A leválthatatlan kormány Álláspont Magyar Hírlap 2008.04.30.
Felhatalmazás nélkül alakította meg de facto harmadik kormányát Gyurcsány Ferenc; a társadalomkutató megállapítása azt jelzi, hogy ennek a kabinetnek nincs politikai megerősítése, már ha ezen a választók által való legitimációt értjük. Mert egyébként a kormányfő holtbiztosan megszerezte nem a társadalom, de valamely parlamenti erő támogatását. Hogy is merne szinte új kabinetet hirdetni anélkül, hogy ne lenne biztos a parlamenti többségben - amivel most papíron nem rendelkezik. Itt van tehát mindjárt a kisebbségi kormányzás legnagyobb lehetetlensége: még a saját kormányát sem nevezheti meg addig, amíg valakivel - például az SZDSZ-szel - le nem mutyizza. Mutyizásban pedig egyformán jók.
A szabad demokraták a kormánykoalícióból való kiválással zsarolási potenciáljukat az egekbe emelték. Szinte biztosra vehető tehát, hogy a különféle gazdasági pozíciókban, igazgatóságokban és felügyelőbizottságokban lévő embereik a helyükön maradnak. Országom javait a támogatásért így alakul át a shakespeare-i mondat; már ebből is látható, hogy Gyurcsány Ferenc nem egy kisstílű III. Richárd, aki egy árva lóért kótyavetyélné el országát. A magyar miniszterelnök még ennél is meggyőzőbb nagyvonalúságot mutat, még egy miniszterséget is ad egy értékes szavazatért. A nagyon független Gyenesei képviselő ennyit ér. Neki. Aztán előhúzza a varázskalapból Szűcs Erikát - van, ki e nevet nem ismeri? -, és megajándékozza a bársonyszékkel a kétszeresen is megbízható hölgyet: miskolci pártkáder, ráadásul az akkor még miniszterelnöki érdekeltségbe tartozó részvénytársaság hajdani területi igazgatója volt. Már meg sem lepődünk, hogy ugyancsak megbízható káder, egy másik Gyurcsány-érdekeltség egykori embere kerül a fontos közlekedési (etc.) tárca élére. Végül is napnál világosabb, hogy a mostani kormányátalakítás nem más, mint pozícióosztás. A párton belüli támogatás elnyeréséért való áldozat. De az igazi áldozatot nem ők hozzák meg.
A miniszterelnök leválthatatlan, a kormány - ha annak feje jól üzletel a közhivatalokkal, milliós fizetésekkel, százmilliós támogatásokkal és sokmilliárdos állami megbízatásokkal - megbuktathatatlan. Ennek tükrében minden eddigi látványos koalíciós ütközés és szakítás - közönséges színjáték csupán. Igaza lesz a borúlátóknak: a kisebbségi kormányzás jóval többe fog nekünk kerülni, mint a koalíció. Visszájára fordult a rendszerváltás alkotmányos berendezkedése. Nyolcmillió választópolgár helyett ma egy tucatnyi ember, rajnyi szabad demokrata eldöntheti, ki legyen a miniszterelnök.
Az alkotmány szelleme elveszett.
Sarkosan fogalmazva Magyar Hírlap 2008-04-29
A szocialisták egykori napilapja címoldalon közli, egypárti lesz az új kormány. Ahogyan ráesett a pillantásom e kétségtelen igazságot közlő nagybetűs címre, azonnal az egypártrendszer jutott eszembe mint "történelmi szükségszerűség". Gy. F. valóban mindent megtett (megcsinált) azért, hogy a többi pártra ne legyen szükség, igaz, a saját pártjára is vonatkozik ez. Az Új kisebbség programja szerint most a gyarapodás időszaka jön el, ilyenkor a nép összerezzen: hát ez a kormány még mindig gyarapodni akar, nem volt elég az eddigi hat év? Most, hogy még több minisztérium és miniszter lesz, következésképp még több államtitkár, személyzet, gépkocsi, szakértő, s csak szomorkodhatunk, hogy hamvába hótt a kormányzati negyed grandiózus ötlete, amilyent akár Albert Speer is tervezhetett volna. Most a destruktív ellenzék szemben a konstruktív SZDSZ-szel a bizalmi szavazást erőltetné, holott napnál világosabb, Gy. F. bízik önmagában és kormányában, és tényleg a székével együtt kell majd kivinni az ülésteremből. Gy. F. nem mond le, amint Keller sem, a különös anyagból gyúrt bolsevikok sosem mondanak le, Rákosi még Közép-Ázsiában is reménykedett, hogy szeretett népe visszahívja. Rákosi is bízott önmagában, mondhatni, igazi reformer volt.
Szentmihályi Szabó Péter
Zseniális káderpolitika Magyar Hírlap 2008-04-29 Neumann Ottó
"Azt gondolom, sikeres időszakot tudhatok magam mögött. Tisztességgel elvégeztem a munkámat, most egy új kihívás előtt állok." (Lamperth Mónika, Népszabadság, április 29.)
