Mit mondtál, Demszky? - képriport 2007.március 15. gondola.hu
Budapest, Március 15-e tér, Petőfi szobor. Demszky Gábor a főváros főpolgármestere beszédet tart. Ám hogy mit is mondott, azt talán csak ő maga tudja, esetleg a golyóálló esernyőket tartó men in black-ek.
Ahogy Demszkynk megjelent, a kiválasztottakon kívül mindenki más csak az összegyűlt tömeg hangját hallhatta. A főpolgármester ugyan megpróbált valamiféle ünnepi beszédet fabrikálni, de ez több okból nem sikerült neki: egyrészt hangosabb volt a "Demszky takarodj!", másrészt valószínűleg rossz papírt olvasott.
Demszky Gábor elővette a már jól bevált antiszemitizmust, a náci pártot, a háború éveiben összefogó antifasiszta szövetséget, Szálasit, meg a szélsőjobbhoz csatlakozó jobboldalt. De beszélt a konzervatívok, liberálisok, szociáldemokraták egységéről, és megemlítette Bajcsy-Zsilinszky Endrét is: nyilván csak azért, hogy elmondhassa a politikust 1944-ben Árpád-sávos zászlók alatt végezték ki. Hogy miért ezeket mondta el? Ki tudja. Vagy a papír volt rossz a kezében vagy annyira megzavarták őt a felé repülő tojások és paradicsomok, hogy az esti lecsóra gondolva elfelejtette, itt a Nemzeti Ünnepről kellene beszélnie.
Persze ne bántsuk szegényt. Nehéz úgy kiállni a tömeg elé, hogy közben a "hazudsz Demszky!", a "hülye vagy" és a "hazaáruló" kifejezések röpködnek az ember felé az esernyők között. Mert a tojásoktól még megvédték az ügyes kezű legények, de a nép hangjától nem óvta a fekete ernyőrengeteg. A ?liberális város? istenadta népe nem átallotta teli torokból kiabálni a ?combinó? és a ?négyes metró? kérdő-vádló célzatú fogalmait. Mondta is némi képzavarral, a fölötte álló versszerző mondanivalóját tökéletesen félreértve, az őt gyalázó tömegre utalva: "Sehonnai bitang ember...", de aztán valahogy nem folytatta.
Mégis miket mondott még?
A város első politikusa beszélt valamit a félelemről, meg a többségről is. "Tízből kilenc magyar tart velünk. Mindazok, akik nem hisznek a két, szembenálló és örökösen háborúzó Magyarország rémálmában. Mindazok, akik nem az ökölbe szorított kéz, hanem a kinyújtott kéz hívei. Mindazok, akik jobban szeretik lerakni az utcakövet, mint felszedni és elhajítani őket. Mi vagyunk többen" - mondta.
Nos, a többség kint volt a Petőfi szobor előtt, de nem azok, akiket Demszky a párnáján álomba merülve imába foglal. Ne szépítsük: a téren úgy tűnt, a főváros nem szereti Demszky Gábort.
A félelemről, félelemkeltésről is mondott valamit. Ám ez furcsának hatott, hiszen a környező utcák dugig voltak állig beöltözött rohamrendőrökkel, teherautókkal, buszokkal. A Petőfi-szobor környékét vaskordonnal zárták le, amely mögé csak meghívóval lehetett belépni. Belül rendőrök és civil testőrszolgálat emberei zsúfolódtak, akik a koszorúzás alatt golyóálló transzparenssel védték Szili Katalint és Mandur Lászlót, az országgyűlés MSZP-s elnökét és alelnökét. Kóka János gazdasági miniszter, mint egy igazi "negyvennyolcas hős", nem kérte a védelmet és egyedül rakta le koszorúját.
Demszky és a főváros március 15-e téri produkciójára több szót is lehet találni, de a legjobb egy pesti szleng: vér ciki. Az esernyős védők, a zavart, üvöltöző főpolgármester, a kusza beszéd, amit a tömeg hangja szinte teljesen elnyomott, a hősködő Kóka, illetve a nevetséges biztonsági intézkedések, a szabadság nevében lezárt utcák, terek. Petőfi Sándor szobra mintha magában nevetett volna a lábánál folyó eseményeken. De az is lehet hogy szégyellte magát.
Ja, és Gyurcsány is ott volt, a végén alighanem Kossuth nótát énekelgetett önmagában, de azt senki nem hallotta a füttyöktől. Inkább csak a szájáról lehetett leolvasni a televíziós közvetítésben. De az is lehet, hogy valami hordóról motyogott csak. Ezt azonban a szájleolvasó brigád feladata megfejteni. Mintha mégis azt mondta volna: Hordót a szónoknak...
