SORVAD A JOGÁLLAM Stumpf András, itthon@hetivalasz.hu 7. évfolyam 7. szám, 2007.02.15.
ELŐREHOZOTT VÁLASZTÁ-SOKRA, KORMÁNYVÁLTÁSRA VAN SZÜKSÉG MARTONYI JÁNOS SZERINT. A MAGYAR POLGÁRI EGYÜTTMŰKÖ-DÉS EGYESÜLET ELNÖKE UGYANAKKOR NEM ISMER OLYAN CSODAFEGYVERT, AMELLYEL EL LEHETNE TÁVOLÍTANI A GYURCSÁNY-KABINETET.
- Nem sokkal az őszödi beszéd kiszivárgása előtt arról beszélt, hogy tárgyalni kell a kormánnyal. A beszéd után a tárgyalás épp a Fidesz ellenállásán bukott meg. Csalódott?
- Lehet, hogy meglepő, de az őszödi beszédet nem tartom a jelenlegi probléma leglényegesebb elemének. Az ország majd öt éve süllyed erkölcsileg, politikailag, a demokratikus jogállam működése terén és gazdaságilag: a maastrichti kritériumok teljesítésétől egyre távolodunk, az államháztartás katasztrofális helyzetbe került.
- Ezt - mondják odaát - tudták tavaly is, a Fidesz mégis ígéretözönt zúdított a népre.
- Sokan tudtuk, és el is mondtuk. Például a nemzeti bank elnöke is. Mit kapott ezért? Támadásokat, függetlenségének példátlan megnyirbálását. Nem a politikai csatározás a lényeges, de hogy azok vádoljanak, akik így reagálnak a józan helyzetértékelésre, az felháborító. A legnagyobb gondom az elmúlt öt évvel éppen ez: hogy sorvad a jogállam. A kormány folyamatosan megsérti az alkotmányt és a törvényeket, amire a rendszerváltás óta nem volt példa. Nekem ez az igazi dráma, nem az őszödi beszéd.
- Akkor miért akart tárgyalni előtte, utána meg már miért nem?
- Annyiban új helyzetet idézett elő a beszéd, hogy miután kiszivárgott, a miniszterelnök elvesztette minden hitelét, ezért abszurdnak tűnt, hogy vele együtt oldjuk meg a válságot. Nekem azonban akkor is az volt a véleményem, hogy nélküle ugyan, de le kell ülni tárgyalni, és létre kell hozni egy szakértői kormányt. Nevezhetnénk nemzeti egységkormánynak vagy nagykoalíciónak is. Egy ilyen javaslat után nevetséges arról beszélni, hogy az ellenzék áll az ország felemelkedésének útjában, s nem hajlandó a nagy megbékélésre.
- Akkor a Fidesz lemondott az előrehozott választások lehetőségéről. Múlt héten viszont ön vetette föl, hogy erre van szükség. Ez nem kapkodás?
- Megváltozott a helyzet. Pontosabban a baj az, hogy nem változott semmi, öt hónapja tovább süllyed az ország, sőt, már inkább zuhan.
- Az államháztartási hiány nem.
- Ez az egyetlen probléma, amely talán rendeződhet, kérdés persze, milyen áron. Az erkölcsi és politikai hitelvesztés azonban tovább nő, a jogállamiság roncsolódását pedig aligha jelképezi jobban bármi a Kossuth téri vasrácsnál. Megtestesíti a figyelmen kívül hagyott jogszabályokat, az arroganciát, a hatalomnak azt a dölyfét, amit én csak a nyolcvanas évek előtt érzékeltem. Annak a lehetőségét is elvették hónapokig, hogy a bírósághoz lehessen fordulni, a játék arra ment ki, hogy még jogorvoslattal se lehessen élni. Márpedig a jogállamnak vannak tartalmi és eljárási elemei, és ezek egyformán fontosak.
- Az 1989 előtti időket említi negatív példaként, holott 1988 tavaszán ön is belépett az MSZMP-be, úgyhogy a baloldal most - Pozsgay Imre mellett - örömest mutogat önre, ha Orbán Viktor épp antikommunista beszédet mond.
- Tisztelem Pozsgay Imrét, egyike azon keveseknek, akik személyes kockázatot is vállaltak a rendszerváltozás folyamatában. "Ne foglalkozzál te a Pozsgayval, az egy Nagy Imre" - még ilyet is hallottam valakitől 1987-ben. Az én 1988-as párttagságomat mégsem hasonlítanám az ő múltjához. Akkor számomra úgy tűnt, hogy az ember belülről ráerősíthet a változás folyamatára, gyorsabban célt érhetünk. Utólag látszik: nem volt bölcs döntés, főleg, hogy huszonöt évig kibírtam párttagsági nélkül. Volt kommunistának beállítani engem azért elég tréfás, és nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene. Tehát fenntartom azt az állításomat, hogy az átgondolatlanságnak és a hatalmi dölyfnek ez a mai elegye az elmúlt rendszer jellemzője volt. Épp ezért nem érdekelnek a pártok, a pártvezetők, a pártokon belüli viták, publicisztikák. Az ország bajban van, és ebből ki kell húzni. Lassan ezt mondja szinte mindenki, hiszen mindenkiben van demokratikus ösztön és nemzeti összetartozási érzés.
- Biztos ebben? Nem csak jobboldali légvár ez?
- El fogunk jutni egy ponthoz, amikor az emberek túlnyomó része azt mondja, hogy ebből elég. Egyvalami azonban mindennél fontosabb: bármi történjék, maradjunk az alkotmány keretei között.
- Van ötlete, hogy alkotmányosan, radikális eszközök bevetése nélkül hogyan lehetne elérni a kormányváltást?
- A radikalizmus, akár annak jobboldali, akár baloldali válfajáról van szó, a legtávolabb áll tőlem. Nem marad más: a hatalomnak be kell látnia, hogy neki is jobb, ha ezt a helyzetet megváltoztatjuk. A kormány le tud mondani, új választásokat ki lehet írni, tehát a keretek adottak.
- A héten Orbán Viktor évértékelőjének házigazdája lesz. Jól sejtjük, hogy a pártelnöktől is hasonló javaslatokat várhatunk?
- A levegőben van a kormány lemondása, a parlament feloszlatása, ez nem vitás.
- Megengedheti magának a jobboldal egy elvetélt szakértőikormány-, valamint ultimátumkísérlet után, hogy megint erőtlen követeléseket fogalmazzon meg?
- Úgy is felvethető a kérdés: az ellenzék megteheti-e, hogy ilyen helyzetben semmit sem mond? Akkor rögtön az jön, hogy Orbán Viktor eltűnt, nincs mit mondania.
- Úgy fest, ha passzív, gyakorta növekszik a saját- és pártja népszerűsége.
- Na, ez az, amivel én nem foglalkozom. Az viszont, hogy a kormány nem mond le magától, nem jelenti azt, hogy az ellenfél ne követelhetné a távozását. Rengeteg példa van rá, hogy kormányok ezt belátták, mert tudták, hogy előrehozott választásokkal maguk is jobban járnak.
- Tényleg hisz ebben? Tavaly sem jött be.
folytatás a Heti Válaszban
