemi tanszék ha igazak a hírek, igazából helyhiány miatt! - megszűnik. Ötven évvel az utolsó budapesti ágyúlövés után, miután az egész magyar ideg- és elmekórtan, a társuló pszichológiával egyetemben, nemzetközi hírű, egyszerűen kizavarja őket a kormány abból az épületből, amelyet kifejezetten nekik építettek hajdan.
Ez háromszoros rablás. Meglopják a jelent és a holnapot, a mai és a jövendőbeli betegeket és tudományt, ráadásul megrabolják az elődök épített örökségét. Normális országban a fegyház lenne a minimum.
A cukorbetegség egyik veszélyes szövődménye az üszkösödés. A tb az úgynevezett keszonkezelést nem támogatja, mert drága (cirka 500 ezer forint). Támogatja viszont az amputálást, mert az csak 250 ezer. Igaz, utána a beteg leszázalékolva már nem fizet járulékot, de kap rokkantnyugdíjat, tolószéket stb.-t, de a tb-nek így jobb. Normális országban ezért mi lenne a minimum?
Vegyünk strukturális súlyú ügyeket. A tb már régebb óta felső limitet állított mindenhol. Aki a számára engedélyezettnél többet műt, kúrált stb., annak a plafon fölötti kiadásait nem térítik meg. Az orvos azzal a problémával néz szembe, hogy finanszírozza-e a saját zsebébből egy beutalt betegnek, akit hozzá vetett a jó (vagy bal) sorsa, teszem azt a hatszázezer forintos műtétjét és gyógyszerezését. Ha viszont kiderül, hogy az illető orvos "félrekezelte a beteget", akkor a tb nem áll mögé, hogy mi tiltottuk meg, mert limiten felüli volt az illető, hanem az orvost és a kórházat marasztalja el a bíróság.
Nyugodtan lehet összeesküvés-elméleteket is kreálni, ha végiggondoljuk, hogy a miénk úgyszólván az egyetlen ország a világon, ahol jogszabály kötelezi a vajúdó anyákat, hogy szülés előtt (netán közben és utána is) országúti rallin vegyenek részt, jobb esetben szirénázó mentőben, rosszabb esetben (pl. hajnalban, ünnepnapon) a családi autó hátsó ülésén. A tapolcai kismamák részére kijelölt pálya végcélja Ajka, de szellemesen úgy van kitalálva a dolog, hogy útközben futó pillantást vethetnek a sümegi szülészetre - be persze nem mehetnek, így döntött a kormány.
Az országban százszámra állnak a korszerű és működőképes berendezések, ám az OEP nem támogatja a használatukat. Például úgyszólván tökéletes diagnózist adó CT-k fölött rohan el az idő anélkül, hogy a teljesítményük 50-60 százalékát kihasználták volna. Így igazi luxus az ilyen masina! Hát ezért milyen büntetést szabna ki a nyájas Olvasó?
A teljes képhez tartozik az is, hogy van okuk félni a mentősöknek, orvosoknak bizonyos szubkultúrájú betegektől, és nem emlékszik senki, mikor védte meg a hivatal a veszélyben lévő egészségügyi dolgozót.
Az egészségügy reformra szorult, de a legkevésbé sem arra, amit a miniszter követett el - vajon őnéki mi lesz az osztályrésze?
Mint említettük az entrée-ban, könnyű az embert becsapni.
Valójában megelőlegezett kérdés, hogy hová ment Molnár doktor? És vajon ki fog válaszolni a reformált kórházi folyosókon a hosszú sorban várakozó betegeknek? Ki fogja megmondani nekik, hogy az egyik Molnár doktor Angliába ment, a másik Norvégiába, a harmadik Amerikába, a negyedik orvoslátogatónak, az ötödik jól felszerelt magánkórházba milliomosokat gyógyítani
Akkor majd mindenkinek eszébe fog jutni a miniszter, akármi lesz is éppen a neve.
