Ennek a – idézzük még egyszer az ő szavait: abszurd és primitív, a politikai patológia tárgykörébe sorolható – gondolatmenetnek a lényege: dögöljön meg Orbán Viktor, lehetőleg máma még!

Ez a már-már beteges, a józan észt is elhomályosító gyűlölet sugárzik legújabb dolgozatából is, amelyet az egyik hetilapban tett közzé. Írásából, ha lennének az Orbán-fóbiát kutató speciális szakemberek – e jelenség a baloldalon igen elterjedt, különös formájú betegség – évekre szóló kutatási anyagot szerezhetnének. Nem vagyok pszichiáter, ezért a dolgozatnak most csupán a vezérfonalát emelném ki. Eszerint Orbán már hónapokkal ezelőtt, de legalábbis a tusnádfürdői beszéd körül, ismerte a balatonőszödi frakcióülés hanganyagát, erre építette a Fidesz a kormánnyal szembeni hazugság-kampányát, majd a hangfelvételt a kellő pillanatban nyilvánosságra is hozták. Debreczeni szerint ez – és 2002 óta sok-sok egyéb orbáni megnyilatkozás – vezetett el az utcai zavargásokhoz, amelyekért így végső soron Orbán Viktor a felelős.

(A Fidesz vezetője „nem másfél hónappal a nagy robbantás előtt kezdi el locsolni az utcán a benzint. Minimum négy éve ezt teszi” – írja.) A közíró le is vonja a végső konzekvenciát: „Amíg nem távozik (Orbán) a magyar politikából, nem lesz béke, és nem lesz nyugalom”. Orbán, a közíró olvasatában: hazug, provokátor, demagóg és populista, aki egyszerre veszi magára a fasizmus és a kommunizmus gönceit, semmi más nem érdekli, csak a hatalom megszerzése, a politikai túlélés, s e célért bármit hajlandó megtenni, adómegtagadásra szólít fel, végső soron akár a demokratikus hatalom elleni felkelés sem sok neki. Sőt, Orbán – Debreczeni szerint – azt sem bánná, ha Gyurcsányt megölnék ebben a harcban. (Orbán „Még Gyurcsány esetleges megölését is prognosztizálja egy allegóriával” – írja.)

A gondolatmenetben semmi új nincs. Nagyjából ugyanezt az összeesküvés-elméletet már elmondta Gyurcsány is napokkal ezelőtt egy interjúban, s persze Orbán felelősségére – felelőtlenségére – épül az utóbbi napokban az MSZP és az SZDSZ kampánya is. Abban sincs semmi különös, hogy a Gyurcsány-Debreczeni pár(t)osnak ennyire egy srófra jár az agyuk: korábban (?) sok időt töltöttek együtt a Gyurcsányról szóló Debreczeni- könyv kapcsán. (A könyv egyébként kész feljelentés a szocialista politikus ellen: simán bevallja, hogy szinte semmilyen eszköztől nem riadt vissza, ha az ellenfeleinek lejáratása (Kövér köteles története), politikai céljainak megakadályozása (23 millió román), vagy éppen a hatalom megszerzése volt a cél (a Fidesz-kormányt a köztisztviselői kar megvásárlásával szerették volna megdönteni). Azt nem hallottam, hogy a szerző hányingert kapott volna a Gyurcsánnyal történt beszélgetések, vagy a könyv írása közben. Lehet, hogy mást kapott.)

Debreczeni két nagyon fontos dologról azonban megfeledkezni látszik, talán nem véletlenül. Az egyik: amennyiben Orbán birtokában volt a felvétel – a Fidesz elnöke ezt tagadta –, miért ne használhatta volna azt fel a Fidesz politikai céljai elérésére? Mit kellett volna tennie? Elégetni, hallgatni róla? Vajon mit „csinált” volna annak idején Gyurcsány, az MSZP, ha a Fidesz kormányfője bukik le hasonló módon? Szerintem már régen behívták volna a NATO, az ENSZ és a Vörös Hadsereg egyesített haderőit…
A másik: az, hogy a kormány és Gyurcsány hazudott, nem a hangfelvételből derült ki, így a Fidesznek nem volt ehhez szüksége a szalagokra a kampányához. A hazugság már régóta köztudott minden épeszű ember számára, aki legalább kettőig el tud számolni. Nem kell ahhoz nagy ész, hogy belássuk: ha a kormány adócsökkentésről papol a választási kampányban, s aztán adót emel, akkor a kormány: hazudott. Ha a később nyilvánosságra hozott államháztartási adatok jelentős eltérést mutatnak a kampányban elhangzott számokkal, akkor a kormány: hazudott. Ha a „nem lesz fizetős az egészségügy, elnök úr, vonja vissza ezt az igaztalan vádat” sirámaival kampányoló Gyurcsány fizetőssé teszi az egészségügyet, akkor a kormány: hazudott. A hangszalagok nem azért robbantottak ki tüntetéseket, mert kiderült a hazugság. Ezt már, mondom, mindenki tudta. Ami igazán megdöbbentő: a stílus, a pökhendiség, a lenézés, az embereknek – a választópolgároknak és a szocialista frakció tagjainak is – a totális semmibevétele. Abban sincs igaza Debreczeninek, hogy a beszédnek csak az a kiragadott részlete okozta volna a felfordulást. Nem, kérem, az egész beszéd még borzalmasabb hatást kelt, különösen azzal együtt, ahogy utólag politikusok, politológusok, közírók – mint éppen Debreczeni – próbálják tisztára mosdatni a szerecsent.

Azt persze a közíró is elismeri, hogy Gyurcsánynak bocsánatot kellett volna kérni: a „sokakat nemcsak az álszemérem okán sértő durva kifejezések miatt”. Értjük? Nem a beszéd tartalma, nem a hazugság meg a trükkök miatt, hanem a kurvaországozás, az elkúrtuk meg a faszozás miatt csupán!

Igaz, Debreczeni szerint a kormány és Gyurcsány nem hazudott, csak mellébeszélt, nem úgy a Fidesz, na, az hazudott igazán! Kénytelen vagyok idemásolni az erről szóló idézetet, amely szerintem a közírói logika csúcsteljesítménye: „Ami végül a hazugságot illeti (bár az ellenzék direktben tette, a kormány csak indirektben: mellébeszéléssel), két ponton Gyurcsánnyal szemben is megáll a vád. Nem menthető a költségvetési adatok eltitkolása és az áfacsökkentéssel meg az ötéves csomag törvénybe iktatásával űzött adópolitikai szemfényvesztés”. Értjük? Szóval a kormány nem hazudott csak mellébeszélt, de végülis mégis hazudott legalább két dologban. Ki érti ezt?

Amúgy persze szóra sem lenne érdemes, mit ír Debreczeni. Pártos gondolkodását megszoktuk, valószínűleg a baloldalon is csak azért tartják, mert egykor a másik oldalhoz tartozott, elméletileg legalábbis. Írása azonban kiválóan mutatja, hogy a baloldal (ide sorolandó az SZDSZ is, róluk immár a liberalizmus utolsó festett gönce is levedlett az utóbbi napokban) megmutatta az igazi arcát. A „köztársaság barátait” játszották, de valójában a demokrácia ellenségei. Szétveretnék, betiltanák a tüntetéseket, belelövetnének a tömegbe is, ha az a hatalom megtartását szolgálná. Pedig a demokrácia egyik alappilére, hogy abban még a demokrácia ellenségei is hallathatják a hangjukat. Közíróként vagy egyszerű állampolgárként egyaránt.