Ami igaz, igaz, politikai pályafutásának kivételesen gazdag időszakát zárja le a politikus asszony. Büszkén vonhatja meg a mérleget: hat évig volt kormánytag, négyszer tett miniszteri esküt a parlamentben, és három tárcát is irányított. A felületes megfigyelő viszont abban már hajlamos kételkedni, hogy Lamperth pályafutása valóban sikeresnek mondható-e. Legutóbb például a munkaügyi tárcát irányította, és távozásakor a munkanélküliek száma tízéves rekordot döntött. A rosszindulatúak még úgy is magyarázhatják távozását a kormányból, hogy teljesítményével nem aratott osztatlan elismerést. Hiszen Lamperth nem a liberális pártból érkezett a kormányba, tehát leváltásához a koalíció felbomlásának nincs köze.
Ha viszont a káderpolitika szemszögéből vizsgáljuk a szocialisták frontasszonyának a karrierjét, akkor egy jól megtervezett pályakép rajzolódik ki előttünk. Gondoljunk bele: Lamperth Mónika hat esztendő alatt felügyelhette a rendőrség tevékenységét; irányíthatta a kabinet önkormányzatokkal kapcsolatos munkáját; rálátása volt a választások lebonyolítására; foglalkoztatáspolitikai programok születtek (és múltak ki) a keze alatt. Lehet, hogy mind a két miniszterelnök, akinek a regnálása alatt a politikus végigvágtázott az említett területeken, perspektivikusan gondolkozott. Eltervezték, hogy mindaz a rengeteg tapasztalat, amelyet Lamperth begyűjt a különböző minisztériumok élén, egyszer majd jól jön a pártnak.
És most eljött a nagy pillanat: hősnőnk diadalmasan kivonult a kormányból, hogy a pártelnöki kabinet vezetőjévé léphessen elő. Ezentúl az MSZP irányításának ő lesz az egyik kulcsfigurája, és a végtelenségig szélesített látókörével a legmegfelelőbb döntéseket hozhatja meg.
Zseniális káderpolitika!
Lamperth Mónika tündöklő pályafutását vizsgálva azért belefutunk egy szomorú következtetésbe is. Újfent meggyőződhetünk arról, hogy egy-egy miniszteri bársonyszék megszerzésében sok szempont számít, ám ezek között a szakmai hozzáértésnek az ég adta világon semmiféle szerepe nincs.
Titkosított liberális fegyver Magyar Hírlap 2008-04-30 Álláspont
Az igazmondás Istennek tetsző dolog. A szabad demokratáknak azonban nem ez a követendő norma. Nem is követik. Mert mit kezdjen az ember például ezzel a hazugsággal: az SZDSZ az elveihez való ragaszkodást kell hogy válassza a bársonyszék helyett. Persze, ezt Kóka János, a magát a miniszterség után pártelnökként is lenullázó pszeudopolitikus mondta, és az ő szavait már párttársai sem veszik nagyon komolyan de mégis, a kínos végjátékban is szükségeltetne némi megfontoltság, bölcsesség, őszinteség. Legalább a látszatra kéne adni. (Az SZDSZ kedveli a látszatokat.)
A legmeghökkentőbb mégsem ez a mondat volt a dübörgés meg a pumametafora után eggyel több kókai butaság, ez már igazán nem számít sokkal inkább az, hogy senki nem volt, aki ennek a hamisságára figyelmeztette volna; aki számon kéri a fényévnyi távolságot az őselvektől, amelyek 1990-ben még igaznak tűntek, 1994-gyel porladásnak indultak, és mára lényegében kiürültek.
Kóka úgy érvelt: azért kell kilépniük a koalícióból, mert a kormány gyenge, elfogyott a bátorsága, és nem képes megakadályozni az ország lecsúszását. Hamisabb érvet nemigen lehet elképzelni, ahogy nagyobb öngólt sem. A kormány a meggyengülését ugyanis nem kis mértékben éppen a "bátor" SZDSZ-nek köszönheti amely épp annyira volt merész, mint a fuvaros vak lova: a pénzcsináló kényszeralkui és privatizációs éhsége (mondhatni: mohó zabálhatnékja) oly mértékben vették el látását, hogy nem érzékelte, folyamatosan szembemegy a társadalommal. A hatalmi ambícióik abnormális növekedésével együtt fogyott a párt támogatottsága.
Az egyszázalékos párt bukott elnöke szájából meghökkentő hallani: a liberálisok nagy dolgokra készülnek, olyanokra, amelyeket eddig senki nem mert megtenni. Szóval létezik titkos fegyver! Volt már persze ilyen, sőt volt egész titkosfegyver-arzenál: vasúti szárnyvonalak bezárásától kisposták megszüntetéséig, falvak iskolamentesítésétől, kakaóbiztos számítógépektől a tízmilliárdokat emésztő digitális palatáblákig, kórházi páncélszekrényektől egész sor megmagyarázhatatlan beruházásig mi minden köthető a liberálisokhoz! Ezek tényleg sikert hoztak ha nem is mindenkinek, de fontos vállalkozói köröknek igen. Mondjuk, az ország egy százalékának.
