Néztem a HírTv-ben a gazdák mai demonstrációja alkalmából készitett riportot
és hallgattam Jakab István urat, a Magosz (Magyar Gazdák Országos Szövetsége) elnökét a Kossuth téri felszólalása során,
s olyan őszinteség és becsületesség áradt egész megszólalásukból, hogy elszorult a szivem.
Igazi magyar emberek, akikhez nem méltó sorsot rendelt a jelenlegi kormány.

Láttam a táblákat a százezres tömegben, szinte az egész ország képviseltette magát (Kaposvár, Siófok, Szeged, Balatonöszöd, Békéscsaba, Zamárdi, Lajosmizse, Kecskemét és így tovább....) reménykedő arcok, de mind-mind jó arcok.
Láttam én már mszp-s rendezvényt, ott egész más a szó, más a hang, más az arc.
Amire nem ma jöttem rá, de ma irom le az az, hogy a nemzeti oldalnak van lelkiismerete, van erkölcsi tartása.
S akiben ennek a csirája sincs meg, az önmagát határolja el a másik oldalra, semmiféle árokásás nem kell hozzá.

A másik gondolat, amit Gyurcsány viselkedéséből lehet kiolvasni. Vajon milyen lelkületű az az ember, aki a nép megvetését
és okkal érzett haragját figyelembe sem veszi? Mekkora vastagságú bőr kell ehhez kiváltképp az arcon?
Hogy tud az emberek szemébe nézni szégyenkezés nélkül?
Felfoghatatlan, de nem logikus viselkedés, emberileg nincs rá magyarázat.
Nagy szinjátékot játszik az egykori KISZ-titkárból lett milliárdos, akitől a magyar emberek élete és gondjai állnak a legtávolabb. Lelketlen, érzelmek nélküli "bábu"-ember, vagy inkább bádogember. Ezt gondolom erről.