Kóka azt is mondta: ha Gyurcsány a népszavazás után nem lép vissza az tébéreformtól, akkor még most is kormányon lennének, ami a párt teljes ellehetetlenüléséhez vezetett volna. Erre a (meggondolatlan) beismerésre rímel Léderer András mondata is: a hat évet végigasszisztáló SZDSZ-nek végre felelősséget kellene vállalnia tetteiért.
Lakos Imre szerint csapatban kell repülni, akár a vadlibák, mert az hatékonyabb. A vadlibák tényleg csapatban húznak el.
Magánspionok a baloldalért 2008-04-27 Magyar Hírlap Torkos Matild
Gyurcsány Ferenc azon méltatlankodik blogjában: a média egy része nem hallgatja el, hogy titkosszolgálati módszerekkel figyeltek meg vezető ellenzékieket a 2002-es kormányváltás után Keller László volt közpénzügyi államtitkár megrendelésére és Kapolyi László milliárdos finanszírozásával. A Magyar Nemzet naponta teszi közzé a megfigyelési ügy dokumentumait, és a kormányfő ahelyett, hogy azonnal vizsgálatot rendelne el, holdudvarának sajtóját kritizálja. Pedig előbb-utóbb valakinek választ kell adnia a közvéleménynek, hogy a megrendelő államtitkár, a végrehajtó nyomozó cég, valamint az ügylet finanszírozását magára vállaló Kapolyi László törvényes akcióban vonta-e "vizsgálat" alá Orbán Viktort, Kalmár Lászlót és Simicska Lajost. "A mértékadó média egy része pedig, mintha valóságos történetről lenne szó, elkezd foglalkozni a kérdéssel, ahelyett hogy kikérné magának, hogy játszanak vele" panaszolja Gyurcsány. Vajon a történet melyik része nem valóságos? Az, hogy Kapolyi kérésére Kellernek kellett átadni az anyagot, mivel neki készült?
És a kormányfő erre jobboldali sajtótámadást vizionál.
"A saját igazában hinni képtelen, a radikális jobboldalnak megfelelni vágyó, magyarázkodó baloldal alul fog maradni ebben a küzdelemben. Ha a jobboldal és az ahhoz közel álló közéleti politikai szereplők, médiumok jelentős része permanens politikai háborút vív ellenünk, akkor az a baloldal, amely nem veszi észre, hogy mi zajlik, kapitulálni fog" írja blogjában Gyurcsány. Bizony, nehéz lehet kormányozni ilyen "fenyegetettségben", ily csekély társadalmi támogatottság mellett. Ráadásul még a múlt hétig titokban tartott "merényletkísérletek sorát" is el kell viselnie, már ha hihetünk a "zoommoló" hírportálnak.
Gyurcsány jól látja, az ország nagyobbik fele valóban permanens politikai háborút vív ellene. Pontosabban az általa képviselt politika ellen. A harc a szegények ingyenes orvosi ellátásáért, az állami kórházak megtartásáért, a tandíjmentességért, az ország eladósodása ellen, a propagandára elpazarolt milliárdok miatt folyik. Nem utolsósorban: az emberi és a politikai szabadságjogokért.
Gyurcsány maga ismerte el: minden trükköt bevetett a 2002-es választási kampányban a baloldal győzelméért, a D209-es szt-tiszt hatalomba juttatásáért. És a kormányváltás után az egykori hálózat aktivizálódott. Voltak, akik legális szerződésekkel végeztek munkát a kormányzatnak, és mint most kiderült voltak, akiket magánpénzből (?) finanszíroztak. Gyurcsány hatalomra kerülése után aztán szemmel láthatóan tovább erősödött az országban az orosz befolyás is. És Kapolyi az a multimilliárdos, aki vagyonát az orosz államadósság lebontásakor növelte tízmilliárdokra, amikor orosz és ukrán villamos energiát importált, busás haszonnal.
Figyelemre méltó az is, hogy Keller maszek pribékjei Orbán Viktoron kívül kik után szaglásztak. Simicska Lajosról gyűjtöttek információt, aki APEH-elnökként nyilvánvalóan sokat tudott a pártállami kapcsolatok milliárdos tőkévé konvertálásának kedvezményezettjeiről, sőt a háttérben meghúzódó hálózati kapcsolatokról is az ő "némaságának" biztosítása érdekében még egy ilyen kétes akciót is megkockáztattak. Kalmár László, a posta exvezére azért válhatott érdekessé, mert mindent tudott a cég vagyoni helyzetéről, így az ingatlanok elkótyavetyélése botránnyal fenyegetett volna. Szabó Pál, a posta mai vezérigazgatója sokkal több figyelmet érdemelt volna Keller részéről, hiszen ő állt a Hungalu Rt. élén, amikor áron alul adták el a Motimot a jelenlegi kormányfő cégének, megtévesztő gazdasági adatokat adva az ÁPV igazgatóságának a Motimról.
Mindebből látszik, mennyire nem a közérdek (a közélet tisztasága) motiválta őket, egyszerűen a párthagyományok szellemében leszámolásra készültek. Ezúttal is a politika volt a megrendelő.
